Burleszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A burleszk vagy burlesque az olasz burla („tréfa, móka”) szóból származik többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak. A burleszkelemek végigkísérik az európai irodalmat, de csak a 19. század második felében terjedt el műfaji értelemben. A filmművészet – főként a némafilm korszakában – egyik leghatásosabb kifejezési formáját találta meg a filmburleszkben (Chaplin, B. Keaton, Marx fivérek).

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 'gúnyolódás, tréfa; bohózat' jelentésű olasz burlesco szó a magyar nyelvben a 18. század vége óta ismert, legkorábbi előfordulását Kazinczy Ferenc levelezésében találni.[1] Kazinczy 1788-89 körül a Magyar Museum lapjain is használta, még burlesque alakban, a Barczafalvi Szabó Dávid Szigvart klastromi története című művéről (Johann Martin Miller Siegwart, eine Klostergeschichte című regényének magyarításáról) írott recenziójában.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]