Rio de Janeiro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rio de Janeiro
Montagem Rio de Janeiro.jpg
Rio de Janeiro címere
Rio de Janeiro címere
Rio de Janeiro zászlaja
Rio de Janeiro zászlaja
Közigazgatás
Ország  Brazília
Állam Rio de Janeiro
Alapítás éve 1565 március 1.
Polgármester Eduardo Paes
Irányítószám 20000-000
Körzethívószám +55 21
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 6 323 037 fő (2010) +/-
Népsűrűség 5348,1 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 1021 m
Terület 1182,296 km²
Időzóna BST (UTC-3)
Elhelyezkedése
Rio de Janeiro (Brazília)
Rio de Janeiro
Rio de Janeiro
Pozíció Brazília térképén
d. sz. 22° 54′ 30″, ny. h. 43° 11′ 47″Koordináták: d. sz. 22° 54′ 30″, ny. h. 43° 11′ 47″
A település weboldala

Rio de Janeiro (’Januári folyó’) a neve az államnak, továbbá Brazília egyik legismertebb városának. Sokak szerint egyben Dél-Amerika legszebb városa is. Számos esetben csak Riónak nevezik a várost. A Rio de Janeiróban születetteket szokták cariocas-nak (kariókáknak) nevezni. A város híres a szambáról, illetve a hotelekkel körbevett Copacabana, Ipanema, és Leblon nevezetű tengerpartjairól. Különösen ismert Rio az évente megrendezett Karneváljáról, a tengerpart melletti jellegzetes morró Cukorsüveg-hegyről, a Maracanã Stadionról és a hatalmas méretű Megváltó Krisztus-szoborról, ami a másik morró, a Corcovado-hegy tetején található. A városban található a Föld harmadik legnagyobb lakott területen belüli erdeje is, a Tijuca-erdő.

Rio de Janeiro város lakossága 6 094 183 fő (2005-ös adatok szerint), területe 1182,3 km². Az elővárosaival együtt 11-12 millióra becsülik a lakosság számát. 1960-ig az ország fővárosa, jelenleg a második legnagyobb brazil város São Paulo mögött. A város polgármestere Eduardo Paes, Rio hivatalos dala 1960 óta a "Cidade Maravilhosa" (a. m. "csodálatos város"), melyet eredetileg indulóként írt André Filho még az 1935-ös karneválra.

A 2014-ben Brazíliában megrendezendő FIFA Labdarúgó-világbajnokság egyik kijelölt helyszíne. 2016-ban Rio rendezheti meg a nyári olimpiát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint.[1]

Rio de Janeiro fegyverzeti címere

Etimológiai eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város és környékének egy része
A Copacabana nevű part

1502-ben újév napján a portugál hajós, Gaspar de Lemos betért egy öbölbe a brazil partoknál (ma Guanabara-öbölnek hívják). A hajós az öblöt egy folyó torkolatának vélte, és elnevezte Rio de Janeirónak, ami „január folyó”-t jelent.[forrás?]

A város részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rio de Janeiro leghíresebb városrészei között található:

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost 1565. március 1-jén Estácio de Sá alapította. Rio de Janeiro 1763-tól 1960-ig – amikor a kormány átköltözött Brazíliavárosba – főváros volt. 1808 és 1815 között a Portugália, Brazília és Algarve Királyságnak (Portugália akkori neve) a fővárosa volt.

Brazília második legnagyobb és legsűrűbben lakott városa, 1261 négyzetkilométeren fekszik és 5 850 500 fős lakossággal rendelkezik. Neve egy tévedés eredményeképpen jött létre, ugyanis 1502-ben a gyarmatosítók azt hitték a Guanabara-öbölről, hogy folyótorkolat, és mivel január volt, ezért a „Január folyója” nevet adták neki. Érdekesség, hogy a Rióban született embereket „carioca”-nak hívják, a szó eredeti, indián jelentése: a fehér ember háza. A carioca szó ma azonban utal a rióiak kedvességére, a szépségre, vidámságra, a könnyed életstílusra és a szórakozásra is, valamint a másik ember iránti aggódást és szeretetet is kifejezi.

A várost és az öböl szigeteit a franciák 1555-ben Nicolau Durand de Villegaignon vezetésével elfoglalták, és az akkori százfős francia jelenlét négyszáz főre nőtt. Mivel a franciák szövetkeztek a tamaio indiánokkal, komoly fenyegetést jelentettek a portugál gyarmat városára. Az inváziót csak tíz évvel később tudták felszámolni Estácio de Sá vezetésével, akit egy hadiflottával közvetlenül Portugáliából küldtek útnak. Sikeresen kiűzte az indiánokat és a franciákat egyaránt, és ő lett Rio de Janeiro alapítója.

