Gian Maria Volonté

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gian Maria Volonté
Gian Maria Volontè.jpg
Hatvanévesen
Életrajzi adatok
Művésznév Johnny Wels
Született 1933. április 9.
Milánó, olasz
Elhunyt 1994. december 6. (61 évesen)
Florina, görög
Házastársa Armenia Balducci
Élettársak:
Carla Gravina
Angelica Ippolito (1977–)

Gian Maria Volonté weboldala
Gian Maria Volonté az IMDb-n

Gian Maria Volonté (Milánó, 1933. április 9.Florina, 1994. december 6.) olasz színész, aki Sergio Leone dollár-trilógiája első két részének (az Egy maréknyi dollárért és Pár dollárral többért című spagettiwesterneknek) és politikai drámákat bemutató filmjeinek köszönheti világhírnevét.

Élete és karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öccse Claudio Camaso néven ugyancsak színészként dolgozott, s szerepelt öt olasz vadnyugati filmben. 1977-ben öngyilkos lett a börtönben, ahová barátja, Vincenzo Mazza megöléséért került.

Giammaria 1957-ben diplomázott, s mielőtt a filmes szakmával foglalkozott volna, színházban szerzett magának hírnevet Shakespeare és Goldoni színművekben nyújtott alakításaival. Színészi tehetsége már igen fiatalon megmutatkozott. 1960-ban a Sotto dieci bandiere (Tíz zászló alatt) című filmben már kamera előtt lépett fel. Két évvel később az Égetnivaló emberben egy politikai aktivistát játszott, aki honfitársait a szicíliaiakat bátorítja, hogy ne hunyászkodjanak meg a maffia előtt. Hanem amikor nemzetközi sikert aratott Leone westernjében a galád, mocskos, kegyetlen Ramón eljátszásával meglepetést okozott, hiszen eddigi szerepeiben nem alakított ilyen karaktert. Leone ugyanezt megismételte 1968-ban a Volt egyszer egy Vadnyugatban Gabriele Ferzettivel és Henry Fondával. Ferzetti is sokkal inkább pozitív figurákat játszott hazájában, mint Volonté.

Leone a Pár dollárral többért-ben még egyszer összehozta Clint Eastwooddal, bár ismét véreskezű banditát, El Indiót kellett eljátszania. Tény viszont, hogy e két western a tengerentúlon is hírnevet szerzett neki. 1967-ben egy újabb spagettiwesternben láthatták a nézők a Szemtől szembe c. filmben Tomás Miliánnal, ahol ugyan egy tipikus olasz western-figura a „piszkos hős” szerepében volt, aki viszont a spagettiwestern legpozitívabb karaktere a szélsőségesen negatív jellemekhez képest, mint amilyen Ramon vagy Indio volt a dollár-trilógiában.

1968-ban az A ciascuno il suo (Mindenkinek a magáét) c. detektív-novella megfilmesített változatában nyújtott alakításáért a legjobb színésznek járó Ezüst Szalagot kapta. 1970-ben a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében c. krimiben egy gátlástalan, cinikus, kegyetlen, kicsinyes, féltékeny és jellemtelen gyilkos rendőrfőfelügyelőt játszott. Ezt a filmet is ugyanaz az Elio Petri rendezte, mint az előző detektív-történetet. A film 1971-ben Oscar-díjat kapott. 1983-ben a Cannes-i fesztiválon, a Mario Ricci halála c. drámában nyújtott alakításáért kapta a legjobb színésznek járó díjat. Négy évvel később a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon – ahová kommunista országok filmjeit is benevezték –, ugyancsak a Legjobb Színész díját vitte el. 1990-ben a Nyitott ajtók filmdrámáért a legjobb európai színészként deklarálták. 1991-ben az Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta az Arany Oroszlánt, ezzel lezárult filmes karrierje.

1994-ban Theodoros Angelopoulos felkérte, hogy vállalja el az Odüsszeusz tekintete c. filmje főszerepét. è Görögországba utazott, ahol azonban szívinfarktus érte és a Macedóniához közeli Florinában meg is halt. (Helyette így Erland Josephson kapta meg a főszerepet.)

Világéletében meggyőződéses baloldali volt, s ezt gyakran a szerepeiben is kimutatta. Szoros kapcsolat fűzte kommunista szervezetekhez, élesen támadta a szélsőjobboldalt, illetve a katolikus egyházat is.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]