Zára

Zára (Zadar)

Zára látképe

Zára címere

Zára zászlaja

Közigazgatás

Ország

Horvátország

Megye

Zára

Rang

város

Polgármester

Zvonimir Vrančić (HDZ)

Irányítószám

23000

Körzethívószám

+385 023

Népesség

Teljes népesség

72 718 fő (2001) +/-

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

0–80 m

Terület

194 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Zára

Pozíció Horvátország térképén

Koordináták: é. sz. 44° 6′ 51″, k. h. 15° 13′ 40″

é. sz. 44° 6′ 51″, k. h. 15° 13′ 40″

Zára weboldala

Zára (horvátul Zadar, olaszul Zara, latinul Iader) város Horvátországban, Dalmácia fővárosa.

Fekvése [szerkesztés]

Az Adriai-tenger partján egy földnyelven fekszik. Jelentős kikötőváros, a róla elnevezett és az Ugljan és Pasman szigetek által az Adriai-tengertől elzárt csatorna mellett.

A városi község (járás) települései [szerkesztés]

Babindub, Brgulje, Crno, Ist, Kožino, Mali Iž, Molat, Olib, Petrčane, Premuda, Rava, Silba, Veli Iž, Zára (Zadar) és Zapuntel.

Nevének eredete [szerkesztés]

A város neve az ősi indoeurópai nyelvre megy vissza, melyben az ieudh szó háborgást, hullámzást jelöl, ebből fejlődött a görög Iader, majd ezt a rómaiak is átvették és a latin nyelvben Iader alakká fejlődött, innen került az olaszba Zara alakban. A magyar nyelv az olasz alakot vette át, míg a horvátok a latinból (Iader) kölcsönözték és nyelvükben Zadar névvé alakult át.

Címere [szerkesztés]

Zára címere egy vitézt ábrázol fekete lovon, arany páncélban, sisak nélkül. A címert aranyszegény veszi körül. A vitéz fekete hajú és a feje körül a szentekre jellemző aranyaura van. A bal kezében egy pajzsot tart, a jobb kezében egy lándzsát tart zászlóval. A zászlón és a pajzson a Templomosok vörös keresztje látható. A címeren a lovat ugrás közben ábrázolják, az első lábak a levegőben vannak. A címer alja kék színű, ami a tengert ábrázolja, fehérrel a vár, míg vörössel az égbolt. Ez a színsorozat a horvát zászlóval megegyezik.

Története [szerkesztés]

A Római Birodalom előtti és alatti időkben [szerkesztés]

Római dombormű a Szent Donát-templomban

A terület már a történelem előtti időkben is lakott volt. A kőkorszakból is vannak leletek. A mai Zára mellett találtak lakott területeket az Arbanas és a Puntamika helyeken. Az illírek előtt ezen a helyen egy mediterrán népcsoport élt, akik az óindoeurópai nyelvet beszélték, akiket jadernek vagy jadrának hívtak.

Az illír település megépülését az i. e. 9. századra teszik. Itt alapították meg Libur települést, amely a tenger révén kereskedett más közösségekkel. A jaderek első emléke egy i. e. 384-ből származó egy görög íráson szerepel, ahol Szkilaksz Szkarianderisz görög földrajzíró tesz róluk említést. A görög gyarmatosítók a mai Hvaron megalapították Faros települést, a szárazföldi illíreket azonban nem tudták legyőzni.

Az i. e. 2. század közepén a zárai területet a rómaiak foglalták el, és i. e. 48-ban megalapította Julia Jader kolóniát, amit katonai állomáshelyként használtak.

Jaderben 5 partmenti és valamivel több keresztutca volt, amelyet geometriai alapon alakítottak ki. A nyugati részen állt a főtér, a római fórum.

Középkorban [szerkesztés]

A várost az 5. században számost barbár támadás érte, és a keleti gótok uralma alá került. Ebben Zára az időszakban elszegényedett, emiatt a város rommá vált. A városban a 4. és 6. század között elterjedt a kereszténység, a 6. századra már püspöke is volt. Új központot is kialakítottak a fórumtól északra, ahol egy bazilikát építettek. 537-ben a Bizánci Császárság része lett. A 7. században szlávok és avarok telepedtek le a környékre. Ebben az időszakban Zára újra megerősödött és 1918-ig a „Dalmácia fővárosa” címet viselte.

