Vörös western

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vörös western a westernfilm műfajának európai ágához, az ún. eurowesternhez tartozik. Ezeket a westernfilmeket a keleti blokk országaiban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Jugoszláviában forgatták (a „vörösök”), ezért lett a western ezen alműfajának meghatározása a „vörös”. Legszebb példája ennek a Mitić-féle Winnetou-filmek.

Sokan a vörös westernt a Szovjetunióban megteremtődött easternhez sorolják, bár az eastern műfaja és a western között gyökeres eltérések vannak helyszínek, időpont, cselekményszövés, illetve megjelenés szempontjából. Az eastern ugyan kölcsönzi a westernek stílusait, de a westernnel ellentétben a kelet-európai vidékek világát, mint az orosz sztyeppék és azok magányos hőseit mutatja be, addig az igazi vörös westernek lényegében megegyeznek az amerikai westernekkel. Ám mivel kelet-európai alkotások, ezért számítanak az eastern kategóriájába.
Westerneket először Európában az olaszok és spanyolok forgattak az 1960-as évek elején. A műfajt igen hamar a vasfüggöny másik oldalán levő országok is átvették, főleg azután, hogy a keleti blokk és a nyugati világ közötti hidegháborús feszültségben enyhülés állt be.
1964-ben a cseh Oldřich Lipský elkészítette a Limonádé Joe című csehszlovák westernt, ezt követően nyugatnémet–jugoszláv, olykor olasz koprodukcióban is jelentkeztek a Winnetou-filmek, a szerb Gojko Mitić főszereplésével. Ezek többnyire Jugoszláviában készültek, és néhány olasz színész is közreműködött bennük, mint az akkor Mario Girotti néven futó Terence Hill.

Később további orosz, ill. jugoszláv westerneket forgattak, közül a komikus jellegű Cselovek sz bulvara Kapucinov c. lényegében komikus alkotás számít egy igazán nagy klasszikus orosz westernnek. Rajta kívül figyelemre méltó még a szintén orosz A fejnélküli lovas c. 1972-es film Oleg Vidovval a főszerepben.
Ezek westernfilmek többnyire az amerikai westernek stílusát követik, a főhősök makulátlan, tiszta erkölcsű személyek, akiket az ottani filmélet legkedveltebb művészei alakítanak, szemben a spagettiwesternek „piszkos hősei”-vel, akiknek rendkívül sötét a múltjuk. Mégsem tekinthetők azonban utánzatoknak, mivel nem annyira a fegyveres összecsapásokra, vagy a kalandokra helyeződik a hangsúly.
A tiszta jellemek ábrázolása egyébként megegyezik a szocialista ideológia elvárásaival is, mely előszeretettel hangoztatja a jó és a rossz harcát, melyet a kisemberekkel és a kapitalista tőkésekkel, mágnásokkal azonosítanak. A Limonádé Joe-ban például egy alkoholmágnás nagy hasznot húz a whisky árusításából, amíg meg nem érkezik az egyszerű vándorló igazságosztó Joe, aki az egészségesebb limonádé fogyasztását hirdeti a whisky helyett. Ezekben a küllemekben felismerhető a szocialista ideológusok által is megjelelölt két antagonisztikus osztály.

A vörös westernek nyugodtabb légkörben játszódnak, olykor humorosak, bár megjelenik bennük a fekete humor is.

A westernfilmek alkonyával és főleg a szocializmus felbomlásával a vörös westerneknek és easterneknek is vége lett. Viszont fontos érdeme az olasz, csehszlovák, orosz és jugoszláv vadnyugati filmeknek, hogy a western életét meg tudták hosszabbítani, mivel több mint félévszázados tündöklés után az 1960-as évekre a western csillaga már leáldozóban volt, míg végül teljesen bealkonyult neki.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Red_western című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]