Recésszárnyú fátyolkák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Recésszárnyú fátyolkák
Közönséges fátyolka (Chrysoperla carnea)
Közönséges fátyolka (Chrysoperla carnea)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Csoport: Fátyolkák (Neuropterida)
Rend: Recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera)
Linnaeus, 1758
Öregcsaládok és családok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Recésszárnyú fátyolkák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Recésszárnyú fátyolkák témájú kategóriát.

A recészárnyú fátyolkák vagy röviden recésszárnyúak (Neuroptera) az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának egyik rendje. Nevüket jellegzetesen erezett szárnyukról kapták.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több, mint 5000 fajuk ismert. Hosszú fejlődésük alatt rendkívül különböző körülményekhez alkalmazkodtak, és néhány szélsőséges élőhely kivételével mindenfelé megtalálhatók. Magyarországon 110 fajukat mutatták ki.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendbe változatos méretű és alkatú rovarok tartoznak.

Imágók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett rovarok feje gömbölyded, ortognath (lefelé álló szájszerv) vagy hypognath (hátrafelé álló szájszerv), rágó típusú szájszervvel és többnyire erős mandibulákkal. Jól fejlett csápjaik lehetnek fonalasak, gyöngysorszerűek vagy bunkósak, esetleg fésűsek. Nagy, félgömb alakú összetett szemeik vannak, viszont a pontszemeik legtöbbször hiányoznak (kivéve Dilaridae és Osmylidae).

Előtoruk általában rövid, de meghosszabbodhat. Lábuk többnyire vékony járóláb 5 lábfejízzel, de a fogólábú fátyolkáknál (Mantispidae) fogólábbá módosult. A lábak végén két karom nő, közöttük pedig egy tapadólebeny (arolium). Általában két pár hosszú, a potrohcsúcson is túlnyúló, fejlett erezetű szárnyuk van – ezek alakja és mérete általában megegyezik. Egyes csoportok hátsó szárnya elcsökevényesedhet vagy feltűnően módosulhat is. A szárnyakon hangadó- és/vagy hallószervek alakulhatnak ki. A szárnyak általában üvegesen áttetszőek és dúsan erezettek. A szárnyjegy lehet színes. A szárnyerek általában sertézettek. Ezek a serték néha pikkelyekké módosulhatnak. A két szárnypár egymástól függetlenül mozgatható; kapcsolószerkezete csak a törpefátyolkáknak (Hemerobiidae) van (az azonos oldali szárnyak töve kapcsolódik össze). A fátyolkák közül ezek szárnyának erezete a legsűrűbb.

A potrohon kívülről tíz szelvényt különíthetünk el, amelyek közül az utolsó kettő a többi szelvénytől eltérő felépítésű, és a szaporodásban játszik szerepet. A hímeknek egy pár ivari lábuk (gonophora) és bonyolult szerkezetű párzótagjuk van. Egyes rablópillék és hangyalesők hímjeinek potrohszelvényein még egyéb páros és páratlan függelékek nőnek. A Dilaridae és Mantispidae családok nőstényeinek általában van tojócsövük.

Lárvák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lárváik többnyire campodeoid típusúak; ezeken figyelhetjük meg a legtöbb szünapomorf bélyeget:

  • sajátos szájszerv szúró-szívó kampóval vagy tüskével (nincsenek rágó szájrészeik, hanem két hegyes, messze előreálló szívó állkapcsuk van;
  • elzáródás a közép- és utóbél határán
  • a Malphighi-edényeknek szövőmirigy funkciója is lehet
  • egyízű lábfejek, amik akár össze is olvadhatnak a lábszárral

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lárvák és az imágók is a szárazföldön élnek, két kivétellel:

Főleg alkonyi vagy éjszakai állatok. Többségük egész életében ragadozó.

Néhány családjuk:

a levéltetvek elleni biológiai védekezésben játszik, illetve játszhat fontos szerepet.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím párzáskor szorosan a nőstény mellett vagy alatta helyezkedik el. Az ondót spermatofórban adja át a nősténynek. A nőstény a megtermékenyítés után hamar hozzákezd a peterakáshoz, ennek módja családonként más és más.

Petéiket rakhatják homokba, laza földbe, növényekre; egyesével, sorokban vagy csoportosan; hosszú nyéllel vagy anélkül. Az Ithone fusca (Ithonidae) nősténye a még ragadós petéket meghengergeti a homokban, hogy védje, álcázza őket.

Lárvák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány nap vagy hét eltelte után a lárvák a fejükön levő tojástörő készülékkel felrepesztik a pete burkát, vagy ha nincs ilyen készülékük (Myrmeleontidae, Ascalaphidae, Nemopteridae), gyűrű alakban felpattintják a pete egyik végét.

Legtöbbször 3 lárvastádiumuk van, kifejlődésük több évig is tarthat. Bábjuk a lárva Malpighi-edényeinek váladékából szőtt gubóban fejlődő, szabad báb.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendbe az alábbi öregcsaládok és családok tartoznak

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]