A 16. században Rio lakossága csupán 3850 főre volt tehető, elsősorban indiánok, valamint 750 portugál és 100 afrikai. A város magja a Castelo volt, itt építették a legtöbb lakóépületet, boltot, templomot, illetve itt volt a jezsuiták kollégiuma is. A város fő gazdálkodási területe a cukornádtermesztés és a halászat volt. Mivel főleg a cukornádültetvényeken történő munka igen emberigényes volt, Brazília bekapcsolódott az afrikai rabszolga-kereskedelembe. Az első rabszolgák Angolából érkeztek. A halászat szintén igen fontos részét képezte az életnek, a bálnavadászatok során az állat húsán kívül 1-1 bálnából közel 16 hordó olajat és több száz tonna húst nyertek. Egészen a XIX. századig a halolajat használták a világításra, és csak a századfordulón tértek át a gázvilágításra.

1693-tól, az első aranylelőhely felfedezésétől a város kereskedelmi tevékenysége nagy mértékben felerősödött, mivel rajta keresztül bonyolódott az aranykereskedelem. Brazília függetlenségének kivívásáig az aranyat közvetlenül Portugáliába szállították.

A 17. században a város lakossága már elérte a 12 000 főt, és a hivatalos vallás a katolikus lett. Ebben az időben 3 nagyobb keresztény rend telepedett itt le és épített kolostort: - a bencések a São Bento kolostort - a ferencesek a Santo Antoniót - a carmeliták a Carmót.

A jezsuiták befolyása olyan nagy volt, hogy közvetítő szerepet töltöttek be a portugálok és az indiánok között. A jezsuiták tehát egyre nagyobb gazdagságra és politikai befolyásra tettek szert, amíg a portugál udvarral történő szembehelyezkedésük miatt 1759-ben az udvar összes vagyonukat elkobozta, és mintegy 200 papot űztek ki.

Mivel a város a XVIII. században már 50 000 lakossal rendelkezett, szükségessé vált a város ivóvízzel történő ellátása. Ezért a Carioca folyót szabályozták, és megépítették az Arcos de Lapa-t, amelyen keresztül a folyó vizét a városközpontba szállították. Később a Carioca folyó a városépítési tervek következtében a felszín alá került.

Rio de Janeiro 1763-ban vált az ország fővárosává, amikor Pombal márki Salvadorból ide helyezte át a gyarmat székhelyét, és egészen 1960-ig, Brazíliaváros megépítéséig az is maradt.

A város életében nagy fordulópontot jelentett, amikor 1807-ben a Napóleon hadai elől menekülő udvar (I. Mária királynő és János régens herceg) Rióba érkezett, az akkori 50 000-es lélekszámú város lakossága pedig 65 000 főre emelkedett. A város akkori gazdaságának legjelentősebb részét a rabszolga-kereskedelem adta, mivel akkoriban Rio volt a legnagyobb rabszolga-importőr, az udvart szolgáló személyzet és a cukornádültetvények munkaerőigénye miatt. Azonban a város intézményrendszere is fejlődésnek indult, János régens herceg bankokat, színházat, kórházat, iskolát, nyomdát és kutatóintézményeket alapított. Létrehozta a máig is közkedvelt botanikus kertet, például itt honosították meg először a teát is. 1816-ban a művészeti élet is felpezsdült, festők, szobrászok és építészek érkeztek a városba. Szintén ekkor jött ide Jean Baptista Debret és Nicolau Taunay francia festők, akik a brazil élet mindennapjait örökítették meg festményeiken, valamint a szobrász August Taunay, és az építész Granjean de Montigny is.

Amikor 1816-ban az anyakirálynő meghalt, fiát, János régens herceget királlyá koronázták, és visszahívták az anyaországba, ezért János Brazíliát a fiára, Péter régens hercegre hagyta. A 19. század a császárság kora Brazíliában. A már a század elején elkezdődött függetlenségi harcok ez idő tájt felerősödtek, míg végül 1822. szeptember 7-én Péter régens herceget I. Péter néven Brazília császárává koronázták. Ezzel a lépéssel Brazília alkirályságból önálló császársággá vált, azonban a politikai és gazdasági helyzet változatlan maradt a változások során. I. Péter erősen centralizált államtanácsot hozott létre, leverte a Portugáliához hű felkeléseket és hódító hadjáratokat folytatott Uruguay ellen. A belpolitikai és gazdasági nehézségek végül arra a lépésre késztették, hogy elfoglalja Portugália közben megüresedett trónját, a trónt fiára, az akkor 5 éves II. Péterre hagyta 1831-ben.

