Simón Bolívar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simon Bolívar
Simon Bolivar.jpg
Nagy-Kolumbia elnöke
Hivatali idő
1819. december 12.1830. május 4.
Előd Ninguno
Utód Domingo Caycedo
Bolívia felszabadítója
Hivatali idő
1825. augusztus 12.1825. december 29.
Előd Alto Perú
Utód Antonio José de Sucre
Peru diktátora
Hivatali idő
1824. február 17.1825. december 29.
Előd José Bernardo de Torre Tagle
Utód Andrés de Santa Cruz
Venezuela elnöke
Hivatali idő
1813. augusztus 6.1814. július 7.
Előd Cristóbal Mendoza
Utód José Antonio Páez
Venezuela elnöke
Hivatali idő
1819. február 15.1819. december 17.

Született 1783. július 24.
Caracas, Venezuela
Elhunyt 1830. december 17. (47 évesen)
Santa Marta, Kolumbia

Házastársa María Teresa Rodríguez del Toro y Alaysa
Foglalkozás tábornok
politikus
katona
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Simón Bolívar témájú médiaállományokat.
Simón Bolívar Emlékmű, Santa Marta, Kolumbia

Simón Bolívar (teljes nevén: Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar Palacios y Blanco) (17831830) a dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetője, később a Nagy-Kolumbia elnöke (Gran Colombia), Venezuela elnöke, majd Peru és Venezuela diktátora.

Bolívar részt vett Nagy-Kolumbia (Gran Colombia) megalapításában, amely nemzet mint nagy politikai és katonai konföderáció próbált konszolidálódni Amerikában. Nagy-Kolumbia elnöke lett. Annak ellenére, hogy a Nagy-Kolumbia-politikai terv megbukott, Bolívárt a cselekedeteiért és nézeteiért „Amerika emberének” nevezik. Kiemelkedő, komoly politikai örökséget maga után hagyó alakja az egyetemes történelemnek, ami latin-amerika számos országban, egyben a nemzeti tisztelet tárgyává is formálta őt.

Család és örökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind az apa, don Juan Vicente Bolívar, mind az anya, María Concepción Palacios y Blanco az arisztokrácia tagjai voltak. Kettejük korkülönbsége igen nagy volt: 1773-ban, az esküvőjükkor Juan Vicente 47 éves, míg María 15 éves volt. Simónon kívül további négy gyermekük született: Juan Vicente, Maria Antonia, Juana és Maria del Carmen.

A Bolívar család a baszk La Puebla de Bolívar (Spanyolország) településről származott, de a gyarmatosítás kezdete óta számos kiemelkedő tettet hajtottak végre a család tagjai Venezuelában.

Bolívar téren álló Bolívár szobor, Caracas

Gyermekkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simón 1783. július 24-ről 25-re virradó éjszaka született a caracasi San Jacinto téren, teljes neve Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar de la Concepción y Ponte Palacios y Blanco, amellyel 1783. július 30-án meg lett keresztelve a caracasi székesegyházban.

1786 januárjában, amikor Simón két éves volt, apja tuberkulózisban elhunyt. Anyjának, María Concepciónnak kellett átvenni a családon belüli irányító szerepet; a család érdekei képviseletének feladatát haláláig hatékonyan ellátta. Concepción 1792. július 6-án hunyt el. Simón kilenc éves volt ekkor. Az anya végrendeletében meghagyta, hogy gyermekeit a nagyapjukra, Don Feliciano Palaciosra bízza. Don Feliciano a Bolívár-gyermekeket egy felügyelő helyettesre bízta.

Későbbi élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolországban tanult, ott is házasodott, de felesége, María Rodríguez egy év múlva meghalt, ezután élete végéig magányosan élt. A felvilágosodás és az angol materialista gondolkodók hatására, a napóleoni háborúktól lenyűgözve tett esküt, hogy felszabadítja hazáját. 1810-ben Angliába utazott, s bár a londoni kormány támogatását nem sikerült megszereznie, rábírta a száműzött Francisco de Mirandát, hogy álljon a függetlenségi harc élére. A következő évben kikiáltották Venezuela függetlenségét, de mivel Miranda gyorsan letette a fegyvert, társai árulónak minősítették és kiadták a spanyoloknak.

Bolívar a mai Kolumbia területéről indított "csodálatos hadjáratával" 1813-ban felszabadította Caracast, ahol a nép diktátori hatalommal és az El Libertador (A Szabadító) címmel ruházta fel. A spanyol túlerő és a belső torzsalkodás mégis meghátrálásra kényszerítette, Jamaica szigetére szorult vissza. Politikai gondolkodása itt a brit mintájú alkotmányos köztársaság felé fordult, választott alsó- és örökletes felsőházzal, egész életre szóló államfői tisztséggel.

1816-ban új sereggel szállt partra Új-Granadában. A hadtörténet legfényesebb lapjaira bekerült hadjárata során 1819. augusztus 7-én döntő vereséget mért Boyacánál a spanyolokra. Győzelmei nyomán született meg a Venezuelából, Kolumbiából, Panamából és Ecuadorból álló, a spanyolok által is elismert Nagy-Kolumbia, amelynek elnöke és diktátora Bolívar lett. 1823 szeptemberében, miután a Perut felszabadító José de San Martin lemondott tisztségeiről, bevonult Limába, majd a következő évben a tiszteletére Bolívia nevet felvett Felső-Peruba is.

A földrész-dimenziókban gondolkodó diktátor álmait kicsinyes társai nem követték. Alvezérei egymás ellen fordultak, az egyes területek egyre nagyobb önállóságot követeltek maguknak. Az 1828-ban összehívott nemzetgyűlés megtagadta Bolívar elnöki hatáskörének növelését, a Felszabadító ellen még merényletet is megkíséreltek. Felkelések robbantak ki, Peru lerohanta Ecuadort, az ország ügyeibe Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok is beavatkozott, a recsegő-ropogó Nagy-Kolumbia 1830 nyarára szétesett.

Megromlott egészsége, politikai kudarca és a polgárháború miatt Bolívar lemondott tisztségeiről. Európába készülve, 1830. december 17-én végzett vele a tüdővész Santa Martában. Halálos ágyán elrendelte írásainak és levelezésének elégetését, de azt - a történészek nagy örömére - nem teljesítették.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nevét viseli számos város, félsziget, híd, hegycsúcs, egyetem, repülőtér, futballklub, valamint róla nevezték el Bolíviát és a venezuelai pénzt (venezuelai bolívar).
  • Kurt Vonnegut Macskabölcső című könyvében (1963) szereplő képzeletbeli állam, a San Lorenzói Köztársaság fővárosa is a Bolivar nevet viselte, emléket állítva a nagy gondolkodónak.
  • Kasimir Edschmid: A szabadító című történelmi regénye Simón Bolívar életét dolgozta fel. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975) ISBN 9630702282
  • A Simón Bolívar 95 perces színes spanyol-venezuelai-olasz filmdrámát 1968-ban készítették.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]