Gabriel García Márquez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gabriel García Márquez
Gabriel Garcia Marquez.jpg
García Márquez, 2002
Élete
Született 1927. március 6.
 Kolumbia, Aracataca, Magdalena
Elhunyt 2014. április 17. (87 éves)
 Mexikó, Mexikóváros
Nemzetiség kolumbiai
Szülei Gabriel Eligio García és Luisa Santiaga Márquez Iguarán
Felesége Mercedes Raquel Barcha Pardo
Gyermekei Rodrigo García Barcha és Gonzalo García Barcha
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, novella
Irodalmi irányzat mágikus realizmus
Fontosabb művei Száz év magány (1967)
Szerelem a kolera idején (1985)
A szerelemről és más démonokról (1994)
Irodalmi díjai Irodalmi Nobel-díj (1982)
Gaboautograph.png
Gabriel García Márquez aláírása
Aracatacai Szent József-templom, ahol Gabriel García Márquez megkeresztelkedett
Gabriel García Márquez Havannában dedikál egy példányt a Száz év magány című regényéből
Spanyol név: első, apai vezetéknév: García; második, anyai vezetéknév: Márquez; keresztnév: Gabriel

Gabriel García Márquez (Aracataca, 1927.[1][2] március 6. – Mexikóváros, 2014. április 17.), teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, haláláig Mexikóvárosban élt.

Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Gabriel Eligio García. Édesanyja Luisa Santiaga Márquez Iguarán, akinek nagyszülei ellenezték a házasságot, mert Gabriel Eligio García apja ismeretlen volt, illetve politikai nézetkülönbségeik voltak. Ezért Gabriel García Márquezt sokáig anyai nagyszülei nevelték. Nagy hatással volt rá nagyapja, Nicolás Ricardo Márquez Mejía, aki az "Ezernapos háborúban" (kolumbiai polgárháború 1899–1902 között) ezredes volt. 1928 ás 1947 között további 10 testvére született. 1958-ban vette feleségül Mercedes Raquel Barcha Pardót. Feleségét annak 13 éves korától ismerte, akkor hűséget fogadtak egymásnak. A házasság 14 évvel később köttetett. Két gyermekük született: Rodrigo García Barcha és Gonzalo García Barcha.

Jelölés:

  • oo - esküvő (két gyűrű)
Nagyszülők Szülők Testvérek és feleségek Gyermekek
Gabriel Martínez Garrido (?)[3] Gabriel Eligio García (1901–1984) Gabriel García Márquez (1927)
oo Mercedes Raquel Barcha Pardo (1931)
Rodrigo García Barcha (1959)
Gonzalo García Barcha (1962)
Luis Enrique García Márquez (1928)
Argemira García Paternina (1887?-1950) Margarita García Márquez (1929)
Aida Rosa García Márquez (1933)
Ligia García Márquez (1934)
Nicolás Ricardo Márquez Mejía (1864–1937) Luisa Santiaga Márquez Iguarán (1905–2002) Gustavo García Márquez (1935)
Rita del Carmen García Márquez (1938)
Jaime García Márquez (1940)
Tranquilina Iguarán Cotes (1863–1947) Hernando García Márquez (1943)
Alfredo Ricardo García Márquez (1946)
Eligio Gabriel García Márquez (1947)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban.

Az ötvenes években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta, és sokan regénynek tekintik.

Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a Szerelem a kolera idejént, ami szülei szerelméről szól. Ezeken kívül több műve is a „García Márquez-világegyetemben” játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.

Meghatározóak voltak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. A fantázia szárnyalása a hódító lovagok eldorádója óta nem ismeretlen ezen a kontinensen. Érdekes García Márquez humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.

Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg (magyarul 1971-ben Székács Vera fordításában, aki a legtöbb könyvét fordította magyarra), és több mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése, illetve hiányoznak belőle a népmesei elemek, ami pedig a mágikus realizmus előfeltétele. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklorikus: néha egyszerűen ilyen az élet.

