Gabriel García Márquez
| Gabriel García Márquez | |
 |
|
| García Márquez, 2002 | |
| Élete | |
| Született | 1927. március 6. (86 éves) Kolumbia, Aracataca, Magdalena |
| Nemzetiség | kolumbiai |
| Szülei | Gabriel Eligio García és Luisa Santiaga Márquez Iguarán |
| Felesége | Mercedes Raquel Barcha Pardo |
| Gyermekei | Rodrigo García Barcha és Gonzalo García Barcha |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfajok | regény, novella |
| Irodalmi irányzat | mágikus realizmus |
| Fontosabb művei | Száz év magány (1967) Szerelem a kolera idején (1985) A szerelemről és más démonokról (1994) |
| Irodalmi díjai | Irodalmi Nobel-díj (1982) |
 |
|
| Gabriel García Márquez aláírása | |
- Spanyol név: első, apai vezetéknév: García; második, anyai vezetéknév: Márquez; keresztnév: Gabriel
Gabriel García Márquez (1927.[1][2] március 6. –), teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte; jelenleg Mexikóvárosban él.
Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.
Tartalomjegyzék |
Családja [szerkesztés]
Édesapja Gabriel Eligio García. Édesanyja Luisa Santiaga Márquez Iguarán, akinek nagyszülei ellenezték a házasságot, mert Gabriel Eligio García apja ismeretlen volt, illetve politikai nézetkülönbségeik voltak. Ezért Gabriel García Márquezt sokáig anyai nagyszülei nevelték. Nagy hatással volt rá nagyapja, Nicolás Ricardo Márquez Mejía, aki az "Ezernapos háborúban" (kolumbiai polgárháború 1899–1902 között) ezredes volt. 1928 ás 1947 között további 10 testvére született. 1958-ban vette feleségül Mercedes Raquel Barcha Pardót. Feleségét annak 13 éves korától ismerte, akkor hűséget fogadtak egymásnak. A házasság 14 évvel később köttetett. Két gyermekük van: Rodrigo García Barcha és Gonzalo García Barcha.
Jelölés:
- oo - esküvő (két gyűrű)
| Nagyszülők | Szülők | Testvérek és feleségek | Gyermekek |
|---|---|---|---|
| Gabriel Martínez Garrido (?)[3] | Gabriel Eligio García (1901–1984) | Gabriel García Márquez (1927) oo Mercedes Raquel Barcha Pardo (1931) |
Rodrigo García Barcha (1959) |
| Gonzalo García Barcha (1962) | |||
| Luis Enrique García Márquez (1928) | |||
| Argemira García Paternina (1887?-1950) | Margarita García Márquez (1929) | ||
| Aida Rosa García Márquez (1933) | |||
| Ligia García Márquez (1934) | |||
| Nicolás Ricardo Márquez Mejía (1864–1937) | Luisa Santiaga Márquez Iguarán (1905–2002) | Gustavo García Márquez (1935) | |
| Rita del Carmen García Márquez (1938) | |||
| Jaime García Márquez (1940) | |||
| Tranquilina Iguarán Cotes (1863–1947) | Hernando García Márquez (1943) | ||
| Alfredo Ricardo García Márquez (1946) | |||
| Eligio Gabriel García Márquez (1947) |
Élete [szerkesztés]
Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban.
Az ötvenes években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta, és sokan regénynek tekintik.
Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a Szerelem a kolera idejént, ami szülei szerelméről szól. Ezeken kívül több műve is a „García Márquez-világegyetemben” játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.
Meghatározóak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. A fantázia szárnyalása a hódító lovagok eldorádója óta nem ismeretlen ezen a kontinensen. Érdekes García Márquez humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.
Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg (magyarul 1971-ben Székács Vera fordításában, aki a legtöbb könyvét fordította magyarra), és több mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése, illetve hiányoznak belőle a népmesei elemek, ami pedig a mágikus realizmus előfeltétele. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklorikus: néha egyszerűen ilyen az élet.
A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szép módon használja a spanyol nyelvet. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt is, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sok évtizedes történetét mutatja be.
García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért. [1]
2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a Vivir para contarla, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, Székács Vera fordításában.
