Actio Catholica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Actio Catholica (magyarul Katolikus Akció, rövidítve AC) a katolikus egyház kiemelkedően fontos mozgalma volt az első világháború és a második vatikáni zsinat közötti időszakban. XI. Piusz pápa (19221939) buzdítására a világ számos országában létrehozták az AC-t azzal a céllal, hogy a világi híveket bevonják az egyház életébe és munkájába a hierarchia vezetése alatt. Az AC tevékenységi köre mindazt magában foglalja, amire az Egyház apostoli küldetése szól, ennyiben különbözik a társulatoktól és egyesületektől, melyek csak egy-egy konkrét területen tevékenykednek. Magyarországon a püspöki kar alapította 1932-ben, hivatalosan egészen az 1990-es rendszerváltásig fennmaradt.

Katolikus Akció
(Actio Catholica)
Vallás keresztény
Felekezet Római Katolikus
Alapítva 1922
Alapító XI. Piusz pápa
Székhely Róma

A(z) Katolikus Akció hivatalos honlapja

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Actio Catholica előzményei a 19. századra nyúlnak vissza:

Kibontakozását X. Piusz pápa 1905-ös Il fermo proposito enciklikája indította el, de szervezett formájában XI. Piusz pápa 1922. december 23-án kiadott Ubi Arcano Dei Consilio kezdetű enciklikája tette teljessé. Sokat tett az Actio Catholica felvirágoztatásáért XII. Piusz pápa is. Rövid idő alatt meghonosodott az egész világon. Szervezete országonként különböző, a Szentszéknek egy kikötése van: a püspökkel való együttműködés. Központi szerve a római székhelyű Katolikus Akció Nemzetközi Fóruma (Foro Internacional Accion Catolica - FIAC, International Forum Catholic Action - IFCA).

Tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozgalom tagja elvileg az összes katolikus, de XII. Piusz pápa cáfolta azt a véleményt, hogy mindenki köteles részt venni az mozgalomban, mert Isten nem adott ehhez mindenkinek személyes alkalmasságot és lehetőséget. XXIII. János pápa szerint a személyes föltételek:

  • vallási képzettség,
  • eleven lelki élet,
  • Isten ügyéért és az Egyházért égő buzgóság,
  • és hűség a pápához.

Magyarországi története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1932-1945[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az Actio Catholica előzményének az Országos Katolikus Szövetség (mely a Magyarországi Katolikus Egyesületek Országos Szövetségéből alakult 1908. szeptember 16-án Budapesten, a VIII. katolikus nagygyűlésen, a katolikus egyesületek, intézmények és mozgalmak kezdeményezése, fönntartása és irányítása céljából) és az egyházközségek (plébániák) tekinthetők, melyet formálisan 1932. október 19-én alakítottak meg.

Az Actio Catholicánál, amelyet rövidítve többnyire csak AC-nak hívtak, fontosabb és sokrétűbb szerepet kevés intézmény töltött be a magyar katolikus egyház életében az 1930-as és 1940-es években. A Horthy-korszak második felében a magyar katolicizmusnak egyfajta mozgalmi központja volt. Nagymértékben hatott a helyi közösségek életére az egyházközségeken és az egyesületeken keresztül, ugyanakkor megszervezett számos országos jelentőségű megmozdulást, sőt az Actio Catholica rendezte meg a nagy nemzetközi visszhangot kiváltó XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszust is.

1945-48[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborút követő néhány év sajátos körülményei miatt az Actio Catholica még a korábbiaknál is nagyobb jelentőségre tett szert. Különösen a külföldről érkező segélyek szétosztásában játszott nagy szerepet. Ezenkívül szülőszövetséget szervezett a katolikus iskolák védelmére. Fontos szerepet töltött be a katolikus ifjúsági egyesületek életében, és nagy befolyással rendelkezett a katolikus sajtóban mint az Új Ember laptulajdonosa. Az Actio Catholica szervezte a Boldogasszony Éve programjait 1947/48-ban.

A kommunista diktatúra idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948 második felétől kezdve az Actio Catholica tevékenysége viharos gyorsasággal épült le az egyre erősödő egyházüldözés következtében. Bár a Mindszenty-per után két évig még próbálkoztak a szervezet hitbuzgalmi jellegű fenntartásán, a Grősz-per után ez a lehetőség is megszűnt, az Actio Catholicának csak a központja maradt meg a püspökkari ülések egyik előkészítő hivatalaként. Csak 1956 októbere után sikerült egy rövid időre kibújni a diktatúra szorításából, 1957-ben a külföldi segélyek jelentős része ismét az Actio Catholicán keresztül jutott el a rászorulókhoz. Az újra stabilizálódó kommunista diktatúra azonban nem akarta az AC kibontakozását. Az 1950-es évek végétől kezdve az a hivatal, amelyik a nevet továbbvitte, békepapi vezetés alá került, s ez olyan mértékben lejáratta az Actio Catholicát, hogy a rendszerváltás után a püspöki kar megszüntette.

Jelentősebb személyiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]