Proletariátus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A proletariátus (latin proles „utód” szóból) kifejezést az alsóbb társadalmi osztály megjelölésére használják (tagjai a „proletárok”, rövid dehonesztáló megnevezéssel „prolik”). Eredeti meghatározás szerint azok az emberek, akik nem rendelkeznek saját vagyonnal. Kezdetben lekicsinylő felhanggal társult, amíg Karl Marx a munkásosztály szociológiai meghatározására nem alkalmazta.

Értelmezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Karl Marx és Friedrich Engels által írt, és 1848-ban megjelent Kommunista kiáltvány szerint a kapitalista társadalom burzsoáziából és a proletariátusból áll – e kettő küzdelme az úgynevezett osztályharc. A proletárok vagyonnal nem rendelkeznek és munkaerejüket eladva, az annak ellenértékeként kapott jövedelemből élnek.[1]

Az elnevezés eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Proletár (proletarii), a legalsó szabad társadalmi osztály az ókori Rómában, amely nevét a proles (gyermek) szótól vette, mivel a proletárok csakis gyermekeik számával és szavazatukkal lehettek az állam hasznára. A Servius Tullius-féle cenzus szerint azok voltak a proletárok (ritkábban accensi velati), akik az általa megállapított öt osztály egyikébe sem tartoztak, de legalább 1500 ast bírtak, míg azok, akik még ennyivel sem rendelkeztek, voltak a capite censi.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „Burzsoázián a modern tőkések osztálya értendő, akik a társadalmi termelési eszközök tulajdonosai és bérmunkát alkalmaznak. Proletariátuson pedig a modern bérmunkások osztálya, akik, minthogy nincsenek saját termelési eszközeik, kénytelenek eladni munkaerejüket, hogy megélhessenek.” Engels jegyzete.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]