Tarantói Hercegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tarantói Castello Aragonese

A Tarantói Hercegséget 1088-ban alapította a normann I. Bohemund, Robert Guiscard fia, miután kiegyezett testvérével, Rogerrel az Apuliai Hercegség öröklését illetően.

A hercegség névadója és egyben székhelye Taranto városa lett, területe pedig Puglia déli részére, a Salento vidékére terjedt ki. Létezésének 375 éve alatt Szicíliai Királyság (majd a Nápolyi Királyság) egyik legjelentősebb hűbérbirtoka volt.

A hercegséget hivatalosan I. Ferdinánd nápolyi király számolta fel 1465-ben, miután felesége és egyben a hercegség utolsó úrnője Izabella meghalt. A hagyományoknak megfelelően a mindenkori nápolyi trón várományosát a tarantói herceg címmel ruházták fel.

Tarantói hercegek listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hauteville-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hohenstaufen-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anjou-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balzo (Baux)-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Welf-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orsini-dinasztia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyerges László: Puglia tartomány. Budapest: Dekameron Könyvkiadó. 2004.= Dekameron Útikönyvek, ISBN 9639331562  
  • Blanchard, Paul. Southern Italy. London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181