Budapesti agglomeráció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A budapesti agglomeráció a 2007. január 1-jei állapotok szerint. Forrás: KSH.[1]
  .    szektorhatár
––   településhatár szektoron belül
NAGYBETŰS TELEPÜLÉSEK: városok

A budapesti agglomeráció a Budapest központtal kialakult településtömörülés (agglomeráció), mely a magyar fővárost és a vele szorosan együtt élő, gazdasági, infrastrukturális, munkaerőpiaci és szolgáltatási tekintetben egymásra utalt településeket foglalja magába. A budapesti agglomeráció egyközpontú tömörülés: Budapest egymaga az agglomeráció népességének több mint kétharmadát adja, a második legnagyobb városnak, Érdnek a népessége a budapesti lélekszám 4%-át sem éri el, a népsűrűséget vizsgálva pedig a központtól a perem felé nagyjából állandó a csökkenés.

A budapesti agglomerációhoz hivatalosan tartozó 81 település felsorolását a budapesti agglomeráció területrendezési tervét rögzítő 2005. évi LXIV. törvény tartalmazza. 2007-ben e 81 településen összesen 2 457 787 fő élt, ami Magyarország lakosságának közel egynegyedét jelentette. Ebből a fővároson kívül 755 290-en éltek.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapestnek kiemelkedő gazdasági, társadalmi és demográfiai szerepe van Magyarországon belül. Ennek a történelem során nemcsak természetes okai voltak, hanem ezt erősítette például az 1950-es évek erőltetett iparfejlesztésének térbeli koncentráltsága. A szinte ellenőrizhetetlen népességnövekedést különböző adminisztratív intézkedésekkel, például Nagy-Budapest létrehozásával és a letelepedés korlátozásával próbálták ugyan mérsékelni, azonban az egymásnak ellentmondó célkitűzések szükségképpen vezettek lakáshiányhoz a városon belül és rendezetlen, szabályozatlan növekedéshez a környéki településeken.

A budapesti agglomeráció határait hivatalosan először 1971-ben jelölték ki. Ekkor 43 település került az agglomerációs gyűrűbe, összesen mintegy 340 ezer lakossal, melyek közül a 183 ezer aktív kereső kétharmada a fővárosban dolgozott.

A szuburbanizációs folyamat már az 1980-as években jelentős volt, ekkor főleg a magánvállakozók és a munkahelyhez nem kötődő értelmiségiek költöztek ki az agglomerációba. Az 1990-es években a motorizáció nagyarányú fejlődésével a középosztály alsó rétegei is bekapcsolódtak a szuburbanizációba. A Budapestre költözés és a szuburbanizációs kiköltözés az 1990-es évek elejétől Budapest lakossága számának stagnálásához, egyidejűleg az agglomerációs települések egy részének gyors ütemű fejlődéséhez vezetett. Az agglomerációban a magántőke-befektetés egyre jelentősebbé vált, ami esetenként párosul állami nagyberuházásokkal (például autóutak, Hungaroring). A helyi tanácsok helyébe lépett helyi önkormányzatok ugyancsak nagy segítséget nyújtanak az agglomerációs települések fejlődésében.

Az egyes szektorok népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest (balra) és Pest megye (Rákoskert és Ecser) (jobbra) határa egy elnevezés nélküli földút mentén
Szektor neve Települések száma Népesség Terület Népsűrűség
Északi Szektor
10 (4 város)
119 621 (2007) 238,23 km² 502,1 fő/km²
Északnyugati Szektor
23 (4 város)
129 498 (2007) 471,88 km² 274,4 fő/km²
Nyugati Szektor
12 (3 város)
87 089 (2007) 303,56 km² 286,9 fő/km²
Déli Szektor
15 (7 város)
198 955 (2007) 366,17 km² 543,3 fő/km²
Délkeleti Szektor
9 (5 város)
99 044 (2007) 317,28 km² 312,2 fő/km²
Keleti Szektor
11 (4 város)
120 633 (2007) 315,84 km² 382 fő/km²
Összesen
80 (27 város)
755 290 (2007) 2 538,08 km² 297,6 fő/km²

Forrás: KSH.[1]

A Budapesti agglomeráció területéhez tartozó települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

       

Forrás: VÁTI.[2]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]