Fehérvérsejt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A normális keringő emberi vér pásztázó elektronmikroszkópos képe. A szabálytalan formájú leukocitákon kívül vörösvértestek és sok kis lapos vérlemezke is látható

A fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Sokféle különböző fehérvérsejt létezik, azonban mindegyik a csontvelő egy sokirányú differenciálódásra képes (pluripotens) sejtjéből származik, amelyet vérképző őssejtnek nevezünk. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is.

A vérben levő fehérvérsejtek száma gyakran jelzi a betegségeket. Egészséges emberben egy liter vérben 4·109 és 11·109 között van a fehérvérsejtek száma, ez a vérnek körülbelül 1%-át jelenti. Az olyan betegségeknél, mint a leukémia a fehérvérsejtek száma magasabb a normálisnál, a leukopénia esetében pedig jóval alacsonyabb. A fehérvérsejtek fizikai tulajdonságai például a térfogatuk, vezetőképességük és a szemcsézettségük változhat, ha aktiválódnak, vagy éretlen sejtek vannak jelen, vagy leukémia esetén ha rosszindulatú fehérvérsejtek vannak jelen.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vérsejtek leszármazása

A „fehérvérsejt” elnevezés onnan ered, hogy egy vérminta centrifugálása után a fehérvérsejtek a magvas sejtek által alkotott vékony határrétegben találhatók meg a leülepedett vörösvérsejtek és a fehéres színű vérplazma között. A leukocita szó is ezt a tulajdonságukat tükrözi, a görög leukosz – fehér és kütosz – sejt szavakból ered. A vérplazma néha zöld színű is lehet, ha nagy mennyiségben vannak benne neutrofilek, ezek ugyanis hem-tartalmú mieloperoxidáz enzimet termelnek.

Típusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokféle különböző fehérvérsejt van. Az egyik fontos csoportosítási szempont, hogy tartalmaznak-e szemcséket, ami alapján besorolhatjuk őket a granulociták (szemcséket tartalmazó sejtek) és agranulociták (szemcsét nem tartalmazó sejtek) közé:

  • Granulociták: olyan fehérvérsejtek, amelyeknek a sejtplazmájában különbözőképp festődő szemcsék láthatók, ha fénymikroszkóppal nézzük. Ezek a szemcsék membrán-kötött enzimek, és főként a bekebelezett részecskék emésztésében vesznek részt. Három fajtájuk van: neutrofilek, bazofilek és eozinofilek, mindhárom a festődési jellegzetességéről kapta a nevét.
  • Agranulociták: olyan fehérvérsejtek, amelyeknek a sejtplazmájában nincsenek szemcsék. Ezek közé tartoznak a nyiroksejtek (limfociták), az egymagvú fehérvérsejtek (monociták) és a nagy falósejtek (makrofágok).

Ezeknek a sejteknek a feladatait és megjelenésüket összegzi a táblázat:

Típus Kép Ábra Kb. % emberekben Leírás
Neutrofil granulocita PBNeutrophil.jpg Seg-hemo.JPG 50-70% A neutrofilek a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel, és más apró gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe, és általában ők válaszolnak először a mikrobiális fertőzésekre; az ő tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet.
Eozinofil granulocita PBEosinophil.jpg Eos-hemo.JPG 2-5% Az eozinofilek főként élősködők ellen harcolnak, ezért a számuk növekedése ilyen fertőzést jelezhet.
Bazofil granulocita PBBasophil.jpg Baso-hemo.JPG <1% A bazofilek felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást létrehozó anyagot, a hisztamint.
Limfocita Lymphocyte2.jpg リンパ球.gif 20-40% A nyiroksejtek sokkal gyakoribbak a nyirokrendszerben. A vérben háromféle nyiroksejt van:
  • B-sejtek: A B-sejtek termelik az ellenanyagokat (antitesteket), amelyek hozzákötődnek a kórokozókhoz, és ezzel lehetővé teszik az elpusztításukat. (A B-sejtek nemcsak a kórokozókhoz kötődő ellenanyagokat termelnek, hanem egy támadás után egyes B-sejtek képesek maradnak az ellenanyag-termelésre, hogy 'emlékezetként' szolgáljanak.)
  • T-sejtek:
    • A CD4|CD4+ segítő T-sejtek vezérlik az immunválaszt, és fontosak a sejten belüli baktériumok elleni védekezésben.
    • A CD8|CD8+ citotoxikus T-sejtek képesek megölni a vírussal fertőzött és a daganatsejteket.
    • A gamma/delta T-sejteknek (γδ T-sejtek) másfajta T-sejt receptoruk van, mint a CD4+ és CD8+ αβ T-sejteknek, és a segítő T-sejtekkel, citotoxikus T-sejtekkel és természetes ölősejtekkel is vannak közös tulajdonságaik.
  • Természetes ölősejtek: A természetes ölősejtek képesek megölni azokat a sejteket, amelyek erre jelet adnak nekik, mivel megfertőződtek egy vírussal vagy rákossá váltak.
Monocita Monocyte 40x.JPG Mono-hemo.JPG 3-6% Az egymagvú fehérvérsejtek a neutrofilekkel közösen takarító szerepet töltenek be (fagocitózis), de sokkal hosszabb ideig élnek, mert más feladatuk is van: ők mutatják be a kórokozó darabjait a T-sejteknek, hogy azok később újra felismerjék, és megöljék a kórokozókat, vagy ellenanyagválaszt indítsanak be.
Nagy falósejt Macrophage.jpg Macrophage.png (lásd fent) Az egymagvú fehérvérsejtek képesek a kizárólag fagocitáló nagy falósejtté fejlődni, ha a véráramból a szövetekbe vándorolnak és differenciálódnak.

Leukopéniát okozó gyógyszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos gyógyszerek hathatnak a fehérvérsejtek számára és működésére. A (leukopénia) a fehérvérsejtek számának csökkenését jelenti, ami érintheti a teljes fehérvérsejtszámot, vagy a fehérvérsejtek valamelyik csoportját. Például ha a neutrofilek száma alacsony, azt neutropéniának hívják. Ugyanígy ha a nyiroksejtek (limfociták) alacsony szintjét limfopéniának nevezik. Leukopéniát okozhat például a klozapin nevű antipszichotikus gyógyszer, aminek ritkán még olyan hatása is lehet, hogy az összes granulocita (neutrofilek, bazofilek, eozinofilek) hiányzik. További ilyen gyógyszerek az immunszuppresszív szerek, mint a szirolimusz, a mikofenolát mofetil, takrolimusz és a ciklosporin.

Kötött fehérvérsejtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vannak fehérvérsejtek, amelyek a testünk szöveteibe vándorolnak, és tartósan ott maradnak, nem vesznek részt a keringésben. Ezeknek a sejteknek gyakran sajátos nevük van, ami függ attól a szövettől, ahol letelepedtek például a májban kötött nagy falósejteket Kupffer-sejtekként ismerjük. Ezeknek a sejteknek is van szerepül az immunrendszerben.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]