Proletariátus diktatúrája
| Kommunizmus |
|---|
| Alapfogalmak |
| Irányzatok |
| Kommunista internacionálék |
| Nevezetes kommunisták |
| Kapcsolódó témák |
| Mai szocialista államok |
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! (2007 májusából) |
A proletariátus diktatúrája (Diktatur des Proletariats) vagy (helytelenül) proletárdiktatúra a társadalomtudományba a 19. század közepén Karl Marx által bevezetett fogalom, azon átmeneti időszak megnevezésére szolgál, melynek során a proletariátus képviselői a kezükbe ragadnak minden hatalmat a tőkés társadalmakban fennálló burzsoá állam lerombolása érdekében, és ezzel lehetővé teszik az átmenetet egy osztályok nélküli társadalomba, a kommunizmusba.[1] Friedrich Engels szerint a proletariátus diktatúrája először az 1871-es párizsi kommünben valósult meg.
Tartalomjegyzék |
Átfogalmazása [szerkesztés]
A fenti, társadalomtudományi meghatározottságú marxi értelmezést a későbbi évtizedekben többször újrafogalmazták. Georgij Valentyinovics Plehanov, a 19. század végi orosz szociáldemokraták vezetője tette mozgalmuk alaptételévé a proletariátus diktatúrája kivívásának igényét. Tanítványa, majd később ellenfele, a nála radikálisabb nézeteket valló Lenin már egészen más kontextusba helyezte a proletariátus diktatúrájának fogalmát. 1917-ben megjelent áprilisi téziseiben elvetette a parlamentáris demokrácia jogosultságát egy esetleges proletárdiktatúrában, és társadalmi kérdésekben az osztályharcra helyezte a hangsúlyt. Az első, 1918-as szovjet alkotmány szerint országuk proletárdiktatúra, amelyet a szovjethatalom irányít (a passzus 1936-ban kikerült az alaptörvényből).
Az 1920-as évektől a nyugati közvélemény a keleti blokk országainak sztálini típusú államterrorját illette a proletárdiktatúra elnevezéssel (sokak szerint helytelenül).

