Vonalkás földibagoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Euxoa vitta
Vonalkás földibagoly (Euxoa vitta)
Vonalkás földibagoly
(Euxoa vitta)
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Ditrysia
Csoport: Macrolepidoptera
Öregcsalád: Noctuoidea
Család: Bagolylepkefélék (Noctuidae)
Alcsalád: Noctuinae
Nem: Euxoa
Hübner, 1821
Faj: E. vitta
Tudományos név
Euxoa vitta
(Esper, 1789)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Euxoa vitta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Euxoa vitta témájú kategóriát.

A vonalkás földibagoly (Euxoa vitta) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához és a Noctuinae alcsalád Euxoa rovarneméhez tartozó bagolylepkefaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Az imágók más bagolylepkékhez hasonlóan molyhos testűek, hátsó szárnypárjuk egyszínű, elülső szárnyaikon íves vonalkákból, sötétebb és világosabb foltokból álló, viszonylag kevéssé kontrasztos rajzolat látható.

Előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon a Dunántúli-középhegység (főként a Keszthelyi-fennsík, a Vértes, a Budai-hegység és a Pilis) nyílt dolomitsziklagyepeinek jellemző lepkefaja, valószínűleg jégkorszaki reliktum faj. Helyenként gyakori Ausztriában is, a belső-alpin száraz területek sziklagyepein és törmeléklejtőin.

Életmódja[szerkesztés]

A kifejlett imágók a nyár végén, ősz elején, többnyire augusztus végétől október elején rajzanak; ahol élőhelyük védett és nincs kitéve jelentős zavarásnak, ott rajzás idején jelentős egyedszámban is mutatkozhatnak. A hernyók polifágok, elsősorban fűfélék gyökerein táplálkoznak.

Védelme, veszélyeztetettsége[szerkesztés]

Hazánkban elsősorban a populációinak elszigeteltsége folytán minősül veszélyeztetettnek. Legfőbb veszélyeztető tényezője - a dolomitsziklagyepek más reliktumfajaihoz hasonlóan - a kopárfásítás. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 forint.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2015. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 18.)

Források[szerkesztés]

  • Vörös könyv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.