Levéltetvek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Levéltetvek
Őszibarack-levéltetű (Myzus persicae)
Őszibarack-levéltetű (Myzus persicae)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Paraneoptera
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha)
Öregcsalád: Levéltetvek (Aphidoidea)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Levéltetvek témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Levéltetvek témájú kategóriát.

A levéltetvek (Aphidoidea) a rovarok (Insecta) osztályába és a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartozó öregcsalád.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az öregcsalád két családja:

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levéltetvek a világon mindenhol előfordulnak, a leggyakoribbak azonban a mérsékelt övi és a trópusi éghajlaton.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhosszuk általában 2–3 milliméter. MInden fajnak van szárnyas és szárnyatlan alakja is. A szárnyas levéltetveknek két pár szárnyuk van. Szájszervük szúró.

Néhány faj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zöld levéltetű (Macrosiphum rosae) a rózsákat támadja meg, ezért rózsalevéltetűnek is nevezik. Színezete általában zöld, bőre majdnem átlátszó. A színeltérések bizonyos mértékig a zöld levéltetű testnedvének színétől függnek. Csápjai, a testével majdnem egyforma hosszúak, és hátrafelé nyúlnak el a test fölött.

A fekete cseresznye-levéltetű a világon mindenfelé megtalálható, a cseresznye- és meggyfák leveleit és hajtásait szívja.

A lisztes káposzta-levéltetű az egész világon a keresztesvirágúakat lepi el (ide tartozik a káposzta is).

Az almalevéltetű az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában fordul elő. Amikor nem használja szúró szájszervét, akkor a teste alá húzza.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire különösebb rendszer nélküli csoportokban élnek. Táplálékuk számos növény rügyeinek, friss hajtásainak, leveleinek édes nedve. Ürülékük, a nagy cukortartalmú mézharmat sok apró állat kedvenc tápláléka. Egyes hangyák nemcsak összeszedik a mézharmatot, de meg is „fejik” a levéltetveket, mások pedig egyenesen szimbiózisra lépnek velük: őrzik, terjesztik a levéltetveket.

Sok növénybetegséget, így például vírusokat terjesztenek.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősszel párzanak. A nőstények párzás nélkül is szaporodnak szűznemzéssel tavasszal és nyáron. A nyári családalapító anyák (meg nem termékenyített nőstények) egy-egy napon legfeljebb 20 utódot tudnak a világra hozni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]