Társadalmi osztály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A társadalmi osztály vagy egyszerűbben osztály társadalomtudományi és politikai kategória, mely egy társadalom hierarchikus alapstruktúráját jellemzi. Nincs általánosan elfogadott definíciója, értelmezése tudományos és politikai viták tárgya.

Az osztály kifejezés a latin classis szóból származik, melyet az adóösszeírók a római polgárok – hadkötelezettségük alapját képező – vagyoni kategóriák szerinti besorolására használták.

A 18. század végén az osztály kifejezés elkezdte felváltani az addig elsődleges társadalomszervezési kategóriát jelentő földbirtok, rang és rend alapú hierarchikus besorolást. Ez összefüggött az örökölt sajátosságok társadalmi súlyának általánosan csökkenésével, illetve a vagyon és a jövedelem – mint a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyzet legfontosabb mutatói – jelentőségének növekedésével.

Marx osztályelmélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karl Marx nem hagyott hátra külön e célból írt munkában, szisztematikusan kidolgozott osztályelméletet, A tőke című művének III. kötete éppen ott szakadt meg, ahol a tulajdonképpeni osztályelmélet kidolgozása elkezdődhetett volna.[1] Mégsem állítható, hogy ne lett volna osztályelmélete. Mivel a társadalmi osztályok léte és egymás közötti harca bizonyított tény volt számára, hiszen polgári történészek (François Guizot, Adolphe Thiers, François Mignet), közgazdászok (Adam Smith, David Ricardo) és utópista szocialista teoretikusok (Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon, Charles Fourier) már kimerítően elemezték előtte, nem volt szüksége arra, hogy a különféle osztályok létezését bizonyítsa. Marx továbbfejlesztette elődei osztályteóriáit, s a történelmi materializmus kidolgozásával megteremtette korának dinamikus osztályelméletét, mely egyúttal az osztályok nélküli társadalom, a kommunizmus tudományos célkitűzésének, forradalmának elmélete is. Maga Joseph Weydemeyerhez írott egyik levelében a következőképpen vallott erről:

„Ami […] engem illet, nem az én érdemem, sem a modern társadalomban levő osztályok létezésének, sem ezek egymással való harcának felfedezése. Polgári történetírók már jóval előttem ábrázolták az osztályok e harcának történelmi fejlődését, polgári közgazdászok pedig az osztályok gazdasági anatómiáját. Ami újat én cselekedtem, az annak bebizonyítása volt, 1. hogy az osztályok létezése csupán a termelés fejlődésének meghatározott történelmi szakaszaihoz van kötve; 2. hogy az osztályharc szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet; 3. hogy maga ez a diktatúra csak átmenet valamennyi osztály megszüntetéséhez és az osztály nélküli társadalomhoz.”[2]

Ralf Dahrendorf megállapítása szerint: „Az osztályelmélet valójában olyan fontos volt Marx számára, hogy szisztematikus kifejtését újra és újra elhalasztotta az empirikus elemzések finomítása kedvéért. Alapjában tehát csak konkrét problémákkal kapcsolatos alkalmazásából és azokból az esetenkénti általánosító megjegyzésekből ismerjük, amelyekre Marx minden művében rábukkanhatunk.”[3] Marx osztályelméletét tehát kifejezetten a tárgyra összpontosító írásmű hiányában csak rekonstruálni lehet. E tekintetben kiemelkedő fontosságúak a Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája című munkájában fellelhető, definitív értékű mondatai, melyekből kiderül, hogy osztályfelfogása nem egyoldalúan ökonómiai jellegű, hanem a társadalmi totalitás megragadására irányuló törekvést fejez ki. Leszögezi a gazdasági létfeltételek meghatározó szerepét az életmód, az érdekek – a politikatudomány egyik kulcsfogalma –, és műveltség mint osztályismérvek vonatkozásában, s még az osztályharcra való utalás sem marad el:

„Amennyiben millió és millió család olyan gazdasági létfeltételek között él, amelyek életmódjukat, érdekeiket és műveltségüket más osztályokétól megkülönböztetik és azokkal ellenségesen szembeállítják – annyiban osztályt képeznek. Amennyiben […] érdekeik azonossága nem teremt közöttük közösséget, nemzeti kapcsolatot és politikai szervezetet – annyiban nem képeznek osztályt.”[4]

