HIV

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Human immunodeficiency virus
A HIV keresztmetszetének stilizált ábrázolása
A HIV keresztmetszetének stilizált ábrázolása
Vírusbesorolás
Csoport: VI. csoport
ssRNS-RT vírusok
Család: Retrovírusok (Retroviridae)
Nemzetség: Lentivírusok (Lentivirus)
Fajok
  • Human immunodeficiency virus 1
  • Human immunodeficiency virus 2
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Human immunodeficiency virus témájú kategóriát.

Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel tenyésztett limfocita sejten lévő HIV-1 vírusról.

A HIV (Human Immunodeficiency Virus, magyarul emberi immunhiány-előidéző vírus) egy embert fertőző vírus, az AIDS nevű betegség kórokozója. A retrovírusok közé tartozik, és az emberi szervezetet a fertőzésektől óvó immunrendszert támadja meg, azt évek alatt elpusztítva, védtelenné téve a szervezetet más betegségekkel szemben.

A vírus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A HIV két darab egyszálú RNS-t, illetve két reverz transzkriptáz enzimet tartalmaz a nukleokapszidban. Membránjában tartalmaz egy gp41 glikoproteint és egy ahhoz kapcsolódó gp120 hasonló felépítésű fehérjét.

A gp120 sejtmembrán fehérjéin keresztül képes kötődni a CD4+ T limfocitákhoz. Ezek elpusztításával az immunrendszer működését teszi lehetetlenné. A reverz transzkriptáz enzim teszi lehetővé a vírus-RNS DNS-re való átírását, mely ezek után megduplázódva képes beépülni a sejt genomjába.

A vírus elleni védekezés rendkívül nehéz, hiszen a vírus fent említett enzimje számos hibát ejt, ezeket a hibákat pedig semmilyen mechanizmus sem javítja ki. Így a folyamatosan kialakuló variációk nagy száma miatt hatékony, a vírust véglegesen eltüntető terápiával jelenleg nem rendelkezünk.

A nukleokapszidban a fentiekben felsoroltakon kívül helyet kap még egy integráz enzim (amely a sejt genomjába való beépülést segíti elő); a proteáz enzimek pedig a vírust szét-, és összeszerelő folyamatokban vesznek részt.

A vírus genomja a gag (nukleokapszid fehéjéért felelős), pol (reverz transzkriptázt termelő), env (a membránfehérjéket termelő) géneken kívül transzkripciós faktorokat szintetizáló és variációt elősegítő géneket is magába foglal.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • HIV-1 – a leginkább elterjedt, a csimpánzokról terjedt át az emberre a 20. század elején[1] (a korábbi elméletek ezt az 1980-as évekre teszik). Alcsoportjai:
    • M (major) a leggyakoribb. Variánsai: A–H-ig.
    • N
    • O
  • HIV-2 – Nyugat-Afrikában gyakori; kevésbé patogén.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A HIV szerkezete

A vírus egy bizonyos fajta fehérvérsejtet támad meg, amelynek neve CD4+ T-limfocita sejt. A vírus behatol a sejtbe, beilleszti saját génjeit a gazdasejt DNS-ébe, és így arra használja, hogy újabb vírusokat termeljen, amelyek megfertőzik a többi sejtet. A CD4+ gazdasejtek végül elpusztulnak. Ahogy a szervezet CD4+ sejtszáma csökken, az emberi test egyre kevésbé képes harcolni a betegségekkel szemben. Végül a CD4+ sejtszám eléri azt a kritikus szintet, amelyet szerzett immunhiányos tünet-együttesnek, vagyis AIDS–nek (Acquired Immune Deficiency Syndrome) nevezünk.

A HIV retrovírus, amely egy különleges vírusfajta. A retrovírusok felépítése egyszerűbb, mint a többi vírusé, a szervezetnek mégis nehezebb ellenük harcolni. Ennek oka a reverz transzkriptáz enzim nagyfokú hibázó képességének tudható be. Ezeket a hibákat semmilyen enzimrendszer sem képes kijavítani, nem úgy, mint a DNS-polimeráz hibáit.