A sok nehézség ellenére ez az időszak a kávétermesztés csúcspontja is egyben, mely a város fejlődésére igen jótékony hatással volt. A jelentősebb kávéültetvények és a kikötő között vasúti vonalakat, illetve hajójáratokat létesítettek. A Botafogo és Copacabana között alagutat építettek, a járdákat kikövezték, az utakon kiépítették a közvilágítást, valamint kidolgozták a szennyvízelvezető hálózatot is. A város lakossága ekkor már meghaladta a 800 000 főt.

1888. május 13. ismét fordulópont Brazília és Rio életében, ugyanis Izabella, a császár lánya apja távollétében aláírta (a világon utolsóként) a rabszolgák felszabadításáról szóló törvényt („Ley Aurea”). Ez az új helyzet megoldhatatlan feladat elé állította az uralkodót. Hirtelen kiesett az olcsó munkaerő, késtek a bevándorlások támogatásához szükséges intézkedések, melyek hiányáért a nagybirtokosok a császárt okolták. Az egyházzal is megromlott a viszony, miután azt alárendelték az államnak. A legnagyobb problémát azonban a katonaság jelentette, mely az uruguayi, paraguayi és argentínai ütközetekben megedződött, nagyobb hatalmat követelt magának. Ezért 1889. november 15-én kikiáltották a köztársaságot. A köztársaság élére Manuel Deodoro da Fonseca marsall került, ő Brazília első elnöke, vele kezdődött el a katonák uralma, és 1891-ben megszületett Brazília alkotmánya, mely az Egyesült Államok alkotmányának mintájára készült.

A századforduló grandiózus urbanizációs törekvései nagy lökést adtak a városnak. Francisco de Paula Rodrigues Alves elnöksége alatt Rio de Janeiro egy modern város képét kezdte formálni. Korszerűsítették a kikötőt, kikövezték az utcákat, kiszélesítették a sugárutat és fellendült a város kulturális élete is. Ebben az időben születtek az olyan épületek, mint a Teatro Municipal, az Escola de Beles Artes, Biblioteca Nacional stb. Lecsapolták a betegségeket terjesztő mocsarakat, több hegyet lebontottak, velük töltve fel a mocsárvidéket. 1930-ban Getúlio Vargas elnök bevezeti a 8 órás munkaidőt, a szavazás titkosságát, a nőkre is kiterjesztve azt, bevezette a kötelező és ingyenes elemi oktatást, a weimari alkotmány alapján készült új alkotmányt fogadott el és megnyirbálta az államok önállóságát. Hivatalba lépésekor élte át a kávéválságot, melynek során 6 év alatt mintegy 70 millió zsákot dobtak a tengerbe vagy égettek el.

Brazília a második világháborúban semleges országként vett részt, csupán 1942-ben lépett hadba Németország ellen 30 000 katonával. A háború alatt az exportlehetőségek bővülésével a gazdaság erősödött, ezért Vargas bevezethette a minimálbért, illetve Rio államban létrehozták az acélművet, valamint az ország egyik legnagyobb bányászati és energiai óriásvállalatát, a Campanhia Vale do Rio Doce-t. A lakosság számának növekedésével tizenkét emeletes házakat kezdtek építeni már a '40-es években, a jobb módúak pedig a tengerhez közel kezdték el felépíteni házaikat. A város nagy turisztikai eseménye volt, amikor megépítették a Megváltó Krisztus szobrát.

A '60-as években nagy változást jelentett a város életében, amikor Brazíliaváros (Brasília) vált az ország fővárosává, és a kormányzati és egyéb hivatalokat áthelyezték oda. A város csak 1975-ben lett az azonos nevű állam fővárosa.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjainkban São Paulo után a második legnagyobb ipari állam. Habár a lakosság részaránya nem éri el az összlakosság 9%-át, a GDP 13%-át tudhatja magáénak. A városban székel az ország legfontosabb fejlesztési bankja, a BNDES (Banco Nacional de Desenvolvimento e Social). Az ország legnagyobb magánvállalatai közül 50 Rióban található, és itt vannak a legjelentősebb kőolaj-kitermelő és -forgalmazó vállalatok is. Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a cukornádtermesztés és az ehhez kapcsolódó cukor- és alkoholgyártás. Északnyugaton jelentős a banán- és rizstermesztés is.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két fontos repülőtere van: A Tom Jobim nemzetközi repülőtér, amelyet elsősorban a nemzetközi utasok használnak. A Santos Dumont reptérről kizárólag az országhatárokon belül utazhatunk, így juthatunk el São Paulo-ba, Belo Horizonte-ba és Brazíliavárosba.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panorámakép a városról
Panorámakép a városról

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Elections for the 2016 Games. International Olympic Committee. (Hozzáférés: 2010. február 16.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rio de Janeiro témájú médiaállományokat.