Gian Maria Volonté

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gian Maria Volonté
Hatvanévesen
Hatvanévesen
Életrajzi adatok
Művésznév Johnny Wels
Született 1933. április 9.
Milánó, olasz
Elhunyt 1994. december 6. (61 évesen)
Florina, görög
Házastársa Armenia Balducci
Élettársak:
Carla Gravina
Angelica Ippolito (1977–)

Gian Maria Volonté weboldala
Gian Maria Volonté az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gian Maria Volonté témájú médiaállományokat.

Gian Maria Volonté (Milánó, 1933. április 9.Florina, 1994. december 6.) olasz színész, aki Sergio Leone dollár-trilógiája első két részének (az Egy maréknyi dollárért és Pár dollárral többért című spagettiwesterneknek) és politikai drámákat bemutató filmjeinek köszönheti világhírnevét.

Élete és karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öccse Claudio Camaso néven ugyancsak színészként dolgozott, s szerepelt öt olasz vadnyugati filmben. 1977-ben öngyilkos lett a börtönben, ahová barátja, Vincenzo Mazza megöléséért került.

Giammaria 1957-ben diplomázott, s mielőtt a filmes szakmával foglalkozott volna, színházban szerzett magának hírnevet Shakespeare és Goldoni színművekben nyújtott alakításaival. Színészi tehetsége már igen fiatalon megmutatkozott. 1960-ban a Sotto dieci bandiere (Tíz zászló alatt) című filmben már kamera előtt lépett fel. Két évvel később az Égetnivaló emberben egy politikai aktivistát játszott, aki honfitársait a szicíliaiakat bátorítja, hogy ne hunyászkodjanak meg a maffia előtt. Hanem amikor nemzetközi sikert aratott Leone westernjében a galád, mocskos, kegyetlen Ramón eljátszásával meglepetést okozott, hiszen eddigi szerepeiben nem alakított ilyen karaktert. Leone ugyanezt megismételte 1968-ban a Volt egyszer egy Vadnyugatban Gabriele Ferzettivel és Henry Fondával. Ferzetti is sokkal inkább pozitív figurákat játszott hazájában, mint Volonté.

Leone a Pár dollárral többért-ben még egyszer összehozta Clint Eastwooddal, bár ismét véreskezű banditát, El Indiót kellett eljátszania. Tény viszont, hogy e két western a tengerentúlon is hírnevet szerzett neki. 1967-ben egy újabb spagettiwesternben láthatták a nézők a Szemtől szembe c. filmben Tomás Miliánnal, ahol ugyan egy tipikus olasz western-figura a „piszkos hős” szerepében volt, aki viszont a spagettiwestern legpozitívabb karaktere a szélsőségesen negatív jellemekhez képest, mint amilyen Ramon vagy Indio volt a dollár-trilógiában.

1968-ban az A ciascuno il suo (Mindenkinek a magáét) c. detektív-novella megfilmesített változatában nyújtott alakításáért a legjobb színésznek járó Ezüst Szalagot kapta. 1970-ben a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében c. krimiben egy gátlástalan, cinikus, kegyetlen, kicsinyes, féltékeny és jellemtelen gyilkos rendőrfőfelügyelőt játszott. Ezt a filmet is ugyanaz az Elio Petri rendezte, mint az előző detektív-történetet. A film 1971-ben Oscar-díjat kapott. 1983-ben a Cannes-i fesztiválon, a Mario Ricci halála c. drámában nyújtott alakításáért kapta a legjobb színésznek járó díjat. Négy évvel később a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon – ahová kommunista országok filmjeit is benevezték –, ugyancsak a Legjobb Színész díját vitte el. 1990-ben a Nyitott ajtók filmdrámáért a legjobb európai színészként deklarálták. 1991-ben az Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta az Arany Oroszlánt, ezzel lezárult filmes karrierje.

1994-ben Theodoros Angelopoulos felkérte, hogy vállalja el az Odüsszeusz tekintete c. filmje főszerepét. è Görögországba utazott, ahol azonban szívinfarktus érte és a Macedóniához közeli Florinában meg is halt. (Helyette így Erland Josephson kapta meg a főszerepet.)

Világéletében meggyőződéses baloldali volt, s ezt gyakran a szerepeiben is kimutatta. Szoros kapcsolat fűzte kommunista szervezetekhez, élesen támadta a szélsőjobboldalt, illetve a katolikus egyházat is.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]