A retrovírusok beágyazzák génjeiket a megtámadott sejt DNS-ébe, tehát minden olyan további sejt, mely ebből a gazdasejtből alakul ki, fertőzött lesz. Az a burok, amelyben a HIV vírusrészecske található, hasonló összetételű, mint némelyik emberi sejt. Ez tovább nehezíti az immunrendszer feladatát, mivel sokkal bonyolultabb a vírus és az egészséges sejtek megkülönböztetése. Azonban a fő probléma az, hogy a vírus rejtőzködni képes az immunrendszer patogéneket felismerő sejtjei elől, mint intracelluláris patogén. Amikor pedig integrálódni képes a gazdasejt genomjába, láthatatlanná válik a szervezet számára.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robert Gallo, a HIV társfelfedezője
Prof. Luc Montagnier, 1995

Az 1980-as évek elején az USA-ban Los Angeles, San Francisco városaiban fiatal homoszexuális férfiak között rejtélyes megbetegedéseket fedeztek fel az orvosok: olyan kórok jelentkeztek, melyek egészséges immunrendszer mellett nem okozhatnának betegséget. Kiderült, hogy valami pusztítja az immunrendszerüket, gyakorlatilag védtelenekké válnak mindenféle banális fertőzéssel szemben. 1983-1984-re kiderült, hogy egy retrovírus áll a háttérben, amely megtámadja az immunrendszer T4 helper sejtjeit (későbbi kutatások során bebizonyosodott, hogy valamennyi olyan sejthez képes kötődni, melyek tartalmazzák az úgynevezett CD4+-os receptort (CD4 sejtmembrán fehérjét tartalmazó sejtek), ilyen sejtből pedig nagyon sok típus van az emberi szervezetben).

E retrovírus felfedezése egymástól függetlenül két kutató nevéhez fűződik: Luc Montagnier - Párizs, Robert Gallo - USA. Az első elnevezések LAV, illetve HTLV-III (a HTLV I és II régebb óta ismert leukémia vírusok). Maga a betegség is új nevet kapott: Szerzett Immunhiányos Tünetegyüttes (Acquired ImmunoDeficiency Syndrome) (1982). Mivel az első megfigyelések, diagnosztizálások kizárólag homoszexuális férfiak között találták e kórt, úgy gondolták, valami különleges biológiai adottságnál fogva csak e populációt képes megfertőzni. Emiatt kapcsolódott hozzá a homoszexualitás előítéletek széles skálája. Az évek során azonban egyre több hemofíliás (vérzékenységben szenvedő) embernél, köztük gyerekeknél is diagnosztizálták, akik vérkészítmények útján kapták meg a fertőzést, majd intravénás kábítószereseknél, akik a közös tű és fecskendő közvetítésével fertőződtek meg.

A szakirodalom felállította a klasszikus rizikócsoportokat: homoszexuálisok, biszexuálisok és ezek szexuális partnerei, intravénás kábítószer élvezők, és nemi partnereik, vérkészítményt kapottak, és nemi partnereik, prostituáltak és nemi partnereik. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy e csoportok tagjai a veszélyeztetettek a HIV-fertőződés szempontjából. Amikor diagnosztizálták az első heteroszexuális (férfi-nő kapcsolat) fertőződéseket, át kellett értékelni az eddigi ismereteket e tekintetben. Csak az utóbbi években törölte a szakirodalom a rizikócsoport fogalmát, és jelent meg a rizikóviselkedés kifejezés: ez már tudomásul veszi, hogy a vírus nem válogat: teljesen közömbös a nemi érdeklődés iránya stb. Lényege: olyan magatartás, életvitel folytatása, mely magas kockázati tényezőt jelent a HIV átvitelt illetően.

Tartalma országonként, területenként változik: például Lengyelországban a vezető terjedési mód az intravénás kábítószer fogyasztás, míg Magyarországon a szexuális kapcsolat. Ma Magyarországon rizikóviselkedésnek tekinthető a nem biztonságos nemi kapcsolat, a gyakori partnerváltoztatás, valamint az utóbbi időben egyre inkább az intravénás kábítószer-fogyasztás közös tű és fecskendő használatával.[forrás?]

