Középlemez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A középlemez vagy extended play (EP) angol kifejezés olyan hagyományos hanglemezeket vagy CD-ket jelent, melyek túl hosszúak ahhoz, hogy kislemeznek nevezzük őket, egy nagylemezhez (albumhoz) képest viszont kevesebb számot tartalmaznak. Számszerűsítve: egy kislemezen (single) egy-három szám jelenik meg (esetleg ugyanannak a számnak több verziója), és legfeljebb 20 perc hosszú; egy nagylemez (long play, LP) általában legalább nyolcat tartalmaz (vagy ha kevesebbet, a hossza akkor is legalább 40 perc) – az EP e kettő között helyezkedik el.

A legkorábbi EP-k az 1950-es évek második felében 33⅓-os fordulatszámú 10''-es (25 cm-es) lemezek voltak. (Mivel Elvis Presley induló karrierjével párhuzamosan kezdtek terjedni, egyesek az ő monogramjából származtatták az elnevezést.) Az 1970-es és 80-as években már több formátumban is kiadtak EP-ket: 7'' (18 cm), 10'', ill. 12'' (30 cm) átmérőjű és 33⅓ vagy 45-ös fordulatszámú lemezek is megjelentek. Néhány közülük különleges alakú vagy színes felületű volt.

Japánban ezeket a kiadványokat mini-albumnak hívják.