Anjou Margit angol királyné

Anjou Margit
Kódexillusztráció cc. 1445
Anglia királynéja
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Valois-Anjou-ház
Született	1430. március 23. Pont-á-Mousson
Elhunyt	1482. augusztus 25.
Nyughelye	Angers-i katedrális
Házastársa	VI. Henrik angol király
Gyermekei	Westminsteri Eduárd herceg
Édesapja	I. René nápolyi király
Édesanyja	I. Izabella lotaringiai hercegnő

Anjou Margit (Pont-á-Mousson, 1430. március 23. – 1482. augusztus 25.) angol királyné. I. René nápolyi király és I. Izabella lotaringiai hercegnő gyermeke, szülei második leánya. Az akkor hatalmon lévő francia uralkodódinasztia, a Valois-Anjou-ház tagja.

Házassága

1445. április 23-án a 15 esztendős hercegnő a hampshire-i Titchfield-ben nőül ment VI. Henrik angol királyhoz, aki nyolc évvel volt idősebb nála. Margit nagybátyja VII. Károly francia király volt, aki politikai okokból egyezett bele unokahúga és régi ellenfele, az angol uralkodó frigyébe. Margitról feljegyezték, hogy szép, szenvedélyes, büszke és erős akaratú volt.

1453. október 13-án, nyolcévnyi várakozás után megszületett a trónörökös, Westminsteri Eduárd herceg, aki végül szülei egyetlen gyermeke lett. Korabeli pletykák szerint a herceg egy házasságon kívüli kapcsolat eredménye volt, mivel anyja állítólag viszonyt folytatott egy bizonyos Edmund Beauforttal, de szóba került James Butler neve is lehetséges szeretőként. A királyné háztartásában szolgált udvarhölgyként Elizabeth Woodville is, aki később Anglia királynéja lett.

Polgárháború

1455-ben férje fogságba esett, miután elvesztette az első Saint Albans-i csatát York hercege, Plantagenet Richárd ellenében. Margit ekkor ellentámadásba lendült, és megkérte Henrik féltestvérét, Jasper Tudort, hogy támogassa a király kiszabadítását. 1460 decemberében a királyné Skóciában tartózkodott, mivel veszélyesnek érezte, hogy a háború közepette Angliában maradjon. 1461. február 17-én a királypártiak győzelmet arattak a második Saint Albans-i csatában, és VI. Henrik visszatérhetett feleségéhez. A király bosszút állt fogva tartóin: kivégeztette William Bonville-t és Sir Thomas Kyrielt.

A York-ház nem sokkal ezek után visszavágott, és 1461. március 29-én a towton-i ütközetben Eduárd serege legyőzte Henrik követőit, és önmagát nyilvánította királlyá IV. Eduárd angol király néven. Margit nem volt hajlandó lemondani fia örökségéről, így külföldre ment támogatókat szerezni. Először Walesbe, majd pedig Skóciába hajózott a trónörökössel együtt, utána pedig Franciaországba ment, hogy unokatestvérétől, XI. Lajos francia királytól kérjen segítséget az angol trón visszafoglalásához.

Kísérlet a trón visszaszerzésére

Richard Neville, Warwick grófja, IV. Eduárd egykori támogatója Margit fiához adta leányát, Anne Neville grófnőt, mivel nehezményezte, hogy Eduárd és Elizabeth Woodville házasságával elvesztette befolyását a király felett. Warwick bosszúból segítséget nyújtott Henriknek az angol trón visszaszerzéséhez, ami meg is történt 1470. október 3-án, amikor a száműzött uralkodó hazatérhetett országába feleségével, menyével és fiával.

1471. április 14-én, a barneti ütközetben IV. Eduárd csapatai legyőzték Henrik támogatóit. Warwick meghalt a csatában, Henrik egyetlen fia, a trónörökös, aki mindössze 17 esztendős volt, a következő hónapban lezajlott tewkesbury-i ütközetben vesztette életét. A csatában Margit vezette a sereget. Margit fia halálának körülményei máig nem tisztázódtak teljesen, mivel egyesek szerint egy közelharc során halt meg, míg mások szerint a csata után a Lancasterek ellensége, Clarence hercege végezte ki a trónörököst. Eduárd Anglia történelmének egyetlen walesi hercege, aki csatatéren hunyt el.

Margitot IV. Eduárd ezek után bebörtönöztette, először a Wallington-kastélyba, majd pedig a sokkal biztonságosabb londoni Towerba. Miután unokatestvére, a francia uralkodó váltságdíjat fizetett érte, 1475-ben visszatérhetett Franciaországba, ahol hét évvel később, Anjouban halt meg 52 évesen. Az angers-i katedrálisban temették el, szülei mellé. Férje már 1471. május 21-én meghalt a londoni Towerban.