Joseph Weydemeyer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Weydemeyer
Weydemeyer.jpg
Született
1818. február 2.
Münster
Elhunyt
1866. augusztus 26. (48 évesen)
Saint Louis
Foglalkozása író
újságíró
szerző

Joseph Arnold Weydemeyer (Poroszország, Münster, 1818. február 2.Amerikai Egyesült Államok (Missouri), St. Louis, 1866. augusztus 26.) amerikai újságíró, politikus, marxista. Neki köszönhetően jelent meg a legtöbb Marx és EngelsAmerikában.

1818-ban született Münsterben, Poroszországban (majdnem egyidőben Karl Marxszal). Berlinben jár a Katonai Akadémiára, majd 1838-ban a tüzérségnél lett hadnagy. Ekkor kezdte el érdekelni a kommunizmus. Megismerkedett Marxszal, és egy ideig dolgozott is vele. 1844 és 1845 között ő volt a Trierische Zeitung (Trieri Újság) főszerkesztője. 1848-ban tevékenyen részt vett a forradalomban, majd 3 évig dolgozott a földalatti mozgalomban.

Amerikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Később amerikába (New Yorkba) költözött, ahol marxista újságot szerkesztett. Támadta az utópista Wilhelm Weitling tervét a Munkásbank alapításával kapcsolatban.[1] 1852-ben a Proletárliga alapító tagja volt. Az 1850-es években napilapot alapított Die Reform (A reform) címmel, mely végül az amerikai munkásság veztő lapja lett. 1853 márciusában alapító tagja volt az Általános Munkásligának, melyből Weitlinget kizárták (a szervezet 1860-ban megszűnt). Ennek a ligának a társszervezetei voltak a New York Általános Szakszervezeti Szövetsége és a Munkások Országos Szövetsége. 1858 áprilisában ő szervezte Felice Orsini[2] tiszteletére a híres fáklyás fölvonulást. 1858. október 25-én az amerikai marxistákkal megalapította a Kommunista Klubot (Communist Club).

Az 1860-as választások idején ő és marxista társai támogatták Abraham Lincolnt. 1860 májusában (2 nappal a Republikánus Párt jelölő kongresszusának megnyitása előtt) a chicagoi Deutsches Hausban tartották meg az amerikai németek konferenciáját, ahol Weydemeyer a kommunista pártot és a német munkásokat képviselte. A kongresszus határozatai pedig a Republikánus Párt választási programjának alapjául szolgált. A marxista párt sejtjei a külföldieket (főleg a német anyanyelvűeket) próbálták megnyerni Lincoln számára. Pár adat az akkori időkből[3]:

Város Lincoln támogatottsága (%-ban)
New York 47,62%
Chicago 50%
Pittsburgh 50%
St. Louis 59,66%

Az amerikai németek erőteljesen támogatták Lincolnt. A 87 német nyelvű újság közül 69 Lincoln-párti volt. Végül Lincoln 1 857 710 szavazattal az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett.

Az amerikai polgárháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1861-től az északiak oldalán harcolt az amerikai polgárháborúban. A háború elején egy egész ezredet sikerült toboroznia, melynek ezredese lett. Barátai is harcoltak a harcok idején: August Willich dandárparancsnok lett, Robert Rosa pedig őrnagyi kinevezést kapott. Ők mind a New York-i Kommunista Klub tagjai voltak. Később Lincoln kinevezte St. Louis parancsnokává. Marx több levelében is aggódik a Weydemeyer és marxista társai (például August Willich) testi épsége miatt.[4]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1866. augusztus 26-án halt meg kolerában, 48 évesen. Érdekes, hogy pont ezen a napon ült össze az Országos Munkásszervezet, melyet Weydemeyer támogatott, alakuló kongresszusa.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. William Zebulon Foster: Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának története (31. o.)
  2. Ez az olasz hazafi III. Napóleon megölésére tett kísérletet
  3. William Zebulon Foster: Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának története (47. o.)
  4. [1] A kis Tussy és a nagy elnök

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Levelezése Marxszal és Engelsszel (angol)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1846

1849

1851

1852

1853

1859

1864

1865

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Weydemeyer témájú médiaállományokat.