Hugo Chávez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

Hugo Chávez
Venezuela 52. elnöke
Hivatalban Hivatalba lépés: 1999. február 2.
Alelnök(ök)	Ramón Carrizales
Előd	Rafael Caldera
Született	Sabaneta, Venezuela 1954. július 28. (55 éves)
Politikai párt	Egységes Szocialista Párt
Vallás	római katolikus

Hugo Rafael Chávez Frías (Sabaneta, 1954. július 28.) venezuelai katona, politikus, 1999. február 2. óta elnök, a Venezuelai Köztársaság 52. elnöke. Több egyetem díszdoktora.

Tartalomjegyzék 1 Családi háttér és az iskolaévek 2 Politikai pályájának kezdetei 3 Az 1992. februári lázadás 4 Következmények

[szerkesztés] Családi háttér és az iskolaévek

Hugo de Los Reyes Chávez és Elena Frías tanárok házasságából hat gyermek született, köztük Hugo Chávez Frías, második a sorban. Fiúként Sabaneta de Barinasban nőtt fel, de még kis korában az anyai nagymamához vitték a szülők, hogy ő gondoskodjon a kisfiúról. Chávez az alapfokú iskoláit a városban végezte el, reál szakon érettségizett. Kiskorától fogva baseball szurkoló volt, érdeklődést mutatott a festészet, az irodalom és a színház iránt. Számos színházi mesének és darabnak a szerzője. Katolikus pap szeretett volna lenni, viszont a beállítottságai a politika és a hadsereg ejtőernyős alakulatának irányába vitték. 1966-ban nyert felvételt a Barinas-i Daniel Florencio O'Leary Liceumba. 1971-ben érettségizett és 3 hét múlva felvételt nyert a Venezuelai Katonai Akadémiára. 1975-ben kapta meg diplomáját hadtudományokból, hadmérnöki szakon. 1974-ben egy venezuelai kadétokból álló küldöttség tagjaként Peruba utazott, ahol részt vett az Ayacucho-i csata évfordulóján rendezett ünnepségeken. 1977-ben főhadnaggyá léptették elő és Maracay városába vezényelték. Ezekben az években tanulmányozta anyai dédnagyapjának Pedro Perez Delgadonak életét, aki a XX. század elején egy csatát vezetett Juan Vincente Gomez diktatúrája ellen. Chavezt 1982-ben századossá léptették elő.

Két alkalommal házasodott meg, mindkét házasság törvényes válással fejeződött be. Első felesége Nancy Colmenares, egy sabaneta de barinas-i családból származott, akitől három gyermeke született: Rosa Virginia, María Gabriela és Hugo Rafael. Egyidejűleg érzelmi és ideológiai viszonya volt Herma Marksman történésszel, ez a kapcsolat tíz éven át tartott. Később házasságot kötött Marisabel Rodríguez újságírónővel, akitől Rosinés nevű lánya született. Rodríguez abban az időben ismerte meg férjét, amikor Chávez a szabadlábra helyezése után az országot járva hangoztatta, hogy a választásoktól való távolmaradással lehet tüntetni a politikai rendszer ellen, növelve ezzel a személye körüli misztifikációt. Ez a házassága 2003- ban ért véget, ettől kezdve Venezuelának nincsen "First Lady"-je.

[szerkesztés] Politikai pályájának kezdetei

1982- ben megalapítja a Bolivari Forradalmi Mozgalom 200 -at, a 200-as szám utalás Simon Bolivar születésének 200. évfordulójára, amely a következő évben lesz esedékes. 1982. december 17-én Bolivár halálának évfordulóján, Felipe Antonio Acosta Carlessel, Jesus Urdaneta Hernandezzel és Raul Isaías Baduellel együtt esküt tesznek, hogy megreformálják a hadsereget és harcot indítanak egy új köztársaság felépítéséért. Ez a mozgalom a közepes rangú tisztek számára lett megalapítva és ideológiája a Bolivari elemek mellett tartalmazta Simon Rodrigez és Ezequiel Zamora gondolatainak néhány elemét is (a három gyökerű fa). Chavezt 1986-ban előléptették ezredessé, 1988-ban pedig kinevezték a Nemzeti Védelmi És Biztonsági Tanács titkárává, ekkor a Mirafloresben, az Elnöki Palotában kezdett el dolgozni. 1989-ben elkeseredve figyelte a katonai erő, a hadsereg bevetését a Caracazo felkelésben. 1990-ben ezredessé nevezték ki, és politikai tanulmányokat kezdett a Simon Bolivar Egyetemen, tanulmányait azonban nem fejezte be. 1991-ben átvette az Antonio Nicolas Briceno Ejtőernyős Dandár parancsnokságát Maracay városában. Titokban két tanulmányt írt, az "Állami Átmenet Terve" és "Nemzeti Simon Bolivar Előterv " címmel. 1991 végén a lázadók rögzítették a felkelés dátumát február elejére.