A 9. század elején a várost a diplomata és püspök Donát ill. Zadar hercege, Pál képviselte, amelyet a Frank Birodalom és a Bizánci Császárság küzdőtere volt. A frankok el is foglalták a várost, azonban a 812-es Aacheni békében Bizánc része lett. Bizánc alatt Dalmácia nem volt egységes, a városi közigazgatás nem terjedt tovább a város és néhány környékbeli falunál.

A középkori Zadart Velence hosszú éven át ostromolta. A Horvát Királyság megalakulásával erőteljes politikai nyomás volt a helyi horvátok részéről, hogy átvegyék a város vezetését. A 10. században már a város neve horvát alakban szerepelt, amely igazolta, hogy a város összes fontosabb pozícióját horvátok foglalták el. A záraiak a Madijevci arisztokrata család vezetésével elszakadtak Bizánctól. 1069-ben IV. Krešimir horvát király saját királyságához csatolta a várost, majd a horvát királyok kihalásával 1105-ben Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el. 1167-ben kénytelen volt behódolni III. Istvánnak. 1181-ben, majd 1193-ban Velence sikertelenül ostromolta.

1202. november 24-én keresztes seregek foglalták el a várat, ellentételezésként azért, hogy Velence anyagilag és tengeri szállítással biztosította volna a következő keresztes háború hátterét. A pápa kiátkozott mindenkit, aki a kétes ostromban részt vett. 1204-ben a magyarok visszafoglalták. 1243. júniusban Velence ismét elfoglalta, majd megint magyar uralom alá került. 1313-ban ismét Velencéhez pártolt. 1345-ben újra a magyar királynak hódolt, de 1346. július 1-jén, Nagy Lajos csatavesztése után ismét Velencéé lett. 1357 áprilisában brentai győzelme után újra Nagy Lajos vette be, amit az 1358-as zárai béke szentesített. 1396-ban megalapították a város egyetemét a domonkos-rendiek.

1403. augusztus 5-én itt koronázták magyar királlyá a trónkövetelő Nápolyi Lászlót. 1409. július 9-én Nápolyi László eladta 100 000 dukátért a várost Velencének és évszázadokig velencei kézen is maradt. Ez azonban a városiak ellenállásába ütközött. Zára továbbra is Dalmácia központja maradt. Ebben az időben született az egyik legismertebb horvát szobrász, Juraj Matejev Dalmatinac. Ő készítette a sibeniki katedrális több szobrát is.

Újkorban [szerkesztés]

A 16. és 17. században a törökök sokszor ostromolták a várost, ezért a városfalat megerősítették. Ekkor építették fel az új erődöt és az új elővárost, a Szent Mártont. 40 éven át Zárának volt a Velencei Köztársaságban a legnagyobb erődrendszere: várárok, bástya, csatorna.

A városi irodalmi élet e nehéz időszakban fellendült. Számos horvát irodalmár ekkor írta híres műveit: Jerolim Vidolić, Petar Zoranić, Brne Karnarutić, Juraj Baraković, Šime Budinić.

1797-től a Habsburg Birodalom része lett 8 évig, majd Napóleon kapta meg Velencével, Isztriával együtt. A francia uralom 1806 februárjától 1813 decemberéig tartott. Ebben a rövid időszakban számos reformot hajtottak végre. Újraalapították a helyi egyetemet, amelyen most orvostudományi szakok voltak. 1806 májusában adták ki először horvát nyelven Zárában újságot, ennek címe Kraljski Dalmatin, azaz Királyi Dalmát.

Zárai pénz 1813-ban

1813-ban az osztrák és angol csapatok megtámadták Napóleont és december 7-én az osztrákok bevonultak Zárába. Az osztrák uralom 1918-ig tartott. A dalmát szábor (alapítva 1861) ebben a városban székelt.

A városban 1816-ban gimnáziumot alapítottak, megalapították a Nemzeti Múzeumot (1832), befejezték a Zágráb-Zára utat (1833) és kiépítették az első modern vízvezetéket (1838).

1894 szilveszterén kigyúltak a városban az elektromos lámpák. Horvátországban ez volt az első ilyen rendszer.

A 20. században [szerkesztés]

Az első világháború végig a város az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1920-ban Olaszországhoz került. Zára 1921-ben szabad kikötői jogot kapott. A város fejlődése megindult a számos olasz és horvát bevándorlóval.

1943 és 1945 között a város 80 százaléka bombatámadások áldozata lett. A második világháború végén 6 ezer lakója maradt. Az olaszok kivándoroltak az anyaországba, azonban sok horvát is követte őket.

