Anjou Izabella magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Anjou Izabella, más néven Erzsébet (olaszul Isabella d'Angiò) (1261 vagy 1264Nápoly, 1304. november 3. előtt) Anjou királyi hercegnő, magyar királyné, IV. László felesége.

Anjou Károly nápolyi király és Beatrix provence-i grófnő leánya. 1270-ben jegyezték el IV. Lászlóval és Magyarországra hozták, ahol még abban az évben László felesége lett. Eredeti neve Izabella volt, melyet a magyar udvarban a magyarosabb Erzsébetre cserélt fel. Házassága szerencsétlen és boldogtalan volt. 1286-1287-ben férje a margitszigeti kolostorban fogva tartotta és csak Ladomér érsek közbenjárására engedte Esztergomba. Ezek után László, megbánást színlelve, ígéretet tett az egyházi főméltóságoknak, hogy a jövőben teljesíteni fogja házastársi kötelezettségeit, s igyekezni fog áttéríteni a kunokat a keresztény vallásra, ám szószegést követett el, s tovább folytatta léha és erkölcstelen életmódját kun származású szeretőjével. Férje halála (1290) után az asszony Esztergomban maradt, és csak 1300-ban hagyta el az országot, amikor unokaöccse, Károly Róbert Anjou herceg mint trónkövetelő lépett fel III. Andrással szemben. Többé nem ment férjhez, s gyermekei sem születtek. Nápolyba tért vissza, ahol domonkos apáca lett. A nápolyi St. Pietro-monostorban temették el.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]