Mágikus realizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mágikus realizmus olyan művészeti irányzat, amelyben varázslatos, mágikus elemek tűnnek fel az amúgy realista megjelenítésben. A kifejezést egy német kritikus, Franz Roh alkotta az 1920-as évek-ben, hogy ennek segítségével mutasson be néhány amerikai festményt (lásd a Története szakaszt), de általánosan elterjedtté a latin-amerikai irodalom 20. századi felvirágzásával vált. Ennek mérföldköve Gabriel García Márquez 1967-ben megjelent Száz év magány című regénye, ami a mágikus realista irodalom igazi megteremtője lett. Ilyen elemek egyébként már E. T. A. Hoffmann természetfeletti meséiben is megtalálhatóak; a stíluselemek számos regényben, versben, festményben, sőt filmekben is felfedezhetőek.

A mágikus realista regények általános ismérvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen elemek sok mágikus realista irodalmi műben megtalálhatóak, de nem feltétlenül jelenik meg mindegyik ugyanazon regényben. Néhány elem olyan regényekben is felfedezhető, amelyek más irányzatokhoz kötődnek.

  • Tartalmaz varázslatos/mágikus elemeket.
    • A mágikus elem lehet ösztönös, de soha nem magyarázzák meg jelenlétét.
    • A szereplők ritkán kérdőjelezik meg ezen elemeket, általában elfogadják létezésüket.
  • Érzékekre vonatkozó részletek gazdag megjelenítése.
  • Torzítja az időt, így az periodikusnak vagy éppen nem létezőnek tűnik. Másik módszere, hogy az idő összeomlik, a jelen ismétli a múltat, vagy nagyon emlékeztet rá.
  • Megfordítja az ok-okozati összefüggéseket; például egy szereplő még a tragédia bekövetkezése előtt bűnhődik.
  • Legendákat és népmesei elemeket olvaszt magába.
  • Többszörös perspektívából mutatja be az eseményeket, mint hit és hitetlenség, vagy a gyarmatosító és a gyarmatosított.
  • Nyílt lázadást jelenthet a totalitárius kormányzat vagy a gyarmatosítás ellen
  • Kulturális keveredés időszakában játszódik, vagy abból a korszakból ered
  • Visszatükrözi a múltat és jelent vagy az asztrális és fizikai síkokat, esetleg a szereplőket.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejezést először Franz Roh, egy német kritikus használta, hogy leírhassa néhány, főként amerikai, az 1920-as években alkotó festő, mint Ivan Albright, Paul Cadmus, George Tooker szokatlan realizmusát, amelyben a valóság szürrealizmussal és fantasztikummal keveredett. Népszerűvé olyan írók felemelkedésével vált, mint Mihail Bulgakov, Ernst Jünger és egyes latin-amerikai szerzők is ilyen stílusban alkottak, különösen Jorge Luis Borges, Isabel Allende és Gabriel García Márquez, aki bevallotta, hogy „legfőbb problémám a demarkációs vonalak felszámolása volt, ami elválasztotta egymástól a valódinak tűnőt és a fantasztikusnak tűnőt”.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhányan bizonyos filmeket is a mágikus realizmusba sorolnak (például az Eastwicki boszorkányok, a Baseball álmok vagy a Donnie Darko), de a kifejezést még mindig elsősorban az irodalomhoz kötik.

Mágikus realizmushoz köthető írók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]