1947-ben a város Jugoszláviához került.

A jugoszláv polgárháború elején a szerbek Zára környékén teremtettek maguknak tengeri összeköttetést, ezt a horvátok 1995-ben a „Olajbogyó” (Maslenica) hadműveletben számolták fel végleg. A polgárháború óta a város Horvátországé.

Népesség [szerkesztés]

Szent Donát templom

Fórum

Szent Anasztázia-katedrális

Szent Mária-templom belseje

Szent Krševan

A Szent Ferenc-kolostor

Szent Simon-templom

Szent Mihály-templom

A Kopneni kapu

Zadari Egyetem épülete

A történelmi belváros a székesegyházzal

1961-ben 25 000, 1971-ben 43 000, 1981-ben 60 000, 1991-ben 76 000 lakosa volt.

2001-ben 72 717 lakosa volt. 92,8% horvát, 3,3% szerb és 3,9% egyéb (albán, bosnyák és olasz) nemzetiségű volt.

Gazdaság [szerkesztés]

halászat
dohánygyár
likőrgyártás (maraschino).
turizmus
tankerkereskedelem
tankerhajózás
lignittermelés

Zára a horvát függetlenség előtt a tagköztársaság iparilag legfejlettebb városa volt. A háború után hamar újjáépült. Mióta megépült a Zágráb–Split-autópálya, a kereskedelem felgyorsult a fővárossal.

Kultúra [szerkesztés]

Fesztiválok [szerkesztés]

Zenés Est a Szent Donátusban
Zadari Kulturális Fórum
Zadar snova - Nemzetközi színházi és művészeti fesztivál
Zadari Színházi Nyár
MMS - Melting metal summit

Könyvtárak [szerkesztés]

Városi könyvtár
Tudományos könyvtár

Múzeumok [szerkesztés]

Archeológiai Múzeum
Nemzeti Múzeum
Az Egyházi művészet állandó kiállítása
Néprajzi Múzeum
Tengerészeti Múzeum

Színház [szerkesztés]

Bábszínház
Horvát Színház

Újságok [szerkesztés]

Zadari lap (Zadarski list)
Nemzeti lap (Narodni list)
Zadari régió (Zadarski regional)
Horvát lap (Hrvatski List)

Mozi [szerkesztés]

Győzelem

Klubok [szerkesztés]

Gotham
Garden
Arsenal
Forum
Shark
Stress
Vegas
Maya pub
Mango
Go-Ga

Oktatás [szerkesztés]

Általános iskolák [szerkesztés]

Oš Petra Preradovića
Oš Šime Budinića
Oš Šimuna Kozičića Benje
Oš Bartula Kašića
Oš Smiljevac
Oš Stanović
Oš Voštarnica
Oš Krune Krstića

Középiskolák [szerkesztés]

Ante Kuzmanić Orvosi Iskola
Érseki Gimnázium
Zadari magániskola
Tengerészeti Iskola
Vladimir Nazor Gimnázium
Franjo Petrić Gimnázium
Juraj Baraković Gimnázium
Vicak Zmajević Gimnázium
Képzőművészeti Iskola
Gojak Matulina Ipari Iskola
Vica Vlatković Szakiskola
Technikai Iskola
Turisztikai Iskola
Közgazdasági-irodai Kereskedelmi Iskola

Látnivalók [szerkesztés]

A városban számtalan nevezetesség található, van olyan, amely az ókorból való.

Szent Donát-templom: A város legismertebb szimbóluma. A 9. században kezdték építeni, azonban pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A 15. századig a templomot Szentháromság templomának hívták. Az első írásos emlék a templomról a bizánci Konstatin Porfirogenet császár uralkodása (10. század) alatt keletkezett.

Fórum: A Szent Donát-templom és a püspöki palota előtt áll a fórum. Ezt a teret az i. e. 1. században hozták létre. A háromoldalú fórumon egy csarnok állt, ahol több szobor is ki volt állítva.

Kalelarga vagy Széles utca a legnagyobb és legismertebb zárai utca, amely kelet-nyugat irányú és a Nemzeti tértől a fórumig húzódik. A második világháborúban az utcában az összes épület megsemmisült, majd a háború után modern stílusban újjáépítették.

Szent Anasztázia-katedrális: A katedrális homlokzatán gótikus stílusban faragott rózsák találhatók. Az épületet romantikus alakok díszítik ezen kívül. Dalmácia középkori építményeinek egyik legérdekesebbike, amelyet Dandolo dózse építtetett; benne képek az ifjabb Palmától és Carpacciótól. A harangtornya ma Zára egyik jelképe, amelyet a középkorban kezdtek el építeni, de csak 1892-ben fejeztek be. A tervezője Thomas Graham Jackson angol mérnök volt.

