Oscar Niemeyer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oscar Niemeyer az 1950-es években

Oscar Niemeyer, teljes nevén Oscar Ribeiro de Almeida Niemeyer Soares Filho (Rio de Janeiro, 1907. december 15. – ) brazil építész, a 20. századi építőművészet (egyik) legismertebb alkotója.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Jómódú szülők gyermekeként Rio de Janeiróban született. Ifjú korában meglehetősen kicsapongó, bohém életet élt, ezért jelentős késéssel fejezte be a középiskolát, ami után apja tipográfiai műhelyében kezdett dolgozni. Nem sokkal később megnősült, és megkomolyodva munka mellett járt egyetemre. Építészeti tanulmányait 1934-ben fejezte be az Escola de Belas Artes hallgatójaként, de már tanulmányai közben bedolgozott a nála öt évvel idősebb Lúcio Costa tervező irodájában. Az 1940-es évek végére ismert építésszé és szélsőségesen baloldali gondolkodóvá vált — 1945-ben be is lépett a brazil kommunista pártba, és ezért, amikor 1947-ben a Yale Egyetem felkérte professzorának, nem kapta meg az amerikai vízumot. Eszméi mellett idős korában is kitartott. Barátja, Fidel Castro szerint:
„Niemeyer és én vagyunk az utolsó kommunisták ezen a bolygón”.

„A kommunista építészet helye Moszkvában van” – mondták az 1964-es jobboldali puccsal hatalomra került katonák. Niemeyer irodáját felforgatták, megrendeléseit lemondták, ő pedig önkéntes száműzetésbe vonult: irodáját Párizsban, a Champs-Elyséen rendezte be. Csak 1985-ben, a demokratikus választás után tért vissza hazájába.

Idős korában a venezuelai elnök sokat emlegetett, emblematikus kézmozdulatát formázó, Washington felé tájolt emlékművet tervezett az Amerika-ellenességéről ismert, latinoszocialista Hugo Chavez tiszteletére.

[szerkesztés] Művei

Parlament, Brazília
Brasília, elnöki palota
Brasília, székesegyház
Ibirapuera park – a pavilon belső tere
Funchal, kaszinó
Niterói Kortárs Művészeti Múzeum

A brazil oktatási miniszter Lúcio Costa irodáját kérte fel a Nevelési és Egészségügyi Minisztérium új, Rio de Janeiró-i épületének megtervezésére, ő pedig a program vezetését Niemeyerre bízta. A terveket a Brazíliában vendégeskedő Le Corbusier-vel közösen kellett készítenie, és a svájci építész jelentősen hatott szemléletére, gondolkodására.

Az 1939-es, New York-i Világkiállítás brazil pavilonját L. Costával közösen tervezte; az épület annyira szép lett, hogy jutalmul New York polgármestere átadta neki a város kulcsait.

1940-ben Belo Horizonte polgármestere, Juscelino Kubitschek megbízta a Pampulha-tó partján kialakítani kívánt új városrész megtervezésével. Az építkezést 1943-ban fejezték be. Legtöbbször emlegetett épületei:

  • a kaszinó,
  • az étterem,
  • a jachtklub és
  • az Assisi Szent Ferenc templom.

A már 1942-ben elkészült, feszített szerkezetű vasbeton templom egyedien kialakított, aszimmetrikus, ívelt, előtetőszerűen túlnyúló héjfelületeit az egyház túlságosan ridegnek találta. Elégedetlenek voltak az oltárképpel is — olyannyira, hogy a templomot csak 1959-ben szentelték fel.

Konstruktivista stílusban formálta meg Rio de Janeiróban a Boavista Bank épületét (1942–1947).

1947-ben részt vett az ENSZ New York-i székházának tervezésében.

Tervezett több, kötetlenül formált lakóépületet (pl. Kubitschek-tömb, Belo Horizonte, 1953).

Az 1950-es években tervezett épületei közül az egyik leghíresebb saját háza, a Casa das Canoas.

Több más építésszel közösen tervezte a São Paulóban 1952–59 között épített Dél-Amerika Kórházat. Leghíresebb Saõ Pauló-i épülete az S alakú magasház (1953). Ugyancsak São Paulóban, az Ibirapuera park kiállítási épületeinél (1951–59) alkalmazta először azt a földszinti, áttört, V alakú alátámasztást, amely később feltűnt még számos munkájában:

  • Caracas, múzeum (1954);
  • Berlin, az Interbau épületegyüttes egyik lakóháza (1957).

Az időközben államelnökké választott Juscelino Kubitschek Niemeyert és korábbi főnökét, Lúcio Costát bízta meg a kialakítani kívánt új brazil főváros, Brazíliaváros megtervezésével. A munkát úgy osztották be, hogy a várost Costa, a fontosabb épületeket Niemeyer tervezte. 1957-ben ő lett a város főépítésze. Jelentősebb, általa tervezett épületek a fővárosban:

  • Nemzeti Színház (1957),
  • a város építőinek kis temploma (1958 körül),
  • elnöki palota (Palácio da Alvorada, 1959),
  • székesegyház (1959),
  • Palace szálloda (1959),
  • parlament (1960),
  • Igazságügyi Palota (Palácio da Justiça, 1960),
  • több lakóház.

Számos országban:

bízták meg többnyire középületek tervezésével.

Alkotó lendülete hajlott korában sem hagyott alább:

  • 1996-ban adták át egyik leghíresebb munkáját, Nitero városának kortárs múzeumát (Nitero Contemporary Art Museum).
  • Ő tervezte a Brazil Nemzeti Múzeumot.
  • 2003-ban őt kérték fel a londoni Serpentine Gallery Nyári pavilonjának kialakítására.
  • 2004-ben készítette el Carlos Marighella marxista író, a brazil forradalom egyik atyjának új síremlékét halálának harmincötödik évfordulójára.
  • 2006-ban épült fel Brasíliában a Nemzeti Múzeum és Könyvtár .
  • 2007-ben mutatták be a spanyolországi Avilesben épülő kulturális komplexum (Centro Cultural de Aviles) terveit. A két épületben lesz konferenciaterem, kortárs galéria, néhány kisebb kiállítótér, vetítőterem, étterem, csillagvizsgáló. Az építkezést 2010-re kívánják befejezni.
  • Száz éves korában bízta meg az angolai kormány Luanda kétmillió lakosúnak szánt új városrészének tervezésével.

[szerkesztés] Stílusa

Niemeyer a teret rendszerint nagyszabású, vasbeton épületekkel töltötte ki. Ez a koncepció nemcsak a modern brazil építészet alapjává vált, de erősen hatott az európai építészetre is. Elegáns, könnyed vonalú megoldásai példaértékűvé váltak.

Munkásságának tapasztalatait Minha experiência em Brasília című könyvében összegezte.

[szerkesztés] Elismerései

[szerkesztés] Források

Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken