Pantokrátor

Pantokrátor, (görögül παντοκράτωρ) jelentése 'mindenható', 'a mindenség ura'.

Pantokrátor-ábrázolás a Szent Koronán. A korona homlokoldalán a Pantokrátor Krisztus képe helyezkedik el, amely alatt a korona peremén jobbra és balra Mihály és Gábriel arkangyalok képe van.

Pantokrátor-ábrázolás a 13. századból

A szó eredetileg Zeusz egyik mellékneve volt (pantokratis), és a biblia fordításában, a Septuaginta görög nyelvű könyvében jelent meg mint Jahve Zebaot egyik mellékneve. Az Újszövetségben a megnevezés a Második korinthoszi levélben egyszer, a Jelenések könyvében összesen kilencszer szerepel, és mindig az Atyaistenre vonatkozik. Máté evangéliumában (Mát 28,18) ugyan értjük a kifejezés alatt Jézust, de teljes mértékben csak a negyedik században következik be a jelentésbeli személycsere.

Ma az ikonográfiában a "Krisztus Pantokrátor" az ikonok egy fajtájára, típusára vonatkozik. A motívum elsősorban a bizánci művészetben nagyon élő, a legtöbb görög katolikus ill. ortodox templomban megtalálható. A Krisztus-ikon általában az apszis hajlatában vagy az ikonosztázionban található. Jellegzetes minden pantokrátor-ábrázolásra a szemlélőre egyenesen letekintő Krisztus, az áldást osztó jobb kéz és a nyitott evangélium a bal kézben.

A pantokrátor ábrázolás Jézus Krisztus isteni mivoltát hangsúlyozza, világ fölötti megváltó uralmát.

Forrás

• Latourette, Kenneth Scott, 1975. A History of Christianity, Volume 1, "Beginnings to 1500". Revised edition.
• Nikolaus Thon: Ikone und Liturgie. Paulinus, Trier 1979. ISBN 3-7902-1403-5