Aranyszemű fátyolka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Aranyszemű fátyolka
Chrysopa.perla.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Csoport: Fátyolkák (Neuropterida)
Rend: Recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera)
Linnaeus, 1758
Család: Zöldfátyolkák (Chrysopidae)
Nem: Chrysopa
Faj: C. perla
Tudományos név
Chrysopa perla
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Chrysopa chrysops

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyszemű fátyolka témájú médiaállományokat.

Az aranyszemű fátyolka (Chrysopa perla) az ízeltlábúak törzsének a rovarok osztályába az recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) rendjébe és a zöldfátyolkák (Chrysopidae) családjába tartozó faj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aranyszemű fátyolka mintegy 1 centiméter hosszú, szárnyainak fesztávolsága körülbelül 3 centiméter. A szárnyak fátyolszerűen áttetszők, szivárványfényűek, a szegély alatti erek zöldek. Nagy, összetett szemei sárgák, a fején levő foltok X alakú mintázatot alkotnak. Csápja hosszú. Nyugalmi helyzetben szárnyait háztetőszerűen tartja. Világoszöld testű, finom megjelenésű rovar. Előtorának két oldalán nyíló mirigyeiből veszély esetén kellemetlen szagú váladékot bocsát ki. Ezért „büdösfátyolkának” is nevezik. Ezzel az anyaggal tartja távol ellenségeit. Egyes fátyolkák elülső szárnyának tövében speciális hallószerv (úgynevezett timpanális szerv) található, amellyel ultrahangok érzékelésére képesek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aranyszemű fátyolka erdők, kertek, parkok és települések lakója. Télen nagy számban látjuk padlásokon vagy lakóhelyiségekben, ahol áttelel. Tavasszal és nyáron a kertekben találkozunk vele. Meleg nyári estéken nagyobb rajokban repül a fényre. Az aranyszemű fátyolka levéltetvekkel és más kis rovarokkal táplálkozik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.