Lenin osztálydefiníciója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lenin sem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy önálló írást szenteljen az osztályelmélet kérdésének, egyfelől azért, mert axiómákként kezelte a tőkés társadalom osztályait, a kizsákmányolást, az osztályharcot, másfelől elsősorban az osztályharc gyakorlata, a proletárforradalom megvalósítása volt a központi kérdés számára. Meghatározása a termelési viszonyok – a tulajdon, a munkamegosztás, az elosztás – meghatározó szerepéből indul ki, melyben a sorrend egyben fontossági sorrendet is jelöl, s ezek legfőbb következményének a kizsákmányolást tekinti:

„Osztályoknak az emberek olyan nagy csoportjait nevezik, amelyek a társadalmi termelés történelmileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyük, a termelési eszközökhöz való (nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített) viszonyuk,[5] a munka társadalmi szervezetében játszott szerepük,[6] következésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága[7] tekintetében különböznek egymástól. Az osztályok az emberek olyan csoportjai, amelyek közül az egyik eltulajdoníthatja a másik munkáját,[8] annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság meghatározott rendszerében különböző a helyzetük.”[9][10][11][12]

A marxizmus számára a társadalmi osztály alapvető kategória, mivel ezen elmélet szerint a tőkés termelés során a tőkével rendelkező osztály kizsákmányolja a tőkével nem rendelkező osztályt, s ennek következtében a kizsákmányolás ellentétes érdekű osztályokat (tőkésosztály, munkásosztály[13]) hoz létre és tart fenn. A burzsoázia és a proletariátus osztályszervezetekbe tömörülnek, s egymással osztályharcot folytatnak, melynek kísérőjelensége az osztálytudat, osztályideológia kialakulása. Ez az osztályellentét kibékíthetetlen (antagonisztikus), ezért az osztályharc végső célja a tőkés termelési mód társadalmi forradalom útján történő megszüntetése, s a magántulajdonban lévő termelési eszközök társadalmasítása, osztály nélküli, közösségi (kommunista) társadalom megteremtése. A marxizmus ezt a politikai hatalom megszerzése útján, a proletariátus diktatúrája segítségével kívánja realizálni. Mivel a marxizmus lényegéhez tartozik az osztályszemlélet, ezért a tudományos osztályelméletek között – részben történelmi okok miatt is –, vezető helyet vívott ki magának, illetve befolyást gyakorolt a polgári osztályelméletekre, melyek közül Max Weber klasszikus osztályelmélete emelkedett ki, s teremtett iskolát.[14][15][16]

Az osztályhelyzet következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy egyén osztályhelyzetének sokrétű következményei vannak, az osztályhelyzet befolyásolja iskoláztatási-, munkaerőpiaci-, párválasztási-, egészségmegőrzési-, jogérvényesítési esélyeit.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyének társadalmi osztályhelyzete szignifikáns hatást gyakorol oktatási lehetőségeikre. Nemcsak arra, hogy a felső osztálybeli szülők exkluzív iskolákba küldhetik gyermekeiket, – mely jobban érzékelhető, – de sok helyen a felső osztály gyermekei számára az államilag támogatott iskolák is sokkal jobb minőségűek, mint amit az állam az alsóbb osztályok gyermekei számára biztosít. A jó iskolák hiánya fontos tényező az osztálykülönbségek generációkon átnyúló konzerválásában.

Paul Willis, brit kultúraelméleti tudós 1977-ben publikálta A skacok – iskolai ellenkultúra, munkáskultúra (Learning to Labor) című munkáját, melyben a társadalmi osztály és az oktatás közötti kapcsolatot vizsgálta. Tanulmányában úgy találta, hogy a munkásosztályhoz tartozó iskolások egy csoportjában kifejlődött egyfajta ellenszenv az osztályukon kívülről jövő, nemkívánatos tudással szemben, amely tartósítja osztályhelyzetüket a munkásosztályban.[17][18]

Egészség és táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy egyén osztályhelyzete szignifikáns hatást gyakorol testi egészségére, adottságaira, melyek megszabják, hogy milyen szintű orvosi ellátásban és táplálékban részesül, illetve várható élettartamára.[19][20][21]

