Franz Mehring

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Mehring
FranzMehringigen.jpg
Született
1846. február 27.
Elhunyt
1919. január 29. (72 évesen)
Berlin
Foglalkozása történész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Mehring témájú médiaállományokat.

Franz Erdmann Mehring (Schlawe, Pomeránia, 1846. február 27.Berlin, 1919. január 29.) német marxista filozófus, történész, irodalomkritikus és publicista.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag polgári családba született, tanulmányait Lipcse és Berlin egyetemein végezte 1866 és 1870 között, 1882-ben szerzett doktorátust. Számos újságban jelentek meg írásai, többek között a Die Neue Zeit, a Die Zukunft, Frankfurter Zeitung, Die Waage. Politikai nézetei a szocialista beállítottságú polgári radikalizmustól 1890 körül jutottak el a marxizmusig. 1891-ben csatlakozott Németország Szociáldemokrata Pártjához (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD).

1902 és 1907 között főszerkesztője a szociáldemokrata Leipziger Volkszeitung című újságnak. 1906-tól 1911-ig az SPD pártiskoláján tanított. 1917-től 1918-ig a poroszországi parlament tagja. Az első világháború kitörése után egyre jobban eltávolodott az SPD vezetésétől. 1916-ban a Spartakus Liga egyik alapítója és vezetője Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg társaságában. Ugyanebben az évben letartóztatták antimilitarista írásai és beszédei miatt. Megírta a harmincéves háború első marxista történeti analízisét, feltárta II. Gusztáv Adolf svéd király hadjáratának protestáns vallási ideológiája mögötti gazdasági, politikai osztályérdekeket.

1917-ben az elsők között üdvözölte, s védelmezte az októberi bolsevik forradalmat. Lenin elismerőleg nyilatkozott írásairól. 1918-ban publikálta Karl Marx életrajzát, mely az első alapos, félreértésektől és szándékos hamisításoktól mentes, hiteles életrajz volt. A könyvet hamarosan számos nyelvre lefordították, 1920-ban orosz, 1922-ben dán, 1925-ben magyar, 1930-ban japán, 1932-ben spanyol, 1935-ben angol fordítása jelent meg. Alapító tagként részt vett a Németország Kommunista Pártja (Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) létrehozásában.

Öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mehring tudományos öröksége igen kiterjedt, számos területet ölel fel. Filozófusként hozzájárult a történelmi materializmus torzításmentes interpretálásához, népszerűsítéséhez, kritizálta a polgári filozófiai irányzatokat, a neo-kantianizmust, a machizmust, Eduard von Hartmann, Arthur Schopenhauer, Friedrich Nietzsche, továbbá Werner Sombart, Eduard Bernstein nézeteit. Hozzájárult a marxista esztétika és irodalomkritika megteremtéséhez. Marx és Engels kéziratainak egyik legelmélyültebb tanulmányozója és publikálásuk kezdeményezője volt. Első marxista történészként úttörő tevékenységet végzett a történelmi materialista módszer konkrét történeti kutatásokban való alkalmazásával. A német szociáldemokrácia történetét feldolgozó, Geschichte der deutschen Sozialdemokratie című, négykötetes munkája forrásértékű jelentőséggel bír kora német munkásmozgalmára vonatkozóan.[1]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Herr von Treitschke, der Sozialistentödter und die Endziele des Liberalismus. Genossenschaftsbuchdruckerei, Leipzig 1875.
  • Herr Sonnemann. Zwei Leitartikel der Staatsbürger Zeitung. Den Frankfurter Reichstagswählern gewidmet. Berlin 1876.
  • Zur Geschichte der deutschen Socialdemokratie. Ein historischer Versuch. Faber, Magdeburg 1877.
  • Herr Hofprediger Stöcker der Socialpolitiker. Eine Streitschrift. Schünemann, Bremen 1882.
  • Franz Duncker. Ein Gedenkblatt. Gutenberg Druck und Verlag, Berlin 1888.
  • Der Fall Lindau. K. Brachvogel & Ranft, Berlin 1890.
  • Kapital und Presse. Ein Nachspiel zum Fall Lindau. K.Brachvogel & Ranft, Berlin 1891.
  • Herrn Eugen Richters Bilder aus der Gegenwart. Eine Entgegnung. Wörlein & Co., Nürnberg 1892.
  • Die Lessing-Legende. Eine Rettung, nebst einem Anhang über den historischen Materialismus. J. H. W. Dietz, Stuttgart 1893.
  • Gustav Adolf. Ein Fürstenspiegel zu Lehr und Nutz der deutschen Arbeiter. Verlag der Expedition des Vorwärts, Berlin 1894 (2. verb. Aufl. 1908).
  • Geschichte der deutschen Sozialdemokratie. 2 Teile, Dietz, Stuttgart 1897/98 (2.verb. Aufl., 4B de., Stuttgart, Dietz, 1903/04).
  • Herrn Hardens Fabeln. Eine nothgedrungene Abwehr. H. Walther, Berlin 1899.
  • Weltkrach und Weltmarkt. Eine weltpolitische Skizze. Vorwärts, Berlin 1900.
  • Arbeiterklasse und Flottenvorlage. Vorwärts, Berlin 1900.
  • Briefe von Ferdinand Lassalle an Karl Marx und Friedrich Engels 1849 bis 1862 hrsg. von Franz Mehring. J. H. W. Dietz Nachf. (G.m.b.H.), Stuttgart 1902.
  • Meine Rechtfertigung. Ein nachträgliches Wort zum Dresdner Parteitag. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig 1903.
  • Schiller. Ein Lebensbild für deutsche Arbeiter. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig 1905.
  • Jena und Tilsit. Ein Kapitel ostelbischer Junkergeschichte. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig 1906.
  • Eine Geschichte der Kriegskunst. Paul Singer, Stuttgart 1908.
  • Wilhelm Wolff: Gesammelte Schriften. Nebst einer Biographie Wolffs von Friedrich Engels. Mit Einleitung und Anmerkungen. Hrsg. von Fr. Mehring. Jubiläums-Ausgabe. Buchhandlung Vorwärts, Berlin 1909 (=Sozialistische Neudrucke III).
  • Antonio Labriola. Zum Gedächtnis des Kommunistischen Manifestes. Eingeleitet und übersetzt von Franz Mehring. Mit einem Bildnis des Verfassers. Verlag der Leipziger Buchdruckerei Aktiengesellschaft, Leipzig 1909 (Reprint: Verlag Neue Kritik, Frankfurt am Main 1970 (=Archiv sozialistischer Literatur)).
  • Deutsche Geschichte vom Ausgang des Mittelalters. Ein Leitfaden für Lehrende und Lernende. 2 Teile, Vorwärts, Berlin 1910/11.
  • Heinrich Heines Werke in zehn Bänden. Mit einer biographischen Einleitung. Buchhandlung Vorwärts, Berlin 1911
  • Freiligrath und Marx in ihrem Briefwechsel. Singer, Stuttgart 1912 (= Ergänzungshefte zur Neuen Zeit).
  • 1807 bis 1812. Von Tilsit nach Tauroggen. Dietz, Stuttgart 1912.
  • 1813 bis 1819. Von Kalisch bis Karlsbad. Dietz, Stuttgart 1913.
  • Kriegsartikel. Aktion, Berlin 1918.
  • Karl Marx. Geschichte seines Lebens. Leipziger Buchdruckerei, Leipzig 1918
  • Gesammelte Schriften. (15 Bände). Dietz Verlag, Berlin 1960–1967. ISBN 3320007629

Magyar fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marx Károly élete. 1925.
  • Irodalmi tanulmányok. 1950.
  • A Lessing-legenda. A porosz despotizmus és a klasszikus irodalom történetéhez és bírálatához. Szikra Kiadó,1950.
  • Marx Károly életrajza. 1958.
  • Esztétikai barangolások. Válogatott írások az irodalom köréből. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1969. 265 old. Válogatta, bevezetés és jegyzetek: Széll Zsuzsa.
  • A történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1979. 157 old. ISBN 9630913909
  • Tanulmányok a német történelemből. Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1981. 597 old. Válogatta és az előszót írta: Gunst Péter. ISBN 963280970X
  • Karl Marx. Életrajz. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1982. 639 old. [3. kiadás] ISBN 9630919745
  • A német szociáldemokrácia ifjúkora. Részletek „A német szociáldemokrácia történeté”-ből. Európa Könyvkiadó, Budapest 1987. 619 old. Utószó: Jemnitz János. ISBN 9630740702

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó 1976.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Franz Mehring című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Franz Mehring (en nyelven). marxists.org, 2007. július 30. (Hozzáférés: 2012. október 17.)