Fehérvérsejt

A normális keringő emberi vér pásztázó elektronmikroszkópos képe. A szabálytalan formájú leukocitákon kívül vörösvértestek és sok kis lapos vérlemezke is látható

A fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Sokféle különböző fehérvérsejt létezik, azonban mindegyik a csontvelő egy sokirányú differenciálódásra képes (pluripotens) sejtjéből származik, amelyet vérképző őssejtnek nevezünk. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is.

A vérben levő fehérvérsejtek száma gyakran jelzi a betegségeket. Egészséges emberben egy liter vérben 4·10⁹ és 11·10⁹ között van a fehérvérsejtek száma, ez a vérnek körülbelül 1%-át jelenti. Az olyan betegségeknél, mint a leukémia a fehérvérsejtek száma magasabb a normálisnál, a leukopénia esetében pedig jóval alacsonyabb. A fehérvérsejtek fizikai tulajdonságai például a térfogatuk, vezetőképességük és a szemcsézettségük változhat, ha aktiválódnak, vagy éretlen sejtek vannak jelen, vagy leukémia esetén ha rosszindulatú fehérvérsejtek vannak jelen.

Etimológia

Vérsejtek leszármazása

A „fehérvérsejt” elnevezés onnan ered, hogy egy vérminta centrifugálása után a fehérvérsejtek a magvas sejtek által alkotott vékony határrétegben találhatók meg a leülepedett vörösvérsejtek és a fehéres színű vérplazma között. A leukocita szó is ezt a tulajdonságukat tükrözi, a görög leukosz – fehér és kütosz – sejt szavakból ered. A vérplazma néha zöld színű is lehet, ha nagy mennyiségben vannak benne neutrofilek, ezek ugyanis hem-tartalmú mieloperoxidáz enzimet termelnek.

Típusok

Sokféle különböző fehérvérsejt van. Az egyik fontos csoportosítási szempont, hogy tartalmaznak-e szemcséket, ami alapján besorolhatjuk őket a granulociták (szemcséket tartalmazó sejtek) és agranulociták (szemcsét nem tartalmazó sejtek) közé:

• Granulociták: olyan fehérvérsejtek, amelyeknek a sejtplazmájában különbözőképp festődő szemcsék láthatók, ha fénymikroszkóppal nézzük. Ezek a szemcsék membrán-kötött enzimek, és főként a bekebelezett részecskék emésztésében vesznek részt. Három fajtájuk van: neutrofilek, bazofilek és eozinofilek, mindhárom a festődési jellegzetességéről kapta a nevét.
• Agranulociták: olyan fehérvérsejtek, amelyeknek a sejtplazmájában nincsenek szemcsék. Ezek közé tartoznak a nyiroksejtek (limfociták), az egymagvú fehérvérsejtek (monociták) és a nagy falósejtek (makrofágok).

Ezeknek a sejteknek a feladatait és megjelenésüket összegzi a táblázat:

Típus	Kép	Ábra	Kb. % emberekben	Leírás
Neutrofil granulocita			50-70%	A neutrofilek a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel, és más apró gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe, és általában ők válaszolnak először a mikrobiális fertőzésekre; az ő tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet.
Eozinofil granulocita			2-5%	Az eozinofilek főként élősködők ellen harcolnak, ezért a számuk növekedése ilyen fertőzést jelezhet.
Bazofil granulocita			<1%	A bazofilek felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást létrehozó anyagot, a hisztamint.
Limfocita			20-40%	A nyiroksejtek sokkal gyakoribbak a nyirokrendszerben. A vérben háromféle nyiroksejt van: B-sejtek: A B-sejtek termelik az ellenanyagokat (antitesteket), amelyek hozzákötődnek a kórokozókhoz, és ezzel lehetővé teszik az elpusztításukat. (A B-sejtek nemcsak a kórokozókhoz kötődő ellenanyagokat termelnek, hanem egy támadás után egyes B-sejtek képesek maradnak az ellenanyag-termelésre, hogy 'emlékezetként' szolgáljanak.) T-sejtek: A CD4|CD4+ segítő T-sejtek vezérlik az immunválaszt, és fontosak a sejten belüli baktériumok elleni védekezésben. A CD8|CD8+ citotoxikus T-sejtek képesek megölni a vírussal fertőzött és a daganatsejteket. A gamma/delta T-sejteknek (γδ T-sejtek) másfajta T-sejt receptoruk van, mint a CD4+ és CD8+ αβ T-sejteknek, és a segítő T-sejtekkel, citotoxikus T-sejtekkel és természetes ölősejtekkel is vannak közös tulajdonságaik. Természetes ölősejtek: A természetes ölősejtek képesek megölni azokat a sejteket, amelyek erre jelet adnak nekik, mivel megfertőződtek egy vírussal vagy rákossá váltak.
Monocita			3-6%	Az egymagvú fehérvérsejtek a neutrofilekkel közösen takarító szerepet töltenek be (fagocitózis), de sokkal hosszabb ideig élnek, mert más feladatuk is van: ők mutatják be a kórokozó darabjait a T-sejteknek, hogy azok később újra felismerjék, és megöljék a kórokozókat, vagy ellenanyagválaszt indítsanak be.
Nagy falósejt			(lásd fent)	Az egymagvú fehérvérsejtek képesek a kizárólag fagocitáló nagy falósejtté fejlődni, ha a véráramból a szövetekbe vándorolnak és differenciálódnak.

Leukopéniát okozó gyógyszerek

Bizonyos gyógyszerek hathatnak a fehérvérsejtek számára és működésére. A (leukopénia) a fehérvérsejtek számának csökkenését jelenti, ami érintheti a teljes fehérvérsejtszámot, vagy a fehérvérsejtek valamelyik csoportját. Például ha a neutrofilek száma alacsony, azt neutropéniának hívják. Ugyanígy ha a nyiroksejtek (limfociták) alacsony szintjét limfopéniának nevezik. Leukopéniát okozhat például a klozapin nevű antipszichotikus gyógyszer, aminek ritkán még olyan hatása is lehet, hogy az összes granulocita (neutrofilek, bazofilek, eozinofilek) hiányzik. További ilyen gyógyszerek az immunszuppresszív szerek, mint a szirolimusz, a mikofenolát mofetil, takrolimusz és a ciklosporin.

Kötött fehérvérsejtek

Vannak fehérvérsejtek, amelyek a testünk szöveteibe vándorolnak, és tartósan ott maradnak, nem vesznek részt a keringésben. Ezeknek a sejteknek gyakran sajátos nevük van, ami függ attól a szövettől, ahol letelepedtek például a májban kötött nagy falósejteket Kupffer-sejtekként ismerjük. Ezeknek a sejteknek is van szerepül az immunrendszerben.

• Hisztiociták
• Dendritikus sejtek
• Hízósejtek
• Mikroglia

Lásd még

• Vér
• Limfociták
• Nyirokcsomó
• Vörös csontvelő
• Lép
• Csecsemőmirigy

Források

• Fonyó Attila, Ligeti Erzsébet. Az orvosi élettan tankönyve. (Medicina Kiadó 2008) ISBN 978-963-226-126-3
• Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963 241 789 5.)
• Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0 03 011914 6
• Blue Histology (angolul) (blood, Search, B, blood smear, human)