Hátrányos gazdasági helyzete eredményeképpen a népesség alsó osztályának az egészségügyi problémák széles skáláját kell elszenvednie. Tagjaik nem képesek az egészségügyi ellátást szükségleteiknek megfelelő gyakorisággal igénybe venni, – amikor igen, az ellátás alacsonyabb színvonalú, – annak ellenére, hogy őket általában az egészségügyi problémák sokkal magasabb aránya sújtja. Az alsó osztályokhoz tartozó családok körében magasabb a gyermekhalandóság, a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, a munkaképtelenséget okozó fizikai sérülések aránya. Ráadásul a szegények hajlandóak sokkal kockázatosabb munkafeltételek között dolgozni, még akkor is, ha viszonylag kisebb mértékű egészségbiztosítást nyújtanak számukra, ha egyáltalán bármilyenben is részesülnek, összehasonlítva a közép- és felső osztálybeli alkalmazottakkal.[22]

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy egyén álláshoz jutási feltételei is nagy mértékben függnek osztályhovatartozásától. Foglalkozásuk megválasztásában az alsó-középosztály és a középosztály tagjai nagyobb szabadságot élveznek. Ők általában elismertebbek, nagyobb változatosságot jelent számukra a munka, némi hatalmat is fel tudnak mutatni. Az alacsonyabb osztályok tagjai általában elidegenedettebbnek és kevésbé elégedettnek érzik magukat munkahelyükön. A különböző osztályok tagjainak munkahelyi körülményei is nagy mértékben különböznek. Miközben a középosztály tagjai az elidegenedett körülményektől és az elégedettség hiányától szenvednek, addig a fizikai munkások, az ún. kékgallérosok jobban gyötrődnek a gyakran monoton, nyilvánvaló egészségügyi kockázatokat, s az akár halálos sérüléseket is rejtő munkától.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Friedrich Engels: A munkásosztály helyzete Angliában. MEM 2. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1971. 211–473. old.
  • Karl Marx – Friedrich Engels: A Kommunista Párt kiáltványa (hu nyelven). Marxists Internet Archive, 2013. május 24. (Hozzáférés: 2013. május 24.)
  • Lukács György: Történelem és osztálytudat. Magvető Könyvkiadó, Budapest 1971.
  • Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Kiadó, Budapest 1976. 491. old.
  • Filozófiai Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1980. 263–264. old.
  • Politikai filozófiák enciklopédiája. Politikatörténeti Alapítvány – Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1995. 354–355. old. ISBN 9630937514
  • Paul Willis: A skacok – iskolai ellenkultúra, munkáskultúra. Új Mandátum Könyvkiadó – Max Weber Alapítvány, Budapest 2000. 356 old. ISBN 9639158666
  • Max Weber: Rendek, osztályok és vallás. in.: Max Weber: Vallásszociológia : a vallási közösségek típusai. Helikon Könyvkiadó, Budapest 2005. 104–170. old. [ford. és a jegyzeteket kész. Erdélyi Ágnes]
  • E. P. Thompson: Az angol munkásosztály születése. Osiris Kiadó. Budapest, 2007.
  • Szalai Miklós: A munkásosztály marxista fogalmai – történeti áttekintés. Múltunk, 52. évf. 2007. 2. sz. 105–123. old.
  • Fáber Ágoston: Az osztályelméletek tündöklése és bukása. Szociológiai Szemle 17. évf. 2007. 3–4. sz. 175–182. old. (könyvismertetés: Approaches to class analysis / Ed. by Erik Olin Wright – Cambridge : Cambridge Univ. Press, 2005)
  • Wiener György: A marxi osztályelmélet. In.: Wiener György: Értekezések a materialista történetfelfogásról – történelemelméleti és politológiai tanulmányok. L’Harmattan, Budapest 2009. 161–176. old.
  • Göran Therborn: Osztály a XXI. században. Eszmélet, 97. szám, (2013. tavasz)
Angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Sam Aaronovitch: The Ruling Class. A Study of British Finance Capital. Lawrence and Wishart, 1961. 192. p.
  • André Gorz: Farewell to the Working Class. Pluto Press, London, 1982.
  • Gubbay, J. [1997] A Marxist critique of Weberian class analyses, Sociology 31(1)
