George Michael

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Michael
George Michael at Antwerp (BRAVO).jpg
George Michael egyik 2006-os koncertjén
Életrajzi adatok
Születési név Γεώργιος Κυριάκος Παναγιώτου
Született 1963. június 25.
(51 éves)
Radlett, Hertfordshire, Anglia
Pályafutás
Műfajok pop, dance-pop, Blue-eyed soul
Aktív évek 1980–napjainkig
Együttes Wham!
Kapcsolódó előadó(k) Wham!, Band Aid, Mutya Buena
Hangszer zongora
John Lennon model "Z" Steinway
Hang tenor, bariton
Tevékenység énekes, zenész, producer, dalszerző
Kiadók Columbia Records, DreamWorks Records, Virgin Records, Epic Records, Sony Music Entertainment, Polydor

George Michael weboldala

George Michael, Georgios Kyriacos Panayiotou (Radlett, Hertfordshire, 1963. június 25. –) kétszeres Grammy-díjas angol[1] énekes-dalszerző, aki az 1980-as években lett népszerű, amikor megalapította a Wham! nevű popduót, egykori iskolatársával, Andrew Ridgeley-vel. Első szóló kislemeze, a Careless Whisper megjelenésekor az énekes még a duó tagja volt, és világszerte 6 millió példány kelt el a lemezből.[2]

2010-ig több mint 100 millió lemezt adott el, ebből hét brit első helyezett kislemezt, hét brit első helyezett albumot, nyolc amerikai első helyezett kislemezt és egy Amerikában első helyezett nagylemezt.[3] 1987-es debütáló szólóalbuma, a Faith, több mint 20 millió példányban kelt el világszerte.[4] 2004-ben a Radio Academy szerint az 1984 és 2004 között időszakot nézve az ő dalait játszották legtöbbször a brit rádiók.[5]

2006-ban George Michael bejelentette, hogy 15 év után újra turnéra indul. A 25 Live című turné világméretű volt, három évig tartott (2006–2008).[6]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George Michael (Georgios Kyriacos Panayiotou) Angliában, Hertfordshire megyében, Radlett-ben született.[7] Apja Kyriacos Panayiotou, egy ciprusi görög restaurátor volt, aki az 50-es években költözött Angliába és a nevét Jack Panos-ra változtatta.[8] Michael anyja, Lesley Angold Harrison angol táncosnő volt, 1997-ben hunyt el rákban. Az énekes anyai nagymamája zsidó származású volt. Michael gyerekkorának nagy részét Észak-Londonban töltötte. Tinédzser éveinek elején a család Radlettbe költözött és Michael beiratkozott a Bushey Meads School-ba.[9] Egyszer Michael hegedűleckéket vett Gwen Johnson-tól, akit később meghívott a Wham! koncertjére Wembleyben.

Michael a Bushey Meads Schoolban ismerte meg Andrew Ridgeley-t, aki felajánlotta neki, hogy tanítja. Mind a kettőjüknek hasonló ambíciói voltak, mind a ketten zenészek akartak lenni.[10]

Michael zenei pályáját DJ-ként kezdte, fiatal közönség előtt játszott klubokban és Bushey közelében lévő iskolákban, Stanmore-ban és Watfordban; ezt követte a rövid életű ska formáció Ridgeley-vel, a The Executive (tagjai voltak: Andrew Ridgeley bátyja, Paul, Andrew Leaver, David Mortimer és David Austin.

Zenei karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wham![szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egészen 1981-ig, amíg meg nem alapította a Wham! együttest Andrew Ridgeley-vel, Michael nem volt sikeres. A banda első albuma, a Fantastic az első helyen végzett az Egyesült Királyság slágerlistáján, és több top 10 kislemezt eredményezett, köztük a Wham Rap! (Enjoy What You Do?)-t és a Club Tropicana-t. Második nagylemezük, a Make It Big volt az áttörés, amely a duót nemzetközi szupersztárrá változtatta, Amerikában a slágerlisták első helyén végzett. Az albumról az alábbi kislemezek jelentek meg: a Wake Me Up Before You Go-Go , a Freedom, az Everything She Wants és a Careless Whisper, az utóbbi single lett Michael első szóló kísérlete kislemezre.

