Actio Catholica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Actio Catholica (magyarul Katolikus Akció, rövidítve AC) a katolikus egyház kiemelkedően fontos mozgalma volt az első világháború és a második vatikáni zsinat közötti időszakban. XI. Piusz pápa (19221939) buzdítására a világ számos országában létrehozták az AC-t azzal a céllal, hogy a világi híveket bevonják az egyház életébe és munkájába a hierarchia vezetése alatt. Az AC tevékenységi köre mindazt magában foglalja, amire az Egyház apostoli küldetése szól, ennyiben különbözik a társulatoktól és egyesületektől, melyek csak egy-egy konkrét területen tevékenykednek. Magyarországon a püspöki kar alapította 1932-ben, hivatalosan egészen az 1990-es rendszerváltásig fennmaradt.

Katolikus Akció
(Actio Catholica)
Vallás keresztény
Felekezet Római Katolikus
Alapítva 1922
Alapító XI. Piusz pápa
Székhely Róma

A(z) Katolikus Akció hivatalos honlapja

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Actio Catholica előzményei a 19. századra nyúlnak vissza:

Kibontakozását Olaszországban X. Piusz pápa 1905-ös Il fermo proposito enciklikája indította el, de szervezett formájában XI. Piusz pápa 1922. december 23-án kiadott Ubi Arcano Dei Consilio kezdetű enciklikája tette teljessé. XI. Piusz szorgalmazta világszerte az Actio Catholica megalapítását. Sokat tett felvirágoztatásáért XII. Piusz pápa is. Rövid idő alatt meghonosodott az egész világon. Szervezete országonként különböző, a Szentszéknek egy kikötése van: a püspökkel való együttműködés. Központi szerve a római székhelyű Katolikus Akció Nemzetközi Fóruma (Foro Internacional Accion Catolica - FIAC, International Forum Catholic Action - IFCA).

Tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozgalom tagja elvileg az összes katolikus, de XII. Piusz pápa cáfolta azt a véleményt, hogy mindenki köteles részt venni az mozgalomban, mert Isten nem adott ehhez mindenkinek személyes alkalmasságot és lehetőséget. XXIII. János pápa szerint a személyes föltételek:

  • vallási képzettség,
  • eleven lelki élet,
  • Isten ügyéért és az Egyházért égő buzgóság,
  • és hűség a pápához.

Magyarországi története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1932-1945[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az Actio Catholica előzményének az Országos Katolikus Szövetség (mely a Magyarországi Katolikus Egyesületek Országos Szövetségéből alakult 1908. szeptember 16-án Budapesten, a VIII. Országos Katolikus Nagygyűlésen, a katolikus egyesületek, intézmények és mozgalmak kezdeményezése, fönntartása és irányítása céljából) és az egyházközségek (plébániák) tekinthetők. Az AC-t formálisan 1932. október 19-én alakította meg a püspöki kar.

Az Actio Catholicánál, amelyet rövidítve többnyire csak AC-nak hívtak, fontosabb és sokrétűbb szerepet kevés intézmény töltött be a magyar katolikus egyház életében az 1930-as és 1940-es években. A Horthy-korszak második felében a magyar katolicizmusnak egyfajta mozgalmi központja volt. Nagymértékben hatott a helyi közösségek életére az egyházközségeken és az egyesületeken keresztül, ugyanakkor megszervezett számos országos jelentőségű megmozdulást, sőt az Actio Catholica rendezte meg a nagy visszhangot kiváltó XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust is.

1945-48[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborút követő néhány év sajátos körülményei miatt az Actio Catholica még a korábbiaknál is nagyobb jelentőségre tett szert. Különösen a külföldről érkező segélyek szétosztásában játszott nagy szerepet. Ezenkívül szülőszövetséget szervezett a katolikus iskolák védelmére. Fontos szerepet töltött be a katolikus ifjúsági egyesületek életében, és nagy befolyással rendelkezett a katolikus sajtóban mint az Új Ember laptulajdonosa. Az Actio Catholica szervezte a Boldogasszony Éve programjait 1947/48-ban.

A kommunista diktatúra idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948 második felétől kezdve az Actio Catholica tevékenysége viharos gyorsasággal épült le az egyre erősödő egyházüldözés következtében. Bár a Mindszenty-per után két évig még próbálkoztak a szervezet hitbuzgalmi jellegű fenntartásán, a Grősz-per után ez a lehetőség is megszűnt, az Actio Catholicának csak a központja maradt meg a püspökkari ülések egyik előkészítő hivatalaként. Csak 1956 októbere után sikerült egy rövid időre kibújni a diktatúra szorításából, 1957-ben a külföldi segélyek jelentős része ismét az Actio Catholicán keresztül jutott el a rászorulókhoz. Az újra stabilizálódó kommunista diktatúra azonban nem akarta az AC kibontakozását. Az 1950-es évek végétől kezdve az a hivatal, amelyik a nevet továbbvitte, békepapi vezetés alá került, s ez olyan mértékben lejáratta az Actio Catholicát, hogy a rendszerváltás után a püspöki kar megszüntette.

Jelentősebb személyiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Endrey Mihály országos igazgató (1948-1958), 1958-ban internálták;
  • Lénárd Ödön országos kulturális titkár (1945-1948), az 1948. júliusi AC-perben hat évre ítélték (1953-as kiszabadulása után még kétszer ítélték el: összesen csaknem 19 évet ült börtönben);
  • Mihalovics Zsigmond országos igazgató (1932-1948), 1948-ban külföldre távozott és Rómában megalapította a Külföldi Magyarok Katolikus Akcióját;
  • Nagy Miklós országos kulturális- és sajtótitkár (1939-1945), a Mindszenty-perben három évre ítélték.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]