  • Ivan Reid: Class in Britain. Polity Press, Cambridge – Oxford, 1998. 284 p. ISBN 0745618928
  • Erik Olin Wright: Class counts – comparative studies in class analysis. Cambridge University Press, Cambridge – New York 1997. 576 p. ISBN 0521556465
  • Kees Van Der Pijl: Transnational Classes and International Relations. Routledge, London 1998. ISBN 0415192013
  • Leslie Sklair: The Transnational Capitalist Class. Wiley-Blackwell, Oxford 2000. 352 p. ISBN 0631224629
  • Beverly J. Silver: Forces of Labor: Workers’ Movements and Globalization Since 1870. Cambridge Studies in Comparative Politics, Cambridge University Press, 2003. 260 p. ISBN 0521520770
  • William I. Robinson: A Theory of Global Capitalism: Production, Class, and State in a Transnational World. Themes in Global Social Change, The Johns Hopkins University Press 2004. 224 p. ISBN 0801879272
  • Approaches to class analysis (ed. by Erik Olin Wright), Cambridge Univ. Press, Cambridge 2005. 212 p. ISBN 0521603811
  • Geoff Eley – Keith Nield: The Future of Class in History. Ann Arbor, University of Michigan Press, 2007. 280 p. ISBN 9780472069644
  • Erik Olin Wright: Envisioning real utopias. Verso, London – New York 2010. 394 p. ISBN 9781844676170
Németül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ralf Dahrendorf: Soziale Klassen und Klassenkonflikt in der industriellen Gesellschaft. Ferdinand Enke Verlag Stuttgart 1957. S. 1f.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Karl Marx: A tőke III. köt. MEM 25. köt. 833–834. old.
  2. Karl Marx: [levél] Joseph Weydemeyerhez (1852. március 5.) MEM 28. köt. 479. old.
  3. Ralf Dahrendorf: Az osztálytársadalom modellje Karl Marxnál (hu nyelven). Digitális Tankönyvtár, 2013. május 27. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
  4. Karl Marx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája MEM 8. köt. 187. old.
  5. [tulajdonviszonyok]
  6. [munkamegosztási viszonyok]
  7. [elosztási viszonyok]
  8. [kizsákmányolás]
  9. V. I. Lenin: A nagy kezdeményezés. [1919 június] V. I. Lenin Összes Művei (LÖM) 39. köt. 15. old.
  10. Kelemen János – Lendvai L. Ferenc: A marxista-leninista filozófia alapjai. Egységes jegyzet az egyetemek és főiskolák számára. Kossuth Könyvkiadó 1979. 169. old.
  11. Filozófiai Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1980. 263–264. old.
  12. Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Kiadó, Budapest 1976. 491–492. old.
  13. Jamie Woodcock: The Working Class in Britain Today (en nyelven). Oxford Left Review, 2013. június 1. (Hozzáférés: 2013. július 3.)
  14. Politikai filozófiák enciklopédiája. Politikatörténeti Alapítvány – Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1995. 354–355. old.
  15. Filozófiai Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1980. 263–264. old.
  16. Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Kiadó, Budapest 1976. 491–492. old.
  17. Paul Willis, Learning to Labor, Columbia University Press, 1981
  18. Paul Willis: A skacok – iskolai ellenkultúra, munkáskultúra. Új Mandátum Könyvkiadó – Max Weber Alapítvány, Budapest 2000. 356 old. ISBN: 9639158666
  19. Barr, Donald A. (2008). Health disparities in the United States: social class, race, ethnicity, and health. JHU Press. pp. 1–2. ISBN 9780801888212
  20. Gulliford, Martin (2003). Equity and access to health care. In Gulliford, Martin & Morgan, Myfanwy. Access to health care. Psychology Press. p. 39. ISBN 9780415275460
  21. Budrys, Grace (2009). Unequal Health: How Inequality Contributes to Health Or Illness. Rowman & Littlefield. pp. 183–184. ISBN 9780742565074
  22. Liu, William Ming (2010). Social Class and Classism in the Helping Professions: Research, Theory, and Practice. SAGE. p. 29. ISBN 9781412972512

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Social class című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.