Galovac (Zára megye)
| Galovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Galovac |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Marin Gulan |
| Irányítószám | 23222 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1258 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 64 m |
| Terület | 9,44 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 04′ 17″, k. h. 15° 23′ 36″Koordináták: é. sz. 44° 04′ 17″, k. h. 15° 23′ 36″ | |
| Galovac weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Galovac témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Galovac falu és község Horvátországban Zára megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 14 km-re, közúton 17 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotaron fekszik. Galovac község magán Galovac falun kívül Jošane telepet foglalja magában.
Története[szerkesztés]
Galovac területén már az ókorban laktak emberek. Erről tanúskodnak a „Labuške” nevű helyen még feltáratlan római kori épületmaradványok. A „Crkvina” nevű helyen kora keresztény szakrális épületmaradványokat és kőtöredékeket találtak. A legtöbb ilyen lelet egy 6. századi templomhoz tartozott. Környékén több száz sírt tártak fel, melyek közül néhány a 6. századból, mintegy százötven a 9–12. századból, kétszázötven pedig a 12. és 16. század közötti időből származik.[2] A ma Galovac területéhez tartozó Jošane nevű kis települést már a 11. században említik azok között a földek között, melyeket IV. Krešimir horvát király a biogradi Szent János kolostornak adományozott.[3] A mai Galovac területe a középkorban Zára városához tartozott. Nevét egy nemesi családról a Gallellisről kapta, amelynek itt volt a birtoka, de a 14. és 15. században már gazdag zárai polgárok és nagybirtokosok voltak az urai.[2] A rendelkezés álló adatok szerint Galovac első írásos említése 1518-ban történt. A helyi hagyományok szerint Galovacon egykor bencés kolostor működött, erről épületmaradványok is tanúskodnak.[2] A török a ciprusi háború során 1570 és 1573 között foglalta el a települést és uralma a 17. század végéig tartott. Ez idő alatt területe pusztaság volt és csak a török kiűzése után telepítették be újra. A 18. század közepéig Galovac a szomszédos Sukošannal egy plébániát alkotott. A népesség növekedésével az itteniek szükségét érezték saját templom és plébánia alapításának. 1760-ra felépítették Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt templomukat, melynek első káplánja Josip Vuica volt.[2] Galovac 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 372, 1910-ben 714 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 1234 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak, de sokan dolgoztak a közeli Zárában is.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 372 | 430 | 519 | 559 | 610 | 714 | 897 | 850 | 1.067 | 1.189 | 1.364 | 1.449 | 1.351 | 1.426 | 1.190 | 1.234 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1760-ban épült. A templomnak három márvány oltára van, Szent Mihály, a Kármelhegyi boldogasszony és Szent József tiszteltére szentelve. A főoltáron a templom védőszentjének fából faragott szobra áll. A templom 1878-ban egy tűzvészben súlyos károkat szenvedett. 1882-ben építették újjá, ekkor kapta mai formáját. A délszláv háború során is eltalálta egy aknagránát. A mellette álló harangtoronyban három harang található. A régi plébániaházat 1840-ben újították meg. A templom közelében 2004-ben egy új, nagyobb plébániát építettek.[2]
- A településtől másfél kilométerre északkeletre a Škabrnjára vezető út bal oldalán a „Crkvina” nevű helyen Észak-Dalmácia egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye található, mely az ókortól fogva a 18. századig folyamatosan lakott volt.[3] Az épületmaradványok közül a legjelentősebbek a 6. századi Szent Bertalan bazilika romjai, melyet török rombolt le a 16. század elején. Mellette 521, a 6. századtól a 18. századig terjedő időszakból származó sírt tártak fel. Egy kisebb 18. századi templom maradványai is megtalálhatók itt. A közeli „Labuške” nevű helyen még feltáratlan római épületek maradványai láthatók.[3]
További információk[szerkesztés]
- Galovac község hivatalos oldala (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Galovac|accessdate=2015-03-28 Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ a b c Galovac.net:Kultura|accessdate=2015-03-28 Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