A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szép módon használja a spanyol nyelvet. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt is, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sok évtizedes történetét mutatja be.

García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért.[4]

2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a Vivir para contarla, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, Székács Vera fordításában.

García Márquez híres volt Fidel Castróhoz kötődő barátságáról, és arról, hogy – különösen az 1960-as, 1970-es években – többször biztosította együttérzéséről néhány latin-amerikai lázadó csoportot. Ezenkívül erős kritikával illette a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerillacsoportokat.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1955Söpredék (La hojarasca)
  • 1961Az ezredes úrnak nincs, aki írjon (El coronel no tiene quien le escriba)
  • 1962Mamá Grande temetése (Los funerales de la Mamá Grande)
  • 1962Egy kék kutya szemei (Ojos de perro azul)
  • 1962Baljós óra (La mala hora)
  • 1967Száz év magány (Cien años de soledad)
  • 1970Egy hajótörött története (Relato de un náufrago)
  • 1972Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról (La increíble y triste historia de la cándida Eréndira y de su abuela desalmada)[5]
  • 1975A pátriárka alkonya (El otoño del patriarca)
  • 1981Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (Crónica de una muerte anunciada)
  • 1985Szerelem a kolera idején (El amor en los tiempos del cólera)
  • 1986 - Titokban Chilében (Clandestine in Chile)
  • 1989A tábornok útvesztője (El general en su laberinto)
  • 1992Tizenkét vándor novella (Doce cuentos peregrinos)
  • 1994A szerelemről és más démonokról (Del amor y otros demonios)
  • 1996Egy emberrablás története (Noticia de un secuestro)
  • 2002Azért élek, hogy elmeséljem az életemet (Vivir para contarla)
  • 2004Bánatos kurváim emlékezete (Memoria de mis putas tristes)

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gabriel García Márquez Vámos Miklós szeretett, kedves írója. Vámos egyik regényében (Márkez meg én) Budapestre látogat a Nobel-díjas író, hogy - a fiktív történetben - találkozzon és elbeszélgessen a szerző könyvbéli alteregójával, Mákos Tibor mesterszakáccsal.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. születési év 1928: Nobelprize.org és Britannica; születési év 1927: önéletrajz és Márquez 80 éves (2007-es interjú)
  2. http://www.scribd.com/doc/33938776/Gabriel-Garcia-Marquez-the-Early-Years Ilan Stavans: Gabriel García Márquez - The Early Years - New York: Palgrave Macmillan, 2010 ISBN 978-0-312-24033-2
  3. Antonio Hernández Gamarra: La niña - Gime
  4. [1]
  5. Először publikálva 1978-ban.
  6. Origo: Márkez meg én - könyvajánlat (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)


Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vargas Llosa, Mario: García Márquez : historia de un deicidio. – Barcelona: Barral, 1971
  • Fau, Margaret Eustella: Bibliographic Guide to Gabriel García Márquez, 1979–1985 / compiled by Margaret Eustella Fau and Nelly Sfeir de Gonzalez. – Westport, Conn.: Greenwood Press, 1986
  • Gabriel García Márquez : New Readings / edited by Bernard McGuirk and Richard Cardwell. – Cambridge: Cambridge Univ. Press, 1987
  • López Lemus, Virgilio: Garcia Marquez : una vocacion incontenible. – La Habana: Letras Cubanas, 1987
  • Bell-Villada, Gene H.: García Márquez : the Man and His Work. – Chapel Hill: University of North Carolina Press, cop. 1990
  • Gabriel García Márquez : a Study of the Short Fiction / [compiled by] Harley D. Oberhelman. – Boston: Twayne Publishers, 1991
  • Saldívar, Dasso: García Márquez : el viaje a la semilla: la biografía. – Madrid: Alfaguara, 1997
  • Conversations with Gabriel García Márquez / edited by Gene H. Bell-Villada. – Jackson: University Press of Mississippi, 2006

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriel García Márquez témájú médiaállományokat.