Bossa nova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bossa nova
Stíluseredet Cool jazz, szamba
Kulturális eredet 1957.
Rio de Janeiro1963.
Hangszerek akusztikus gitár, zongora, elektromos orgona, nagybőgő, dob
Népszerűség Ismert Brazíliában, az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, Japánban és a Fülöp-szigeteken.

A Bossa nova (jelentése: "új divat") egy brazil zenei stílus, amit João Gilberto alkotott meg, majd Antônio Carlos Jobim és Vinicius de Moraes népszerűsített. A bossa novának számos követője, kedvelője van napjainkban is[1] Habár a bossa nova mozgalom mindössze hat évig tartott (1958–1963), számos népszerű bossa-sláger gyarapítja azóta is a jazzrepertoárt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A stílus a szambából alakult ki, de a bossa nova harmóniamenetei komplexebbek, ritmikailag kevésbé erőteljesek. A favellák környékén megjelenő szambával ellentétben a bossa nova a Rio de Janeiro-i tengerpartokról származik, és a nyugati komolyzene is hatott rá (mint például George Gershwin Cuban Overture-jének clave ritmusa).

A cool jazz bossa novára kifejtett hatásai állandó vitáknak adnak alapot, bár tagadhatatlan, hogy mindkét stílus sajátossága a hűvös magatartás. A bossa nova Brazíliában alakult ki az ötvenes évek közepén olyan szerzők segítségével, mint Johnny Alf és João Gilberto. Az egyik első bossa-dal a Bim-Bom. A műfajt Dorival Caymmi Saudade da Bahia és Elizete Cardoso Chega de Saudade című felvételeik emelték a köztudatba. A Chega de Saudade-t Antônio Carlos Jobim és Vinicius de Moraes szerezte. A dalt később Gilberto is feldolgozta.

Gilberto felvételei és az 1959-es Fekete Orfeusz című film elterjesztette a bossa novát szerte Latin-Amerikában, melynek következtében észak-amerikai jazzenészek is felfigyeltek a stílusra. Charlie Byrd és Stan Getz felvételei idézték elő a nagy bossa-robbanást 1963-ban a Getz/Gilberto-val, melyet számos híres felvétel követett, mint például Ella Fitzgerald Ella Abraça Jobim és Frank Sinatra Francis Albert Sinatra & Antônio Carlos Jobim című lemezeik. A bossa nova stílusjegyei évtizedekre beépültek a világzenébe.

Az első nemzetközi hírnévre szert tevő bossa-sláger a Getz/Gilberto által játszott The Girl From Ipanema, amin Astrud Gilberto (Gilberto későbbi felesége) énekelt.

A bossa novát ért első komolyabb hatás a Dans mon île című szám volt a francia Henri Salvador nevű énekestől, ami az 1957-es olasz Europa di notte (rendezte: Alessandro Blasetti) című filmben volt hallható. Ezt később olyan brazil művészek dolgozták fel, mint Eumir Deodato (Los Danseros en Bolero – 1964) és Caetano Veloso (Outras Palavras - 1981). 2005-ben Henri Salvador brazil állami kitüntetésben részesült, amit Gilberto Gil énekes és kulturális miniszter, illetve Luiz Inácio Lula de Silva elnök adott át.

Hangszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bossa novát leginkább nylon-húros klasszikus gitáron játsszák, inkább ujjakkal, mint pengetővel. A legpuritánabb formátumú bossa-előadás a gitárral kísért éneklés (lásd João Gilberto-t). Még nagyobb, jazz-szerű együttesekben is van általában egy gitár, ami a kötött bossa-ritmust játssza. Gilberto alapvetően egy jellegzetes szamba-ütőhangszer ritmusát (általában a tamborimét) vette át, és alkalmazta a pengető kezére.

Bár nem annyira prominensen mint a gitár, de a zongora is jelen van a bossa novában; Jobim zongorán írta és azon is adta elő saját számait. A zongora jelenti a stílusbeli hidat a bossa nova és a jazz között.

A dobfelszerelés és egyéb ütőhangszerek nem képezik a bossa nova hangszertárának részeit, ettől függetlenül létezik egy klasszikus bossa nova dobstílus, amit Helcio Milito és Milton Banana dolgozott ki. A lábcinen folyamatos nyolcados játék hallható (ezzel imitálva a pandeiro-t), miközben a tipikus clave patternt ütik. A lábdob általában az "1-és3-és1" patternt követi.

A nagyzenekari kíséret leginkább az észak-amerikai bossa novára (amit gúnyosan liftzenének, vagy lounge zenének is neveznek) jellemző. Emellett hallható több Jobim és Astrud Gilberto felvételen is. Dusty Springfield 1967-es The Look of Love című felvételén is hallható ilyen kíséret. Különböző vonós hangszerek szerepeltetése fontos másodlagos karakterisztikáját adja a műfajnak.

Szerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bossa nova a szamba ritmusvilágán alapszik. A szamba az afrikai rabszolgák zenéje. A hangsúly általában a 4/4-es ütem második leütésére esik (emiatt sok szamba-számot 2/4-ben jegyeznek). A szambától eltérően azonban a bossa novához nem társulnak jellegzetes tánclépések.[2] Gitáron játszva egyszerű, egy ütemes patternként funkcionálhat az, ha a hüvelykujj játssza a basszushangot az első és a harmadik leütésre, s a többi ujj "tépi" az akkord egyéb hangjait az első leütés utáni két nyolcadra, majd a második tizenhatodra a második leütés után. Két ütemes patterneknél általában szinkópa köti össze a két ütemet. Összességében a bossára inkább "lebegő" ritmus jellemző, ellentétben a jazz "hintázásával". Ahogy a bossa nova szerző Carlos Lyra megénekelte Influência do Jazz című számában, a szamba ritmus "oldalazó", míg a jazz "hátráló". A bossára hatással volt a blues is, de mivel a legtöbb bossa nova nem követi a 12-ütemes szerkezetet, szövegbeli rímképleteket és ismétlődést, ezért ezt a hallgató általában nem veszi észre.[3]

Harmóniai szempontból a bossa nova vetekszik a jazzel, főleg a szeptimakkordok vagy az oktávon felüli skálahangokat tartalmazó akkordok használatának tekintetében. Az első bossa nova dal, a Chega de Saudade több szerkezeti elemet is átvett a choro műfajból; későbbi kompozíciók már nem sűrűn követték ezt a tendenciát. Jobim gyakran alkalmazott bonyolult, disszonáns dallamvonalakat, a legismertebb a Desafinado ("Hamis" vagy "Kívül a skálán") című szám. A dallam gyakran lép az akkord alterált hangjára. Például ha az akkord egy D-dúr majorszeptim bővített 11. fokkal, a dallam a G#-hangra, vagy a bővített 11. fokra lép.

A gitárstílus mellett João Gilberto másik fontos találmánya a jellegzetes énekstílus. A bossa nova előtt a brazil énekesek leginkább az operából merítkeztek. Gilberto-val megjelent a nazális vokálstílus, ami az észak-brazil cabaclo-n alapszik.[4] Gilberto szinte suttogásig halkította az éneket.

A korai bossa novák lírai szövegeikkel és hosszukkal (általában 2-4 perc) könnyen népszerűvé váltak még úgy is, hogy zeneileg elvetik az európai és észak-amerikai verse-verse-bridge formátumot. A bossa-dalok általában két verse részt tartalmaznak és sok átvezetést. Néhány korai João Gilberto szám két percnél is rövidebb volt, s csak egyetlen versszakot tartalmaztak, amik ismétlődtek. A szövegek témája általában a nők, a szerelem, a vágyakozás és az ifjúság. Két bossa-típust különböztetünk meg, az egyik az ötvenes évek végi, a másik pedig az 1964 utáni. Az ötvenes évek bossa-szövegei leginkább a brazil közép- és felsőközéposztály életéről szól (holott a népesség legnagyobb része munkásosztálybeli volt). 1964 után a szövegek politikai tartalmakkal bővültek, megjelent a rendszerkritika.[5]

Későbbi formátumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kilencvenes évek közepétől különböző európai művészek alkalmazzák a bossa novát inspirációként elektronikus zenei kompozícióikhoz. Ez szülte a BossaElectrica és TecnoBossa stílusokat. Új énekesek, mint Bebel Gilberto, João Gilberto és Miúcha lánya, és európai bandák, mint a Nouvelle Vague és a Koop használ modern eszközöket bossa nova dalaikban és előadásaikban. Stephen Sondheim Broadway-szerző egy bossa nova ritmust használt a Company című musicalben 1970-ben.

Fontos előadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bossa nova Brazílián kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évek során a bossa nova túlnőtt brazil és jazzes gyökerein, s beépült a populáris zenébe is.

  • 1963-ban Elvis Presley kiadta Bossa Nova Baby című számát.
  • Szintén 1963-ban Eydie Gorme feljutott a slágerlistákra Blame it on the Bossa Nova című dalával.
  • 1967-ben Frank Sinatra több számot is előadott Antônio Carlos Jobim-al.
  • 1995-ben George Michael kiadta Jesus To A Child című számát bossa nova stílusban. A dalt ex-szeretőjének, Anselmo Feleppának ajánlotta (aki 1993-ban halt meg).
  • 2006-ban a The Black Eyed Peas rögzítette a Mas Que Nada-t Sérgio Mendes Timeless című albumára.
  • Szólókarrierje előtt Lani Hall énekes a Brasil '66-ban zenélt.
  • José José zenei karrierje kezdetén basszusgitáron és nagybőgőn játszott egy bossa nova trióban, a Los PEG-ben.
  • Jay Chou tajvani énekes Mitiehsziang című dalát írta bossa nova stílusban.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bossa nova című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Castro, Ruy (ford. Lysa Salsbury). "Bossa Nova: The Story of the Brazilian Music That Seduced the World." 2000. Első angol nyelvű kiadás. A Capella Books, an imprint of Chicago Review Press, Inc. ISBN 1-55652-409-9 Megjelent Brazíliában a Companhia das Letras-tól. 1990.
  • McGowan, Chris és Pessanha, Ricardo. "The Brazilian Sound: Samba, Bossa Nova and the Popular Music of Brazil." 1998. második kiadás. Temple University Press. ISBN 1-56639-545-3
  • Mei, Giancarlo. Canto Latino: Origine, Evoluzione e Protagonisti della Musica Popolare del Brasile. 2004. Stampa Alternativa-Nuovi Equilibri. Előszó: Sergio Bardotti, utószó: Milton Nascimento.