Lentivírus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lentivírusok a retrovírusok egy bizonyos csoportjához tartozik, amelynek jellemzője, hogy a vírus szervezetbe kerülése után csak később idéznek elő tüneteket. Ilyenek például: [1]

  • HIV (HIV-1, HIV-2) (Human immunodeficiency virus): emberekben, az immunrendszert károsító vírus
  • SIV (Simian immunodeficiency virus): majmokban
  • FIV (Feline immunodeficiency virus): macskákban
  • Visna (Visna-Maedi virus): juhokban/ birkákban
  • CAEV (Caprine arthritis-encephalitis virus): kecskékben
  • EIAV (Equine infectious anemia virus): lovakban
  • BIV (Bovine immune deficiency virus): tehenekben

A lentivírusok gyakran okoznak a gazdában immunhiányos betegségeket, így lassan fejlődő leépülést, idegi degenerációkat, és halált.

Egyik tulajdonságuk, amely megkülönbözteti a retrovírusoktól, az a genomjuk figyelemre méltó bonyolultsága. A legtöbb retrovírus, amely képes replikációra, csak 3 gént tartalmaz (env, gag és pol). A HIV nem csak ezeket a géneket tartalmazza, hanem másik 6-ot is,[2] (tat, rev, nef, vif, vpr, és vpu) melyek a kész vírusmásolatok regulációjáért felelősek. Ezek a plusz gének jócskán hozzájárulnak a HIV magas patogenitásához, mely minden egyéb retrovírustól megkülönbözteti.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]