Andó Tadao

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tadao Ando
Tadao Ando 2004.jpg
Tadao Ando 2004-ben
Született 1941. szeptember 13. (73 éves)
Minato-ku
Nemzetisége japán
Munkái
Jelentős épületei Azuma-ház,
Gyermekmúzeum, Himeji,
Irodalmi Múzeum, Himeji,
"Templom a vízen", Hokkaidó,
Kápolna, Kóbe,
"Fény Temploma", Ibaraki,
"Vízi Templom", Awaji
Díjai Pritzker-díj, UIA-aranyérem
Tadao Ando weboldala

Andó Tadao (japánul: 安藤 忠雄) (1941. szeptember 13.) világszerte elismert japán autodidakta építész.[1]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid bokszolói karrier után, 17 éves korában döntötte el hogy építész lesz.[2] A 20-ig század több jelentős építészeihez, Frank Lloyd Wrighthoz, Ludwig Mies van der Rohe-hoz és Le Corbusierhez hasonlóan[3] autodidakta módon képezte magát. Egyetemi tanulmányok helyett beutazta Európát, az Egyesült Államokat és Afrikát. Az építőanyagok logikájával asztalos műhelyben ismerkedett meg. 1969-ben nyitotta meg Tadao Ando Építész és Társai nevű irodáját Oszakában. Műveit eleinte főképp a Kanszai régióban alkotta. Nemzetközi áttörése 1976-ban következett be, az Azuma-házal.[3]

Andó Tadao-idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "Tizenöt évesen került kezembe egy Le Corbusier teljes életművét bemutató könyv. Lemásoltam néhány rajzát, és ez lett a kezdete annak, hogy érdeklődésem az építészet irányába fordult."
  • "A természettől vesszük kölcsön a helyet, amire építünk."[4]

Alkotásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős épületei közül kiemelkednek a himejii Gyermekmúzeum és Irodalmi Múzeum, a hokkaidói "Templom a vízen", a kobei kápolna, az ibaraki "Fény Temploma", a "Vízi Templom" az Awaji szigeten és a st. louisi Művészeti Múzeum.[1]

Építészettörténeti jelentősége a japán és a nyugati építészeti hagyományok szintézisében és modern újraértelmezésében rejlik.[3] 1995-ben a Pritzker-díjjal lett kitüntetve, 2005-ben pedig UIA-aranyérmes lett.[2]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiegészítő irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Klein Rudolf: Tadao Ando - Az építész Kelet és Nyugat között, Budapest, Pont Kiadó, 1996

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]