Michael énekelt az eredeti Band Aid segélykoncerten, a Do The Know It's Christmas című számban és a Last Christmas/Everything She Wants című kislemeze bevételét felajánlotta jótékony célra. Ezen kívül háttérvokált énekelt David Cassidy 1985-ös sikerdalán, a The Last Kiss-en és ugyanabban az évben Elton John nagy sikerű Nikita című dalán, és a Wrap Her Up-on. 1985-ben Michael interjút készített David Cassidy amerikai énekessel David Litchfield legendás újságjában, a Ritz Newspaperben.[11]

A Wham! 1985 áprilisában Kínába ment turnézni, ők voltak az első népszerű nyugati zenei produkció, aki Kínába látogatott és ez világszerte nagy média-nyilvánosságot kapott, amelynek középpontjában Michael állt. A turnét az ünnepelt filmrendező, Lindsay Anderson dokumentálta, producere Martin Lewis volt, filmjükben, a Foreign Skies: Wham! hozzájárult Michael karrierjének növekedéséhez. A szólókarrierjének sikerei hatására az együttes 1986-ban hivatalosan is feloszlott, a "The Edge of Heaven" kislemez megjelentetése, és egy Wembley-stadionbeli szuperkoncert után.

Szólókarrierének kezdete: a Faith[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George Michael vágya az volt, hogy a Wham! közönségénél kifinomultabb közönségnek készítsen dalokat. A szólókarrierje kezdetekor, 1987 elején, készített egy duett-dalt Aretha Franklinnel. Az I Knew You Were Waiting (For Me) egy egyszeri projekt volt, amelyben egyik kedvenc előadójával együtt énekelhetett és amely segítette Michaelt abban, hogy elérje a célját. [12] A szám első lett az Egyesült Királyság kislemezlistáján és a Billboard Hot 100 listán is.[13][14]

Az I Knew You Were Waiting (For Me) a harmadik szóló No. 1 kislemeze lett Michaelnek az 1984-es Careless Whisper (a Wham! Make it Big című albumáról) és az 1986-os A Different Corner után. Továbbá ez volt az első olyan kislemeze, amelynek szövegét nem egyedül írta. A társszerző, Simon Climie, addig ismeretlen volt, bár korábbi csapatával, a Climie Fisherrel ért már el sikereket 1988-ban.[15] Az I Knew You Were Waiting (For Me) 1988-ban Grammy-díjat hozott az énekesnek a Legjobb R&B Előadás - vokál-duett vagy csapat kategóriában.

1987 őszén megjelent első szólóalbuma, a "Faith". Ennek összes számát személyesen ő írta és szerezte, egyetlen dal kivételével. Első kislemeze, az "I Want Your Sex" több rádión is tiltólistára került szabadszájú szexuális utalásai miatt, videoklipjét pedig az éjszakai órákban játszották. Később készült egy visszafogottabb verziója, melyben a "sex" szót "love"-ra cserélték. Ennek ellenére a kislemez Amerikában a 2. helyig, Nagy-Britanniában a 3. helyig jutott, és bekerült a Beverly Hills-i zsaru 2 című filmbe is.

A nagylemez címadó slágere, a "Faith", valamivel az album előtt jelent meg, és hatalmas sikert ért el, a mai napig az egyik legnépszerűbb slágere. Négy hétig vezette az amerikai slágerlistát. Klipjében a nyolcvanas évek jellegzetes ruhadarabjait viselte: bőrdzseki, napszemüveg, cowboycsizma, farmer, mindezt egy akusztikus gitárral és egy zenegéppel megtámogatva.

Összességében az album hatalmas siker lett, az Egyesült Államokban egy egész évig tanyázott a Billboard TOP10-es listáján, ebből 12 hétig vezette azt. Mindez elég volt a gyémántlemez státuszhoz, ezidáig több mint 25 miullió példány kelt el belőle. 1988-ban világ körüli turnéra indult a lemezzel, néhány Wham! slágerrel és különleges performanszokkal is készülve. A siker mindenesetre fárasztó és frusztráló dolognak bizonyult számára, ráadásul távol volt barátaitól és családjától a turné alatt. Második lemezét is már csak úgy vállalta, ha nem lesz körülötte ekkora reklámkampány.