[szerkesztés] Az 1992. februári lázadás

A lázadás 1992. február 4-én éjjel 11 óra körül kezdődött el több városban egyidejűleg, Maracaiboban, Caracasban, Valenciában és Maracayban. Maracaiboban Francisco Arias Cardenasnak sikerült hatalmába kerítenie a helyi kormányzói székhelyet és foglyul ejteni Oswaldo Alvarez Pazt Zulia tartomány kormányzóját. Caracasban Chavez a Hadtörténeti Múzeumban hozta létre műveleti központját, közel a Mirafloreshez, miközben csapatai elfoglaták a Venezuelai Állami Televízió épületét. Néhány egység szembeszáltt a Nemzeti Gárdával az elnöki rezidenciánál, míg más egységek megpróbálták elfoglalni a Miraflorest az Elnöki Palotát. A délelőtti órákban már nyilvánvalóvá vált a lázadás bukása. Chavez elhatározta hogy megadja magát, televízión keresztül kért bocsánatot azoktól a lázadóktól akik még harcban álltak Caracasban, Valenciában és Maracayban és őket is megadásra szólította fel. A déli órákban Chavez megjelent a televízió kamerái előtt és elismerte a katonai vereséget, de politikai győzelemről beszélt. Rövid alig több mint egyperces beszédében Hugo Chavez alezredes minden elemző és történész egybehangzó véleménye szerint pontosan azokat a szavakat mondta melyek legjobban illettek a helyzethez. "Jó napot" - kezdte a beszédét. Ezután meghatározta mozgalma ideológiáját "Ez a bolivarizmus üzenete." Elismerte a lázadás résztvevőinek munkáját." "Önök nagyon jól cselekedtek." Elismerte vereségét: " Nekünk itt Caracasban nem sikerült magunkhoz ragadni a hatalmat. A célokat melyeket kitűztünk, most sajnálatosan nem sikerült elérnünk." Vállalta a felelősséget: "Vállalom a felelősséget ezért a bolivári katonai mozgalomért." és ad egy üzenetet és reményt a jövőre nézve: "Az ország képes kivívni magának egy jobb sorsot" Az 1992. február 3- 4.-ei lázadás véres mérlege a Védelmi Minisztérium hivatalos adatai szerint 14 halott és 53 sebesült, de nem hivatalos források, szemtanúk beszámolója alapján 50 halottról és több mint 100 sebesültről beszélnek. A harcolók Valenciában és Maracayban megadták magukat, Chávezt pedig fogolyként szállították a Caracas északi részén levő San Carlos börtönbe.

[szerkesztés] Következmények

1998-ban Chávez azzal az igéretével nyerte meg a választásokat, hogy az éppen hatályban levő alkotmányt egy alkotmány módosításon keresztül megváltoztatta. Megválasztását követően a társadalomra és a politikára való befolyása jelentős mértékben megnőtt. Chávez pártja folyamatosan többséget szerzett az önkormányzati, állami, nemzeti és törvényhozói választásokon.

2002. április 11-én, Caracasban egy Hugo Chávez elleni masszív demonstráció után vérengzés következett, amelyben 19 ember halt meg. Chávez gyorsan eltakarta a történteket, a feltételezett belekeveredése miatt.

Hugo Chávezt 2006. december 3-án, több mint 20%-os előnnyel, újraválasztották. 2007-ben, venezuelai államfő Chávez elismerte az alkotmány módosításáról szóló népszavazási kezdeményezésének vereségét, a választási bizottságnak az eredményről szóló bejelentése alapján a népszavazáson résztvevők 50,7%-a ellenezte, és 49,3%-a támogatta. Olyan alkotmánymódosítást szeretett elfogadtatni, amely szinte korlátlan elnöki hatalmat tenne lehetővé.

Választási eredmények Forrás: CNE
Elnökválasztás 1998
Hugo Chávez	3 673 685	56,20%
Henrique Salas R.	2 613 161	39,97%
Összes érvényes	6 537 304
Nem szavazott	3 971 239	36,24%
Referendum 1999 Egyetért-e az új Alkotmánnyal?
IGEN	3 301 475	71,78%
NEM	1 298 105	28,22%
Nem szavazott	6 041 743	55,63%
Elnökválasztás 2000
Hugo Chávez	3 757 773	59,76%
Francisco Arias C.	2 359 459	37,52%
Összes érvényes	6 288 578
Nem szavazott	5 120 464	43,69%
Referendum 2000 Elmozdítaná-e a pozíciójukból a szakszervezeti vezetőket?
IGEN	1 632 750	62,02%
NEM	719 771	27,34%
Nem szavazott	8 569 691	76,50%
Referendum 2004 Elmozdítaná-e Chavezt a pozíciójából?
NEM	5 800 629	59,10%
IGEN	3 989 008	40,64%
Nem szavazott	4 222 269	30,08%

• Hugo Chávez en "La Patria Grande de Caracas"