Szent Mária-templom: Čika nemesasszony alapította 1066-ban. A háromhajós templomot 1091-ben szentelték fel. Čika lánya, Vekenega a 12. század elején udvart és harangtornyot építtetett. A hölgy 1111-ben elhunyt, az ő sírboltja a templomban található. Az archívumok nagy értéket jelentenek, mivel a 11. századi horvát királyokról sok adat megtalálható bennük. A második világháborúban nagy károkat szenvedett a templom, de újjáépítették.

Szent Krševan-templom: A háromhajós templomot a Benedek rendiek építették román stílusban. 1175-ben szentelték fel a zárai vértanú emlékére. A homlokzata egyszerű, a templom déli részében nagy tér található. A belseje román-bizánci stílusú freskókat rejt. Az oltár 1701-ben épült, amelyet 1717-ben 4 nagy szoborral toldottak meg. A szobrokat Alavisa Tagliapieta készítette. A harangtornyot a 15. században kezdték el építeni, de sosem fejeztek be.

Szent Simon-templom: A kora keresztény háromhajós bazilika az 5. században épült, majd átépítették Szent István-templommá gótikus stílusban a 14. században. A mai formáját a 16. században nyerte el, amikor barokk stílusban építették át. A főoltáron Szent Simon képe található, itt pihennek a város védőszentjének csontjai egy ezüst koporsóban. A templomtól délre található a római lépcső, amelyet 1729-ben építettek.

Assisi Szent Ferenc-templom és kolostor: A templom a város nyugati végén fekszik. Dalmácia legrégibb gótikus temploma. 1280-ban szentelték fel. A főoltár mögött van az 1672-ben épített szentély.

Szent András és Péter-templom: Az egyhajós Szent András templomot a 17. században építették, a freskók azonban 12. századiak. Mellette található a Szent Péter-kápolna.

Szent Mihály-templom és kolostor: A templomot a 14. században kezdték építeni gótikus stílusban. Az egyhajós templomban egy 13. századi feszület található. A kolostorban egy kisebb művészi gyűjtemény található.

Szent Domonkos-templom: A gótikus templom a kopneni-kaputól nyugatra van. A mellette levő kolostorban hozták létre a város első egyetemét 1396-ban.

Szent Prorok Ilija-templom: ortodox templom, melyet a fórumtól nem messze találhatunk és amelyet a 16. században építettek fel görög kereskedők. A 18. században a szerbek vették át a templom igazgatását.

Muraj városfal: A városfal egy része a római, egy része pedig a középkorban készült. A legnagyobb része 16. századi. A várfalnál található a kapitány tornya, a déli része a Foše-kapucska, ahol a Kopneni kapu áll. Nem messze ettől, közel a Szent Krševan templomhoz található a tengeri kapu 1573-ból.

Az egyházi művészet állandó kiállítása: A Szent Mária-kolostorban található gyűjtemény, amely a második világháborúban nagy károkat szenvedett.

Archeológiai Múzeum: 1832-ben hozták létre a 7-12. századi időszakból felmaradt emléktárgyakból. Azonban vannak tárgyak a neolitikus korból is.

Nemzeti tér: A város főtere. A nyugati oldalán áll a Szent Lovre templom a 11. századból, a városi őrség épülete 1562-ből és az óratorony a 18. századból. A tér északi oldalán található a városi tanács épülete 1934-ből.

A Zadari Egyetem épülete: A tenger felől ez a hatalmas épület uralja a városi panorámát. Az épületet a bécsi építész Karl Susan tervezte. 1901-ben kezdték építeni és 5 évig tartott a munka. Az épület neoklasszicista stílusban épült „L” alakban.

Jelentős terek: a Piazza dei Signori a szép Loggia publicával, amelyben a nyilvános könyvtár, a Paravia van elhelyezve és a városházzal, továbbá a Piazza delle Erbe a püspöki palotával.