1990-1992: Listen Without Prejudice[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredetileg kétlemezesre tervezett második album első fele, a "Listen Without Prejudice Vol.1." 1990 szeptemberében jelent meg. Michael új imidzset szeretett volna kialakítani, hogy komoly dalszerző lehessen, ennek érdekében mindennemű promóciót letiltott, még azt is, hogy videoklipek készüljenek. A "Praying For Time" volt az első kislemez, mely a társadalom problémáiról szólt, és a kritika lelkendezve fogadta. Billboard első helyezése miatt készítettek hozzá egy videoklipet, de ebben George Michael nem jelent meg - mint ahogy az album többi kislemezének klipjében sem.

Második kislemeze, a "Waiting For The Day" egy akusztikus gitár-alapokon nyugvó dal volt, amely nem ért el számottevő sikert. Rögtön utána került viszont kiadásra a nagylemez, amely a brit listán első, az amerikain második lett, előbbin 88 hétig tanyázott, és négyszeres platinalemez lett. Köszönhető volt ez a harmadik kislemeznek, a "Freedom '90"-nak is, melyhez készült videoklip, de George Michael nélkül, ismert topmodellekkel. Leszámoltak a videóban korábbi szexszimbólum státuszával is, amikor elégették a "Faith" klipjéből ismert fellépőruháját. Egy másik dal a lemezről, a "Mother's Pride", az Öbölháború idején lett rádiós sláger. Összességében a nagylemezből 8 millió kelt el.

1991-ben egy nagyobb turnéra indult, és fellépett a híres Rock in Rio fesztiválon is. Itt ismerte meg későbbi élettársát, Anselmo Feleppát. Ez a turné nem annyira a lemezt népszerűsítette, hanem inkább arról szólt, hogy George Michael kedvenc dalait énekelte saját feldolgozásában.Köztük volt Elton John 1974-es slágere, a "Don't Let The Sun Go Down On Me", amit a két művész már elénekelt közösen az 1985-ös Live Aid során, majd 1991 végén felvették közösen és kiadták kislemezen is.

Eközben nézeteltérései támadtak kiadójával, a Sony Music-kal, minek következtében a beígért "Listen Without Prejudice Vol.2." című lemezből nem lett semmi. A vita tárgya az volt, hogy George Michael szerint a Sony nem reklámozta kellőképpen az új lemezt, és ez ezért nem lett sikeres Amerikában, mire a Sony visszavágott azzal, hogy ennek inkább a videoklipek letiltása volt az oka. A három, már elkészült dalt felajánlotta AIDS-jótékonysági célokra, egy negyediket, a "Crazyman Dance"-t pedig az újabb kislemez, a "Too Funky" B-oldalává tett. Ennek a kislemeznek a bevételei is jótékony célokra lettek fordítva, és nagy siker lett, bár nem jelent meg albumon, csak válogatáslemezen. Videoklipjében Michael rendezőként látható, de csak pillanatokra, amint a kor ismert szupermodelljeit filmezi.

1992-ben fellépett a Freddie Mercury emlékére rendezett koncerten, ahol felejthetetlen alakítást nyújtott. Állítólag még az is felmerült, hogy legyen Michael a Queen állandó énekese. A fellépésen készített felvételekből, illetve az előző évi koncertfellépéseinbek felvételéből összeállított egy minialbumot, Five Live címmel.

1994-1997: Older[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú kihagyás után 1994 legvégén George Michael fellépett az első MTV European Music Awards Show-ban. Itt adta elő legújabb szerzeményét: a "Jesus to a Child"-ot előző évben meghalt élettársa, Anselmo Feleppa emlékére írta - bár ez, mivel az énekes titkolta másságát, nem derült ki egyértelműen. A brit lista első helyéig jutott, annak ellenére, hogy közel hét perc hosszú. Az ezt követő 1996-os "Fastlove" még érdekesebb kislemez volt, hosszú (öt perces), és nem volt benne igazi refrén, viszont ez is első lett a brit listán és nyolcadik az amerikain. Hosszú idő után 1996-ban megjelent az "Older" nagylemez is, melynek érdekessége az volt, hogy hat kislemez is kijött róla. A briteknél mindegyik bejutott a TOP3-ba, amellyel rekordot állított fel. Ebben az évben több díjjelölést is kapott, valamint harmadszor választották meg az Ivor Novello Awards-on a legjobb dalszerzőnek. Fellépett az MTV Unplugged-ban is, ahol a közönség soraiban ott volt édesanyja is, aki a rákövetkező évben elhunyt.