García Márquez híres Fidel Castróhoz kötődő barátságáról, és arról, hogy – különösen az 1960-as, 1970-es években – többször biztosított együttérzésről néhány latin-amerikai lázadó csoportot. Ezenkívül erős kritikával illeti a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerillacsoportokat.
Művei [szerkesztés]
- 1955 – Söpredék (La hojarasca)
- 1961 – Az ezredes úrnak nincs, aki írjon (El coronel no tiene quien le escriba)
- 1962 – Mamá Grande temetése (Los funerales de la Mamá Grande)
- 1962 – Egy kék kutya szemei (Ojos de perro azul)
- 1962 – Baljós óra (La mala hora)
- 1967 – Száz év magány (Cien años de soledad)
- 1970 – Egy hajótörött története (Relato de un náufrago)
- 1972 – Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról (La increíble y triste historia de la cándida Eréndira y de su abuela desalmada)[4]
- 1975 – A pátriárka alkonya (El otoño del patriarca)
- 1981 – Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (Crónica de una muerte anunciada)
- 1985 – Szerelem a kolera idején (El amor en los tiempos del cólera)
- 1986 - Titokban Chilében (Clandestine in Chile)
- 1989 – A tábornok útvesztője (El general en su laberinto)
- 1992 – Tizenkét vándor novella (Doce cuentos peregrinos)
- 1994 – A szerelemről és más démonokról (Del amor y otros demonios)
- 1996 – Egy emberrablás története (Noticia de un secuestro)
- 2002 – Azért élek, hogy elmeséljem az életemet (Vivir para contarla)
- 2004 – Bánatos kurváim emlékezete (Memoria de mis putas tristes)
Díjak [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ születési év 1928: Nobelprize.org és Britannica; születési év 1927: önéletrajz és Márquez 80 éves (2007-es interjú)
- ↑ http://www.scribd.com/doc/33938776/Gabriel-Garcia-Marquez-the-Early-Years Ilan Stavans: Gabriel García Márquez - The Early Years - New York: Palgrave Macmillan, 2010 ISBN 978-0-312-24033-2
- ↑ Antonio Hernández Gamarra: La niña - Gime
- ↑ Először publikálva 1978-ban.
Felhasznált források [szerkesztés]
- Gabriel García Márquez - Biography. Nobelprize.org, a Nobel Foundation hivatalos oldala. (Hozzáférés: 2009. január 28.)
- Gabriel Garcia Marquez. Britannica Online Encyclopedia. (Hozzáférés: 2009. január 28.)
- Gabriel García Márquez celebra las bodas de plata de su Premio Nobel de Literatura - El escritor cumplió este año 80 años y 40 de la publicación de 'Cien años de soledad' (Márquez 80 éves). elmundo.es, 2007. október 23. (Hozzáférés: 2009. január 28.)
Források [szerkesztés]
- Vargas Llosa, Mario: García Márquez : historia de un deicidio. – Barcelona: Barral, 1971
- Fau, Margaret Eustella: Bibliographic Guide to Gabriel García Márquez, 1979–1985 / compiled by Margaret Eustella Fau and Nelly Sfeir de Gonzalez. – Westport, Conn.: Greenwood Press, 1986
- Gabriel García Márquez : New Readings / edited by Bernard McGuirk and Richard Cardwell. – Cambridge: Cambridge Univ. Press, 1987
- López Lemus, Virgilio: Garcia Marquez : una vocacion incontenible. – La Habana: Letras Cubanas, 1987
- Bell-Villada, Gene H.: García Márquez : the Man and His Work. – Chapel Hill: University of North Carolina Press, cop. 1990
- Gabriel García Márquez : a Study of the Short Fiction / [compiled by] Harley D. Oberhelman. – Boston: Twayne Publishers, 1991
- Saldívar, Dasso: García Márquez : el viaje a la semilla: la biografía. – Madrid: Alfaguara, 1997
- Conversations with Gabriel García Márquez / edited by Gene H. Bell-Villada. – Jackson: University Press of Mississippi, 2006
- Adélaîde Blasquez, Armando Durán, Zsolt Angéla (trans.). Gabriel Garcia Marquez - Bevezető és interjú (magyar nyelven) (1973). Hozzáférés ideje: 2009. január 30.
- Gabriel García Márquez a vilagirodalom.lap.hu-n (magyarul)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||