Híres emberek [szerkesztés]

Politikusok [szerkesztés]

Georg von Trapp

Jelena Slavna, horvát királynő (* ? – † 976. október 8.), II. Mihajlo Krešimir király felesége
Ante Gotovina, horvát tábornok
Spiridon Brusina, (1845–1908), zoológus
Georg von Trapp, tudós
Dragutin Blažeković, osztrák politikus, Dalmácia kormányzója
Ludwig Welden von Hartmann báró, Zadar katonai vezetője.
Zvonimir Šuljak, a Zadar na starim razglednicama szerzője
Marko Perić, Horvátország legjobb szakácsa
Lepa Smoje, Miljenko Smoje felesége
Bernard Kotlar, művész
Šime Gržan, kapitány
Abdulah Seferović, Zadar krónikása

Egyházi méltóságok [szerkesztés]

Szent Donát Zára püspöke
Simeone Duca, jótevő
IV. János pápa, a városban született (†642. október 12.)
Šimun Kožičić
Marijan Oblak, zárai érsek
Ivan Prenđa, 68. zárai érsek
Vicko Zmajević, (1670–1745), zárai érsek

Zeneművészet [szerkesztés]

Emilija Kokić

Blagoje Bersa (*1873-†1934), zeneszerző és tanár
Vladimir Bersa (*1864-†1927), zeneszerző
Riccardo Bonicioli, operaszerző
Maja Dešpalj-Begović, hegedűs
Pavle Dešpalj, karmester és zeneszerző
Valter Dešpalj, csellista
Ivan Repušić, karmestes, (HNK Split operaigazgatója)
Natali Dizdar, énekesnő
Mladen Grdović, énekes
Tomislav Ivčić, énekes
Vedran Ivčić, énekes
Damir Marušić, karmester (HRM Split zenekar)
Zoran Jelenković, énekes
Dalibor Musap, zongorista, RIVA együttes alapítója, 1989-es Eurovíziós dalfesztivál győztese
Duško Lokin, énekes
Đani Maršan, énekes és diplomata
Bepo Matešić, énekes
Davor Pekota, énekes, a „Forum” zenekar tagja
Ivan Salgetti Drioli, zeneszerző
Jurica Šoša, zongorista
Renato Švorinić, bőgős
Marina Tomašević, énekesnő
Emilija Kokić, énekesnő
Felix von Weingartner (1863–1942), karmester és zeneszerző
Petar Vrbančić, hegedűs és tanár

Színészek [szerkesztés]

A Nemzeti tér (Narodni trg)

A tengeri kapu

Archeológiai Múzeum

Banknegyed

Antun Nalis (1911–2000)
Josip Genda, (1943–2006)
Barbara Vicković
Linda Begonja (*1972)
Ivana Buljan Legatti
Gianni Garko (1935. július 15.– ) (eredeti nevén Giovanni Garcovich) horvát származású olasz színész, aki a spagettiwesternjeivel lett népszerű

Építészek [szerkesztés]

Juraj Dalmatinac, (15. század – 1473/75), szobrász és építész
Lucijan Vranjanin és Franjo Vranjanin (Laurana), szobrászok és építészek

Irodalmárok [szerkesztés]

Ivan Aralica, (1930–)
Juraj Baraković, (1548–1628), reneszánsz költő
Josip Bersa (*1862-†1932), archeológus és irodalmár
Šime Budinić, (između 1530. i 1535–1600.)
Vladan Desnica, (1905–1967)
Brne Karnarutić, (1515–1573)
Giuseppe Sabalich, (1856–1928)
Jeronim Vidulić, (†1499), költő
Petar Zoranić, (*1508- †1543-1569 között), irodalmár
Slavko Mikolčević, (1919–)
Zlatan Jakšić, (*1924. – †2007)
Joja Ricov, (1929–)
Julije Derossi, (1928–)
Nikica Kolumbić, (1930–)
Roko Dobra, (1930–)
Romano Mrkić, (1935–)
Miljenko Mandžo, (*1936-†2003)
Vladimir Pavić, (1938– +?)
Mirko Vidović, (1940–)
Pavao Despot, (1942–)
Tomislav Marijan Bilosnić, (1947–)
Ivica Jeremija Matešić, (1959–)
Robert Bacalja, (1962–)
Helena Roguljić-Visković, (1964–)
Senka Paleka-Martinović

Politikusok [szerkesztés]

Ingrid Antičević-Marinović, Horvátország volt igazságügyi minisztere
Josip Gjergja, diplomata és politikus
Božidar Kalmeta, közlekedési, tenger és turizmus minisztere; a város polgármestere
Budimir Lončar, diplomata
Ana Lovrin, igazságügyi miniszter, korábbi polgármester
Ivica Maštruko, diplomata
Joso Škara, Horvátország munkaügyi minisztere