A vírus eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A járvány okának elméletei:

  • Ma a legelfogadottabb elgondolás az, miszerint valamikor az afrikai zöldmajomról került át az emberre a vírus, Afrikában már a '60-as években okozott szórvány megbetegedéseket (ezt lefagyasztott vérsavók utólagos vizsgálatával sikerült igazolni: Fekete Afrikában ekkor a lakosság 1-2%-a lehetett HIV-pozitív). A járvány valószínűleg a nemzetközi migráció következtében tört ki. Európában és az USA-ban is sikerült utólag olyan eseteket felderíteni, akik a '70-es években, egyesek szerint még korábbi években is, valószínűleg AIDS-ben hunytak el.
  • Katonai biológiai fegyver kísérletek eredményeként alakult ki a vírus, és kiszabadulva a laboratóriumból okoz járványt.
  • Mutációval egy egészen új vírus keletkezett, egy már korábban is létező vírus olyan változásokon ment át a mutációnak köszönhetően, hogy képes lett áttörni az állatok és az ember közötti fajhatárt, és ennek következtében megbetegíteni az embert; valamilyen módon átkerült egy állatfajról az emberre.
  • A vírus már régóta létezik, de csupán elszigetelt populációkban okozott szórvány megbetegedéseket, főként Fekete Afrikában, járványszerű elterjedése a nemzetközi migrációnak köszönhető.

Megjelenése Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az első HIV-fertőzést 1985-ben diagnosztizálták egy hemofíliás, vérkészítményt kapott gyermeknél. Az első AIDS-ben szenvedő beteget 1986 decemberében fedezték fel (egy szombathelyi lakost, aki korábban bypass-műtéten esett át).[2] [3] 1987 volt az első olyan év, melyben AIDS-halálozás történt. (Összesen három, 1988-ban pedig már nyolc.) [4]

A véradáskor levett vért 1986. július 1-jétől szűrik Magyarországon.

HIV fertőzés terjedésének módjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Védekezés nélküli szexuális úton
  • Fertőzött vérrel vagy vérkészítménnyel
  • Anyáról gyermekre történő átvitele (méhen belüli fertőzés, szülés és szoptatás során)
  • Injekciós, intravénás kábítószer által
  • Nem megfelelően sterilizált eszközök révén

A fertőzés emberről emberre terjedésének sokféle lehetősége van, azonban vannak olyan feltételezett terjedési módok, amelyek csak a közhiedelemben léteznek, valójában nem jelentenek veszélyt a fertőzés átvitele szempontjából. A fertőzés átvitele a fertőzött egyén testnedveivel, váladékaival (ondó, vér, hüvelyváladék, anyatej) történhet a vírustartalmú sejteknek és a szabad vírusoknak a bejuttatása révén. A fertőzés megtörténhet homo- vagy heteroszexuális nemi érintkezés, vér és vérkészítmények adása, vérrel szennyezett tűk, fecskendők használata, sérült bőr ill. nyálkahártya fertőzött testnedvvel történő érintkezése, szervátültetés, szövetátültetés, mesterséges megtermékenyítés, perinatalis, anyáról magzatra ill. újszülöttre történő átvitel kapcsán. A fertőzés átvitelének valószínűsége e különböző átviteli módok esetén nagyon eltérő lehet.

Kontaktus jellege Átvitel valószínűsége (%) Fertőzésből való részesedés (%)
Transzfúzió 90 felett 3-5
Perinatalis 13-30 5-10
Szex 0,1-1 70-80
Drog 0,5-1 5-10
Egészségügy 0,5 alatt 0,0001 alatt

Látható, hogy a 0,1-1%-os, viszonylag alacsony terjesztési hatékonyság ellenére a HIV fertőzöttek nagy része szexuális úton betegszik meg. Ennek az az oka, hogy a szexuális aktusok száma jóval meghaladja az összes többi terjedési mód eseményeinek a számát. Potenciálisan ebből a szempontból a lakosság 14-16 éves kortól 60-70 éves korig veszélyeztetett, így a fertőzés megelőzésével kapcsolatban is erre az átviteli módra és erre a korosztályra kell koncentrálniuk a felvilágosító kampányok szervezőinek. Fertőzött anyáról a magzatra ill. az újszülöttre való átvitel leggyakrabban a terhesség 16-20 hetében következik be, de előfordulhat a terhesség bármelyik szakában, szüléskor és szoptatás ideje alatt is. A természetes úton zajló és a császármetszéssel történő szülések közt a fertőzés átvitelének valószínűségét illetően nincs különbség. Végül néhány szót azokról a mechanizmusokról, amelyekkel kapcsolatban sok a találgatás és nagy a bizonytalanság, és amelyek a közhiedelemmel ellentétben nem jelentenek fertőzési lehetőséget. Nem terjesztik a fertőzést vérszívó rovarok, és nem terjed mindennapos érintkezések, élelmiszerek, ivóvíz útján, fürdővízzel és a légutakon keresztül cseppfertőzéssel. Nem terjed a betegség továbbá csókolózással sem. Magyarországon a vér és vérkészítmények ellenőrzése folytán kizárt az ezek által történő fertőzés.

Diagnosztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

AIDS-szűrés

A HIV-fertőzöttség laboratóriumi diagnosztikája két lépcsőből áll:

  • Ellenanyag-vizsgálat: ez az első szűrés. Ekkor a vérmintát abból a szempontból vizsgálják, hogy tartalmaz-e olyan ellenanyagot, antitestet, amit a szervezet a HIV ellen termel (6-8 hét kimutathatósági idő). Ezek a tesztek azonban túlságosan is érzékenyek, több minden befolyásolja, okozhatja, hogy reaktívak, vagyis jelzik az antitestek jelenlétét. (A teszteket azért így állították be, hogy véletlenül se fordulhasson elő, hogy egy fertőzött vér „átcsúszik” negatívként: a teszt érzékenysége tehát magas, specificitása alacsony.)
  • Csak ezek a reaktív (rossz szóhasználattal pozitívnak nevezett) vérminták kerülnek – verifikációs, azaz a második lépcsőt jelentő – igazoló vizsgálatra. Antigénvizsgálat vagy verifikáció (igazolás): ennek során HIV-részecskéket, -fehérjéket, egyéb, csak a HIV-re jellemző „alkatrészeket” keresnek. Ide tehát csak az előző lépcsőben reakciót mutató vérminták kerülnek.

Pozitív eredményt csak akkor ad ki a labor, ha a verifikáció során bebizonyosodik, hogy valóban HIV okozza a teszt eredményének pozitivitását. Ez két hónappal korábbi állapotot jelez, a régebbi (1. generációs) igG ellenanyag tesztek szerint nem volt célszerű szűrést végezni a vélt fertőződéshez képest két hónapnál korábban. A mai A 4. generációs tesztek (ELISA) a p24 antigént és az IgM, illetve IgG típusú ellenanyagokat egyszerre képesek kimutatni, tehát egy lehetséges fertőzést követően a 2. hét már biztos eredményt kaphatunk.

Tanácsadás, szűrés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Országos Epidemiológiai Központ
    • 1097 Budapest, Gyáli út 2-6.
    • Rendelési idő: Kedd:11.00-13.00, Szerda: 16.00-18.00, Csütörtök: 13.30-15.30
    • tel.:476 1100 / 2471-es mellék
    • Weboldal
  • Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika, STD Centrum,
    • Budapest, VIII., Mária utca 41.
    • tel.: 215-7300/5764 m.
    • Rendelési idő: hétfő-péntek: 8-12h
  • Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István-Szent László Kórház Ambulancia
  • ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete
    • XIII., Váci út 174., tel.: 465-3820.
    • Rendelési idő: hétfő, szerda, péntek: 8 -12h, kedd, csütörtök: 12-16 h
  • Anonim AIDS tanácsadó szolgálat, ingyenes
    • Budapest, XI. ker., Karolina út 35/b.
    • Rendelési idő: hétfő, szerda: 17-20h, kedd, péntek: 9-12h
    • tel:466-9283
    • Weboldal
  • Iránytű Ifjúsági és Gyermekvédelmi Központ, Budapest
    • XIII., Pannónia u. 34., tel.: 339-3700.
    • Rendelési idő: hétfő, kedd, szerda: 16-18h
    • Weboldal
  • Szent Sebestyén 97 Kft.
    • Cím: Budapest, IX. kerület, Podmaniczky utca 27. fszt. 10. tel: 302-7572
    • Rendelési idő: szerda: 19-21h
    • Kizárólag homoszexuálisok részére!
  • ÁNTSZ Észak-magyarországi Regionális Intézet Kirendeltsége
    • 3530 Miskolc, Meggyesalja u. 12., tel.: 06-46/354-611/190, 173 m.
    • Rendelési idő: hétfő: 08-12h, csütörtök: 12-16h

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Száz éve fertőzi az embereket az HIV (Index.hu, 2008. október 2.)
  2. AIDS: Szerzett immunhiány szindróma. Szerkesztette Horváth Attila. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1987. ISBN 963-241-647-3
  3. http://www2.mno.hu/portal/31100
  4. http://www.aidsactioneurope.org/uploads/tx_windpublications/202.pdf