Ska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ska
Stíluseredet Mento, Calypso, Jazz, R&B Amerika
Kulturális eredet 1950-es évek, Jamaica
Hangszerek Gitár, Basszusgitár, Trombita, Harsona, Szaxofon, Zongora, Dob, ének
Népszerűség A legnagyobb népszerűségét az 1960-as évek elején Jamaicában érte el, majd az Egyesült Királyságban is népszerű lett az 1970-es és az 1980-as évek-ben, Amerika az 1990-es évek végén fedezte fel.
Leszármazott stílusok
Rocksteady, Reggae
Társműfajok
2 Tone, Ska punk, Ska jazz, Orosz ska
Alműfajok
Christian ska

A Ska a jamaicai zene egyik formája. Kombinálja a mento és calypso elemeit az amerikai jazz elemeivel, és a blues hangzásával, Jamaicában a rocksteady és később a reggae előfutára.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ska gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Túlnyomó részt a rudeboy, mod és skinhead szubkultúrák követői hallgatták, ebben az időben olyan előadók játszották ezt a zenét, mint például Symarip, Laurel Aitken, The Charmers és a The Pioneers, egészen az 1960-as évekig.

A zenetörténészek általában három hullámra osztják a ska történetét. A ska népszerűsége megkopott és csökkent a kezdetek óta, de később Angliában figyeltek fel rá és élesztették újra az 1980-as években, és az 1990-es években jött az újabb népszerűségi hullám.

Az első hullám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után a jamaikaiak elképesztő számban vásároltak rádiókat, így hallgathattak amerikai R&B-t a déli államokból, mint például New Orleans, Louisiana – olyan művészektől (mint Fats Domino), akiknek a legnagyobb befolyásuk volt a korai ska zenére. Hogy eljuttassák ezt a zenét az emberekhez, olyan vállalkozók, mint Prince Buster, Clement „Coxsone” Dodd, és Duke Reid lemezeket kezdtek gyártani, amik a táncos összejöveteleken kezdtek feltűnni. A zenei producerek a lemezeket Miamiban és New Orleans-ban vették fel, és Jamaikában nagyon kelendő áruk voltak. Gyakran ezek a producerek levették a lemeztársaság megnevezését a legnépszerűbb lemezekről, hogy élvezhessék egyeduralmukat a legnépszerűbb zenék felett, megnyerve a vásárlók többségét.

Amikor a New Orleans-i r&b stílus 1960-ra elvesztette népszerűségét, a jamaikai zenészek elkezdték felvenni saját elképzeléseiket erről a stílusról. A ska zene az ütemek közötti gitár és zongora ritmusairól vált ismertté. A ska elnevezés egy hangutánzó szóból eredhet, ami zenei ritmusokat utánoz. A gitáros Ernest Ranglin mondta: „a hangolatlan gitár olyan sercegő hangot ad, amit a zenészek úgy utánoztak, hogy skat! skat! skat". Néhányan úgy gondolják, hogy Cluet Johnson alkotta meg a kifejezést. A basszusgitáros Johnson és Blues Blasters Coxsonne Dodd zenekarában játszottak az '50-es és '60-as évek elején a Skatalites megalakulása előtt. Megmagyarázva a 'ya-ya' hangot, ami a zenében és a ritmusban megtalálható, ebből lett a ska szó.

Néhányan úgy gondolják, hogy a korai jazz és rock 'n' roll közvetítésekben, amik az amerikai rádióállomásokról érkeztek, a mohó jamaikai hallgatóság félreértette a ritmuson kívüli hangokat, amit a gyenge rádiójelek okoztak. Mások úgy gondolják, hogy szó sincs félreértelmezésről, ez a jamaikaiak válasza az amerikai zenére. A ska hangzása az olyan stúdiók által lett kreálva, mint a Studio One és WIRL Records Kingstonban. Olyan producerek dolgoztak rajta, mint Dodd, Reid, Prince Buster és Edward Seaga (utóbbi később Jamaika elnöke lett). Ez a ritmustól eltérő hang a ska zenében összefügg a vidám közhangulattal, amikor Jamaika független lett az Egyesült Királyságtól 1962-ben. Erről az eseményről megemlékeznek ska dalok, mint például Derrick Morgan száma, a „Forward March” (Egyenesen előre) és a Skatalites „Freedom Sound” (Szabadság hangja) című száma.

