Actio Catholica
Az Actio Catholica (magyarul Katolikus Akció, rövidítve AC) a katolikus egyház kiemelkedően fontos mozgalma volt az első világháború és a második vatikáni zsinat közötti időszakban. XI. Piusz pápa (1922–1939) buzdítására a világ számos országában létrehozták az AC-t azzal a céllal, hogy a világi híveket jobban bevonják az egyház életébe és munkájába. Tevékenységi köre mindazt magában foglalja, amire az Egyház apostoli küldetése szól, ennyiben különbözik a társulatoktól és egyesületektől, melyek csak egy-egy konkrét területen tevékenykednek. Magyarországon a püspöki kar alapította 1932-ben, hivatalosan egészen az 1990-es rendszerváltásig fennmaradt.
| Katolikus Akció (Actio Catholica) |
|
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | Római Katolikus |
| Alapítva | 1922 |
| Alapító | XI. Piusz pápa |
| Székhely | Róma |
|
|
|
| A(z) Katolikus Akció hivatalos honlapja | |
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Az Actio Catholica előzményei a 19. századra nyúlnak vissza:
- Svájcban a Pius Verein (alapító G. Mermillod),
- Németországban a Katholischer Verein (alapító W. Ketteler),
- Spanyolországban az Association de Catolicos,
- Angliában a Catholic Union (alaptó H. E. Manning),
- Franciaországban a Ligue Catholique pour le defense de l'Eglise (alapítók J-B-H. Lacordaire és L. Hammel),
- Olaszországban a Consociatio Catholica ad defendendam Ecclesiam in Italia.
Kibontakozását X. Piusz pápa 1905-ös Il fermo proposito enciklikája indította el, de szervezett formájában XI. Piusz pápa 1922. december 23-án kiadott Ubi Arcano Dei Consilio kezdetű enciklikája tette teljessé. Sokat tett az Actio Catholica felvirágoztatásáért XII. Piusz pápa is. Rövid idő alatt meghonosodott az egész világon. Szervezete országonként különböző, a Szentszéknek egy kikötése van: a püspökkel való együttműködés. Központi szerve a római székhelyű Katolikus Akció Nemzetközi Fóruma (Foro Internacional Accion Catolica - FIAC, International Forum Catholic Action - IFCA).
Tagság [szerkesztés]
A mozgalom tagja elvileg az összes katolikus, de XII. Piusz pápa cáfolta azt a véleményt, hogy mindenki köteles részt venni az mozgalomban, mert Isten nem adott ehhez mindenkinek személyes alkalmasságot és lehetőséget. XXIII. János pápa szerint a személyes föltételek:
- vallási képzettség,
- eleven lelki élet,
- Isten ügyéért és az Egyházért égő buzgóság,
- és hűség a pápához.
Magyarországi története [szerkesztés]
1932-1945 [szerkesztés]
Magyarországon az Actio Catholica előzményének az Országos Katolikus Szövetség (mely a Magyarországi Katolikus Egyesületek Országos Szövetségéből alakult 1908. szeptember 16-án Budapesten, a VIII. katolikus nagygyűlésen, a katolikus egyesületek, intézmények és mozgalmak kezdeményezése, fönntartása és irányítása céljából) és az egyházközségek (plébániák) tekinthetők, melyet formálisan 1932. október 19-én alakítottak meg.
Az Actio Catholicánál, amelyet rövidítve többnyire csak AC-nak hívtak, fontosabb és sokrétűbb szerepet kevés intézmény töltött be a magyar katolikus egyház életében az 1930-as és 1940-es években. A Horthy-korszak második felében a magyar katolicizmusnak egyfajta mozgalmi központja volt. Nagymértékben hatott a helyi közösségek életére az egyházközségeken és az egyesületeken keresztül, ugyanakkor megszervezett számos országos jelentőségű megmozdulást, sőt az Actio Catholica rendezte meg a nagy nemzetközi visszhangot kiváltó XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszust is.
1945-48 [szerkesztés]
A második világháborút követő néhány év sajátos körülményei miatt az Actio Catholica még a korábbiaknál is nagyobb jelentőségre tett szert. Különösen a külföldről érkező segélyek szétosztásában játszott nagy szerepet. Ezenkívül szülőszövetséget szervezett a katolikus iskolák védelmére. Fontos szerepet töltött be a katolikus ifjúsági egyesületek életében, és nagy befolyással rendelkezett a katolikus sajtóban mint az Új Ember laptulajdonosa. Az Actio Catholica szervezte a Boldogasszony Éve programjait 1947/48-ban.
A kommunista diktatúra idején [szerkesztés]
1948 második felétől kezdve az Actio Catholica tevékenysége viharos gyorsasággal épült le az egyre erősödő egyházüldözés következtében. Bár a Mindszenty-per után két évig még próbálkoztak a szervezet hitbuzgalmi jellegű fenntartásán, a Grősz-per után ez a lehetőség is megszűnt, az Actio Catholicának csak a központja maradt meg a püspökkari ülések egyik előkészítő hivatalaként. Csak 1956 októbere után sikerült egy rövid időre kibújni a diktatúra szorításából, 1957-ben a külföldi segélyek jelentős része ismét az Actio Catholicán keresztül jutott el a rászorulókhoz. Az újra stabilizálódó kommunista diktatúra azonban nem akarta az AC kibontakozását. Az 1950-es évek végétől kezdve az a hivatal, amelyik a nevet továbbvitte, békepapi vezetés alá került, s ez olyan mértékben lejáratta az Actio Catholicát, hogy a rendszerváltás után a püspöki kar megszüntette.
Jelentősebb személyiségek [szerkesztés]
- Endrey Mihály országos igazgató (1948-1958), 1958-ban internálták;
- Lénárd Ödön országos kulturális titkár (1945-1948), az 1948. júliusi AC-perben hat évre ítélték;
- Mihalovics Zsigmond országos igazgató (1932-1948), 1948-ban külföldre távozott és Rómában megalapította a Külföldi Magyarok Katolikus Akcióját;
- Nagy Miklós országos kulturális- és sajtótitkár (1939-1945), a Mindszenty-perben három évre ítélték.
Forrás [szerkesztés]
- Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon. Kossuth, Bp., 1977.
- Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948 (Miskolci Keresztény Szemle 2007/2. szám)
- Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948. Doktori disszertáció tézisei. Bp., 2006.
- Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, Bp., 2010.
- Gianone András: Az Actio Catholica és a politika (Vigilia 65. évf. 2000. április)