1998-ban kétlemezes válogatást adott ki: a "Ladies and Gentlemen" első lemezén szerelmes számok, a másodikon ritmusosabbak voltak hallhatóak. Különlegessége, hogy olyan duettek is rákerültek, amelyeket eddig nem adott még ki, valamint új számok is. Az első, az "Outside" egy humoros válasz arra, ahogy homoszexualitását egy inkognitóban dolgozó rendőr leleplezte, a második az "As", melyet Mary J. Blige-dzsal közösen adott elő. Mindkettő nagy siker lett. 1999-ben "Songs From the Last Century" címmel kiadott egy mérsékelt sikereket elérő lemezt, melyen klasszikus dalokat énekelt a saját feldolgozásában.

2000-2005: Patience[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ekkor már évek óta tervezte újabb stúdióalbumát, mely azonban közel két évig készült. Az első kislemez, a "Freeek!" több országban is sláger lett, a videoklipje pedig látványosra és drágára is sikerült. Nem is ez tette igazán hírhedtté a készülő nagylemezt, hanem a következő kislemez, a "Shoot The Dog", mely George W. Bush és Tony Blair Irak-ellenes kampánya ellen emelte fel a szavát, egy jól sikerült rajzfilmes videoklippel karöltve. 2003 elején felvett még egy háborúellenes számot, Don McLean "The Grave"-jét, melyet előadhatott a Top of the Pops-ban is, bár kisebb botrányt kavart háború- és Blair-ellenes pólójával. Ugyanebben az évben újra szerződés kötött a Sony Music-kal, akik 2004-ben kiadták legújabb, "Patience" című lemezét. A visszatérés jól sikerült, a brit listán első helyen nyitott, és már az első héten eladtak belőle kétszázezer példányt. Eladásai világszerte is jól alakultak. Harmadik kislemezével, az "Amazing"-gel hivatalosan is felvállalta homoszexualitását, míg a negyedik, a "Flawless", egy The Ones-feldolgozás volt, és mint a brit, mind az amerikai listát vezette. A "Round Here" és a "John and Elvis are Dead" szerényen szerepeltek, utóbbi ráadásul nem is volt mérhető, mert ingyenesen letölthető kislemez volt. Ezt egy bejelentés követte: George Michael a jövőben nem készít több albumot, hanem minden száma ingyenesen letölthető lesz, azzal, hogy rajongói jótékony célokra adakozhatnak, ha meg is vásárolják őket.

2006-2014: legutóbbi évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karrierjének huszonötödik évfordulójára megjelent a "Twenty Five" című háromlemezes válogatásalbum, három (plusz egy) új dallal, amely a brit listán első helyet ért el. Többféle kiadásban is létezik, ezek tartalma országonként is eltérő lehet. Megjelent egy DVD is, ezen videoklipek láthatóak. 2006-ban tizenöt év után először ment turnéra, ez volt a 25 Live. A 80 helyszínes turnét majdnem másfélmillióan látták. Ő volt az első előadó a felújított Wembley stadionban, amely után meg is büntették 130 ezer fontra, mert 13 perccel túllépte a megengedett műsoridőt. 2008-ban még tucatnyi helyszínt adott a turnéjához, főként Észak-Amerikában. Ugyanebben az évben kapott egy kisebb szerepet az Eli Stone című sorozatban, és fellépett az American Idol-ban is. Kiadott egy ingyenes új dalt is, "December Song" címmel, jótékonysági célzattal. Fellépéseit rendületlenül folytatta, 2011-ben Európában szimfonikus zenekari turnéra indult, ám novemberben bécsi fellépése során súlyos beteg lett, így le kellett mondania a többi alkalmat. Állapota miatt egy ideig nem lépett fel, de 2012 nyarán kiadta a "White Light" című dalt, mely felépülése és 30 éve tartó karrierje tiszteletére íródott. A turnén előadott számaiból készített felvételekből 2014 márciusában "Symphonica" címmel albumot adott ki.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenkilenc éves korában elmondta Andrew Ridgeleynek és közeli barátainak, hogy biszexuális, de a szülei nem tudtak róla. Amikor aztán beleszeretett egy férfiba, egyértelművé vált számára, hogy ő homoszexuális. Kizárólag édesanyja felett érzett aggodalma miatt tartotta irányultságát titokban a nagyközönség előtt. Első igazi kapcsolata a brazil divattervezővel, Anselmo Feleppával volt, aki 1993-ban AIDS-ben halt meg. Michael nagyon félt, hogy ő is elkapta a halálos kórt, hiszen a szülei semmit nem tudtak beállítottságáról, de szerencsére egészségesnek bizonyult. 1996-ban Kenny Goss-szal, korábbi légiutas-kísérővel lépett kapcsolatba, akivel két házat is közösen birtokolnak. 2005-ben tervbe vették, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatba lépnek, de tartva a várható negatív következményektől, ezt későbbre halasztották. A pár 2009 óta nincs együtt.

George Michael másságának lelepleződése hírhedt körülmények közepette történt. 1998. április 7-én letartóztatták tiltott szexuális kapcsolat létesítése miatt a beverly hills-i Will Rogers Emlékparkban, Egy Marcelo Rodriguez nevű, inkognitóban dolgozó rendőr volt az, aki rábírta, hogy egy nyilvános vécében kezdeményezzen szexuális aktust, majd letartóztatta. Bűnösnek találták, 810 dollár pénzbüntetésre és 80 óra közmunkára ítélték. Az "Outside" című kislemezén és annak videoklipjében aztán szatirikus módon parodizálta a helyzetet, amibe keveredett, válaszul Rodriguez beperelte őt tízmillió dollárra a jó hírneve megsértéséért. A 2007-ig húzódó eljárásban aztán a bíróság George Michael-nek adott igazat. 2006-ban aztán egy Norman Kirtland nevű 58 éves férfival hozták hírbe, hasonló szituációban. Bár eleinte pert helyzetett kilátásba, később mégis elismerte, hogy kedveli az anonim szexet.

George Michaelt több alkalommal kapták rajta kábítószer-birtokláson is. 2006-ban még megúszta egy figyelmeztetéssel, de 2007-ben drogok hatása alatt vezetett, amiért két évre elvették a jogosítványát és közmunkára ítélték. Elismerte, hogy nem tud felhagyni a marihuána fogyasztásával, noha visszavett az adagjaiból. 2010-ben aztán több alkalommal is elkapták, ahogy kábítószer hatása alatt vezetett, s ezért nyolc hét börtönre ítélték, valamint öt éves járművezetéstől eltiltásra. Négy hét után azonban szabadulhatott.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Válogatásalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncertalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


U.S. number one kislemezek (10)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


UK number one kislemezek (12)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. George Michael: Is it time the English were more afraid of God?. Advocate.com, 2005. június 21. (Hozzáférés: 2009. április 27.)
  2. http://www.songfacts.com/detail.php?id=3051 Song Facts: Careless Whisper by Wham!
  3. BBC.com Michael seeking 'a quieter life'
  4. http://www.amazon.com/Faith-George-Michael/dp/B0000026CH Amazon.com: Faith: George Michael: Music
  5. http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/3666541.stm George Michael dominates airwaves
  6. http://popdirt.com/george-michael-25-live-tour-hits-paris/62065/ George Michael '25 LIVE' Tour Hits Paris
  7. http://www.georgemichael.com/about/
  8. George Michael - Star Snapshot. Femail.com.au, 2009. április 27. (Hozzáférés: 2009. április 27.)
  9. http://www.busheymeads.herts.sch.uk/index.php?option=com_frontpage&Itemid=1
  10. [A Different Story: George Michael Biographical DVD]
  11. Litchfield, David. „David Cassidy by George Michael”, Ritz Newspaper No. 100, Bailey & Litchfield, 1985. október 24., 16–19. oldal (Hozzáférés ideje: 2009. április 4.) „The interview between DAVID and GEORGE happened first during a lunch at Pier 31 Restaurant, at which they both got rather inebriated...” 
  12. http://www.youtube.com/watch?v=fDxzQJaA228
  13. http://www.theofficialcharts.com/artist/_/george%20michael/
  14. http://www.allmusic.com/artist/aretha-franklin-p4305/charts-awards/billboard-singles
  15. http://www.discogs.com/artist/Simon+Climie#t=Credits_Writing-Arrangement&q=&p=1

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz George Michael témájú médiaállományokat.