Kasztíliai Blanka francia királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kasztíliai Blanka francia királyné
Blancheofcastile.jpg
Született
1188. március 4.
Elhunyt
1252. november 27. (64 évesen)
Párizs
Házastársa VIII. Lajos francia király
Gyermekei IX. Lajos francia király
I. Róbert, Artois grófja
Alphonse de Poitiers
I. Károly szicíliai király
Szülei VIII. Alfonz kasztíliai király
Foglalkozása politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kasztíliai Blanka francia királyné témájú médiaállományokat.
VIII. Lajos és Kasztíliai Blanka koronázása (15. századi ábrázolás)

Kasztíliai Blanka (Palencia, 1188. március 4.Melun, 1252. november 27.) Franciaország királynéja és több alkalommal régense, VIII. Alfonz kasztíliai király és Angliai Eleonóra lánya, VIII. (Oroszlán) Lajos francia uralkodó felesége, IX. (Szent) Lajos és Anjou Károly szicíliai, nápolyi, albán, akháj és névleges jeruzsálemi uralkodó édesanyja volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blanka 1200-ban ment feleségül a francia trónörököshöz annak megpecsételéseként, hogy május 22-én nagybátyja, János angol király és II. Fülöp Ágost francia uralkodó a goulet-i szerződésben kiegyezett egymással Normandia, Bretagne, Évreux és Berry ügyében. Blanka nagy becsben állott az udvarnál, mivel tíznél is több gyermeket is szült férjének, akiket ráadásul szigorú vallásossággal nevelt.

Lajos 1226-os halálát követően a trónörökös, IX. Lajos még alig 12 éves volt, így Blanka magához ragadta a régensi hatalmat baillistre-i címmel. A központi hatalom gyengítését célzó, nemrég elvesztett előjogaiért harcoló, illetve valószínűleg a kormányzás női kézbe kerülését ellenző nemesi mozgalommal tehetséges diplomatája, Romano Frangipani bíboros és pápai legátus segítségével ügyesen megosztotta, aminek eredményeképpen 1229-ben a meaux-párizsi egyezményben Dél-Franciaország nagy részét Capeting kézbe vette. Blankának fia 1234-ben bekövetkezett nagykorúsága után is nagy beleszólása maradt az országlásba, sőt a később szentté avatott Lajos az 1248-ban induló VII. keresztes hadjárat kezdetén is rábízta az államügyeket.

Az ismét régensi hatalmat kapó Blankának nagy szerepe volt az 1250-ben egyiptomi fogságba esett fiai kiváltásában, illetve az ország szegényei, a „kis pásztorok” (pastoureaux) az adóemelések kiváltotta lázongásának leverésében 1251-ben. Kisebbik fiai, Alphonse de Poitiers és Charles d'Anjou hazatértét követően Melunbe vonult vissza, ahol nemsokára meg is halt.

Szépsége és bölcsessége legendás volt. IV. Theobald champagne-i gróf plátói szerelmet táplált a királyné iránt, és az e szerelem ihlette dalait és költeményeit troyes-i és provins-i kastélya falaira pingáltatta fel.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

13 gyermekük közül mindössze kilencen érték meg az egyéves kort:

  1. Fülöp (12091218)
  2. Lajos (1214/1215. április 25.1270)
  3. Robert (1216 – 1250), Artois grófja
  4. János (1219 – 1232) Anjou és Maine grófja
  5. Alphonse (1220 – 1271) Poitiers és Toulouse grófja
  6. Fülöp Dagobert (1222 – 1232)
  7. Izabella (1225 – 1270), Longchamp apátnője
  8. Károly (1227. – 1285. január 5.) a Szicíliai Királyság és a Nápolyi Királyság királya, Jeruzsálem névleges királya, Provence grófja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Klaniczay Gábor: Holy Rulers and Blessed Princesses. Dynastic Cults in Medieval Central Europe. translated by Éva Pálmai, Cambridge University Press, Cambridge, 2002.
  • Biography (angolul)