Alejo Carpentier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alejo Carpentier
Alejocarpentier.jpg
Élete
Született 1904. december 26.
Havanna
Elhunyt 1980. április 24. (75 évesen)
Párizs
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény

Alejo Carpentier (Havanna, 1904. december 26.Párizs, 1980. április 24.) francia apa és orosz anya házasságából született kubai író.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg zenét és építészetet tanult, de 1921-ben félbehagyta tanulmányait és újságírással kezdett foglalkozni.

1927-ben a diktátorellenes nyilatkozat aláírása miatt rövid időre börtönbe került. Egy évvel később a kubai Machado-diktatúra elől Párizsba utazott, és több, mint tíz évig ott is élt. Egy hanglemezvállalatnál kezdett dolgozni, majd szürrealista lapoknak dolgozott és folyóiratokat szerkesztett.

1933-ban Madridban kiadta első regényét, a kubai néger szokásokat tükröző, lukumi nyelvű címet viselő Ecue-Yamba-O - t, ami annyit jelent: Dicsértessék az Isten.

1939-től 1945-ig újra Kubában, majd a forradalom győzelméig Venezuelában élt. Hazatérése után Havannában egyetemi tanár, a Kubai Író- és Képzőművész Szövetség alelnöke, és a Kubai Országos könyvkiadó igazgatója lett. 1949-ben jelent meg az El reino de este mundo (Földi királyság) című regénye, mely a 18. század végi Haitin játszódik, a rabszolgalázadásokkal terhes időszakban.

1959-ben Los pasos perdidos (Elveszett nyomok) című regénye lát napvilágot, melynek főhőse egy zenetörténész, akit ősi hangszerek felkutatására primitív törzsek közé küldenek, s a fizikai távolodása saját világától időutazást eredményez: középkor, majd a kőkorszak kultúrfokán élő emberek közé kerül az őserdőben.

1962 - El siglo de las luces (A fény százada) című regénye Victor Hugues történelmi személye köré fonódik, és a francia forradalomnak a karibi szigetvilág társadalmára gyakorolt végzetes hatásával foglalkozik.

Carpentier irodalmát rendkívüli műveltség, bűvös atmoszféra-teremtő képesség hatja át.

További művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1944 - Viaje a le semilla (A dolgok kezdete - elbeszélés)
  • 1956 - El acoso (Embervadászat - kisregény)
  • 1974 - El recurso del método (Rendszerek és módszerek - regény)
  • 1974 - Concierto barocco (Barokk zene - kisregény)
  • 1978 - La consagración de la primavera (Tavaszi áldozat - regény)
  • 1978 - El arpa y la sombra (A hárfa és az árnyék - kisregény)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század külföldi írói - Gondolat, Budapest, 1968.