Levéltetvek
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Levéltetvek témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Levéltetvek témájú médiaállományokat. |
A levéltetvek (Aphidoidea) a rovarok (Insecta) osztályába és a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartozó öregcsalád.
Tartalomjegyzék |
Rendszerezés [szerkesztés]
Az öregcsalád két családja:
- valódi levéltetűfélék (Aphididae)
- gubacstetvek (Eriosomatidae)
Elterjedésük [szerkesztés]
A levéltetvek a világon mindenhol előfordulnak, a leggyakoribbak azonban a mérsékelt és trópusi éghajlaton.
Megjelenésük [szerkesztés]
Testhosszuk általában 2–3 milliméter. MInden fajnak van szárnyas és szárnyatlan alakja is. A szárnyas levéltetveknek két pár szárnyuk van. Szájszervük szúró.
Néhány faj [szerkesztés]
A zöld levéltetű a rózsákat támadja meg, ezért rózsalevéltetűnek is nevezik. Színezete általában zöld, bőre majdnem átlátszó. A színeltérések bizonyos mértékig a zöld levéltetű testnedvének színétől függnek. Csápjai, a testével majdnem egyforma hosszúak, és hátrafelé nyúlnak el a test fölött.
A fekete cseresznyelevéltetű a világon mindenfelé megtalálható, a cseresznye- és meggyfák leveleit és hajtásait szívja.
A lisztes káposztalevéltetű az egész világon a keresztesvirágúakat lepi el (ide tartozik a káposzta is).
Az almalevéltetű az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában fordul elő. Amikor nem használja szúró szájszervét, akkor a teste alá húzza.
Életmódjuk [szerkesztés]
Többnyire különösebb rendszer nélküli csoportokban élnek. Táplálékuk számos növény rügyeinek, friss hajtásainak, leveleinek édes nedve. Ürülékük, a nagy cukortartalmú mézharmat sok apró állat kedvenc tápláléka. Egyes hangyák nemcsak összeszedik a mézharmatot, de meg is „fejik” a levéltetveket, mások pedig egyenesen szimbiózisra lépnek velük: őrzik, terjesztik a levéltetveket.
Sok növénybetegséget, így például vírusokat terjesztenek.
Szaporodásuk [szerkesztés]
Ősszel párzanak. A nőstények párzás nélkül is szaporodnak szűznemzéssel tavasszal és nyáron. A nyári családalapító anyák (meg nem termékenyített nőstények) egy-egy napon legfeljebb 20 utódot tudnak a világra hozni.
Források [szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
- Konfliktus a konyhakertben: ne szívjon a levéltetű!
- Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237–4935 ISBN 963-282-451-2