Ahogy a többi zene is megváltozott Amerikában, így a ska is, például hatott rá a jazz és a rockzene is. Ska együttesek, mint a Skatalites gyakran készítettek hangszeres ska dalokat a népszerű amerikai és brit számokból, például Beatles-dalokból, filmzenékből. 1966-ban és 1967-ben, amikor az amerikai soul zene lassúbb és lágyabb lett, a ska is megváltozott ennek megfelelően, a folyamat eredménye a rocksteady lett, a stílus, amiben a basszus több különböző ritmust is játszik, nagyobb hangsúlyt fektetve a leütésekre és az érzelmes énekre. Néhány zenetörténész azt feltételezi, hogy a rocksteady lassú tempójának népszerűsége az 1966-os kivételesen meleg nyárnak volt köszönhető, mert a táncosoknak annyira melegük volt, hogy nem voltak képesek táncolni a pörgősebb számokra. A jelentősebb rocksteady zenekarok: a Melodians – akik a 'Rivers of Babylon' (Babilon folyói) című számukkal arattak sikert –, The Ethiopians és Desmond Dekker – aki sok rocksteady számot készített a hatvanas évek végén. A Rocksteady népszerűsége egészen 1968-ig, a reggae felbukkanásáig tartott.

A ska-t a New York-i Világkiállításon mutatták be 1964-ben. Byron Lee & the Dragonaires-t a Skatalitesből választották ki erre az alkalomra, és Prince Buster, Eric „Monty” Morris és Peter Tosh velük együtt léptek fel, bemutatva a ska zenét a világnak. Prince Buster és U-Roy vitték Jamaikából Nagy-Britanniába a ska-t a hatvanas évek elején, ahol több zenekarnak is inspirációt adott, mint a The Specials, Madness, UB40, és több underground zenésznek a dancetől a reggae-ig.

A második hullám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Two Tone (második hangzás) korszaka a nevét a hasonló című albumról kapta, amit Jerry Dammers billentyűs adott ki a The Specialsból. Az együttes a nagyon különböző West Midland régióban alakult a hetvenes évek végén, olyan zenekarok támogatásával, mint a The Beat vagy a The Selecter.

Kiegészítették a lendületes jamaikai ritmust a ska és punk rock hajthatatlan szövegével és kemény gitár akkordokkal. Egy olyan hibrid keletkezett, ami kielégítette a közönség szomját erre a zenére. Sok elgondolkodtató, tiszteletlen és politikai töltetű szöveget írtak. A Two Tone előhozta a faji egységet, és a szimbóluma a fekete fehér négyzetekből álló minta lett. A The Specials billentyűse alapított egy lemezkiadót, melynek a 'Two Tone Records' nevet adta. Ennek a névnek kettős jelentése van: az egyik a két színárnyalatú öltönynek állít emléket, amit az eredeti jamaikai ska zenészek viseltek, a másik célja az volt, hogy erősítse a népcsoportok közötti összetartást a brit ska együttesek között a '70-es években, amikor a rasszizmus a tetőfokára hágott az Egyesült Királyságban. A brit ska együttesek nagyon tisztelték az eredeti jamaikai zenészeket, és sok esetben segítettek nekik úgy, hogy újra felvették a számaikat, és így ismét a slágerlisták élére kerültek azok, például Prince Buster több pénzt keresett a jogdíjakból, amik a feldolgozásokból származtak, mint a saját számaiból. A Two Tone ska nem rejtette el a zene gyökereit, és nem félt attól, hogy feldolgozza a régi nagy számokat. A Two Tone felvételek karakterét a gyorsabb tempó, több hangszer és keményebb élek adták, mint az eredeti '50-es '60-as évek ska zenéjében. Ezek a ska zenekarok hatással voltak számos zenekarra, mint például a The Police, The Clash, és Elvis Costello, akik mind megemlítik a ska-t mint egy fontos állomást a zenei hátterükben.

Harmadik hullám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as évek végén kezdődött el a ska harmadik hulláma és tartott egészen az 1990-es évek elejéig, átlépte az Atlanti-óceánt és az Egyesült Államokban lett sikeres, kombinálva a ska elemeit a rock, punk, hardcore és jazz elemeivel. A harmadik hullám zenészei új stílusát hozták létre a ska zenének, a ska punk-ot és skacore-t.

Néhány a legsikeresebb ska zenekarok közül a harmadik hullámból: The Mighty Mighty Bosstones, Reel Big Fish, The Aquabats, Catch 22, Mad Caddies Know Talent, The Toasters, Ska-P, Less Than Jake, Mustard Plug, Buck-O-Nine, Operation Ivy, Big D and the Kids Table és Too Short Notice.

Néhány együttes akik ugyan a harmadik hullámban alakultak, viszont zenéjük mégis inkább az első hullámra jellemző: The Allstonians, The Slackers, Pressure Cooker, Let's Go Bowling, Sublime és Hepcat; ezek zenéje a 1960-as évek jamaikai zenéjére hasonlít.

A harmadik hullámban sok keresztény ska együttes is alakult, bár ezt a műfajt inkább egy külön hullámba kellene sorolni (mint ahogy szokták is), de ez korban és hangzásban megfelel a harmadik hullámnak. Két együttes a keresztény ska együttesek közül: Five Iron Frenzy és The O. C. Supertones, akik dalszövegeiket gyakran a keresztény élet szemszögéből írták.

A stílus ismertebb előadói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar ska előadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi ska előadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első hullám (First Wave – az eredeti)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Második hullám (Two-Tone Era)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harmadik hullám (Third Wave Era)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap