Levéltetvek
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Őszibarack-levéltetű
(Myzus persicae) |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Levéltetvek témájú rendszertani információt.  A Wikimedia Commons tartalmaz Levéltetvek témájú médiaállományokat. |
A levéltetvek (Aphidoidea) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjéhez tartozó öregcsalád.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszerezés
Az öregcsaládhoz két család tartozik:
- valódi levéltetűfélék (Aphididae)
- gubacstetvek (Eriosomatidae)
[szerkesztés] Elterjedésük
A levéltetvek a világon mindenhol előfordulnak, a leggyakoribbak azonban a mérsékelt és trópusi éghajlaton.
[szerkesztés] Megjelenésük
A levéltetvek hossza általában 2-3 milliméter. A szárnyas levéltetveknek két pár szárnyuk van. Szájszervük szúró.
[szerkesztés] Néhány faj
A zöld levéltetű a rózsákat támadja meg, ezért rózsalevéltetűnek is nevezik. Színezete általában zöld, bőre majdnem átlátszó. A színeltérések bizonyos mértékig a zöld levéltetű testnedvének színétől függnek. Csápjai, a testével majdnem egyforma hosszúak, és hátrafelé nyúlnak el a test fölött.
A fekete cseresznyelevéltetű a világon mindenfelé megtalálható, a cseresznye- és meggyfák leveleit és hajtásait szívja.
A lisztes káposztalevéltetű az egész világon a keresztesvirágúakat lepi el (ide tartozik a káposzta is).
Az almalevéltetű az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában fordul elő. Amikor nem használja szúró szájszervét, akkor a teste alá húzza.
[szerkesztés] Életmódjuk
A levéltetvek többnyire különösebb rendszer nélküli csoportokban élnek. Táplálékuk számos növény levelének és szárának édes nedve. E rovarok sok betegséget terjesztenek. A hangyák összeszedik a levéltetvek által kibocsátott mézharmatot, sőt egyesek meg is „fejik” őket.
[szerkesztés] Szaporodásuk
A párzási időszak ősszel van. A nőstények párzás nélkül is szaporodnak szűznemzéssel tavasszal és nyáron. A nyári családalapító anyák (nem megtermékenyített nőstények) egy napon legfeljebb 20 utódot tudnak a világra hozni.
[szerkesztés] Források
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
