Donji Karin
| Donji Karin | |
 | |
| A pravoszláv templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23452 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 152 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 21 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 06′ 25″, k. h. 15° 37′ 19″Koordináták: é. sz. 44° 06′ 25″, k. h. 15° 37′ 19″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Karin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donji Karin falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 31, közúton 39 km-re keletre, községközpontjától légvonalban11, közúton 15 km-re északra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén, a Karini-tenger déli partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Karin területén már a rómaiak előtt az ókorban erődített település állt. A vár maradványai Benkovac felől Karin felé haladva Popovići felé kanyarodva egy magaslaton találhatók.[2] A romokhoz egy meredek ösvény vezet fel. A várat még az illírek építették, erről tanúskodnak az itt talált cseréptöredékek és egy Latra istennek szentelt templom feltárt részei.[3] A rómaiak idejében Karint Coriniumnak nevezték és amfiteátrumot is építettek ide. A horvátok letelepedése után a horvát Karinjan nemzetség központja lett (erről egy oltárelőépítmény felirata tanúskodik). Ezután a hagyomány szerint Dmitar Zvonimir horvát király nászajándékként Klaudija nevű lányával aki Voniha Lapčanin felesége lett, a Lapčan nemzetségnek adta.[3] A várat a 10. században a híres bizánci császár Bíborbanszületett Konstantin is megemlíti.[4] Karin a középkorban a Gusić nemzetséghez tartozó Kurjaković és Karlović családok uralma alatt állt.[3] Határában a 15. században egy korábbi bencés kolostor helyén a ferencesek építettek kolostort. A török 1527-ben foglalta el a várat és a települést. A velenceiek a 17. század közepén rövid időre visszafoglalták, de a török uralom egészen 1685-ig tartott. A török által lerombolt kolostort a 18. században építették újjá.[3] A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1880-ban 21, 1910-ben 31 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1971-ben az Angyalok Királynőjének ünnepén véres összecsapás volt itt a katolikus horvátok, valamint a helyi szerbek és a jugoszláv rendőrség egységei között. Az összetűzésben többen megsebesültek, és egy helyi horvát halálos áldozat is volt. Az eset politikai botrányt kavart és az országot nagy nemzetközi támadások érték, mivel a rendőrség az ünneplő hívőkre támadt. 1991-ben lakosságának 98 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. A ferences kolostort és templomát előbb megrongálták, majd 1993. február 13-án teljesen lerombolták. Az épületegyüttes újjáépítése az egyik legnagyobb és legköltségesebb projekt volt a délszláv háborút követően. Felszentelése 2006-ban az angyalok királynőjének ünnepén történt. A falunak 2011-ben 174 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 21 | 14 | 8 | 31 | 0 | 0 | 698 | 749 | 724 | 649 | 575 | 514 | 101 | 174 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szűz Mária tiszteletére szentelt kolostora a tengerparton egy festői helyen áll.[7] Az épületegyütteshez kanyargós út vezet, mely a Karišnica-patakkal együtt ereszkedik tovább a tengerig. A patak torkolata közvetlenül a kolostor mellett található. A kolostort a 15. században valószínűleg egy korábbi bencés kolostor helyén építették. Építése minden bizonnyal Nikola Lapsanovićnak, Karin akkori urának, az ősi horvát Lapčan nemzetség leszármazottjának idejében kezdődött.[3] A velencei–török háborúk idején lerombolták, de a 18. században újjáépítették. Az eredeti kolostorépület részben földszintes, részben egyemeletes volt, erre az újjáépítés során egy második emeletet húztak. Eredeti gótikus stílusjegyeiről a templom és a harangtorony fennmaradt középkori ablakai tanúskodtak, melyek helyére a 18. században félköríves barokk ablakokat nyitottak.[3][8] A kolostort és templomát a horvát kulturális örökség részeit 1993. február 13-án a szerbek aláaknázták és felrobbantották. Megsemmisültek a szerzetesek sírjai és a gazdasági épületek is. A délszláv háború után teljesen újjáépítették, és 2006-ban a gyászos karini események 35-dik évfordulóján újra felszentelték. Ma a Szent Megváltó nevét viselő ferences rendtartomány legősibb kolostora, mely gazdag könyvtáráról is nevezetes, ám sajnos a nyilvánosság számára nem látogatható.[3]
- Szent Kirika és Julite vértanúk tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1537-ben épült. A templom nyugat-keleti tájolású, egyhajós épület kissé meghosszabbított hajóval és félköríves apszissal. Domináns része az 1836-ban épített harangtorony, építésének ideje a homlokzaton olvasható. Belül értékes ikonoztáz található, melyet Danilo Petranović (1864-1944) ikonfestő alkotott. A parókia a templom mellett található.
- Kis Szent Teréz tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 2002. október 1-jén szentelte fel Ivan Prenđa érsek. A templom egyhajós, a homlokzat bal oldalán álló harangtornyában két harang található. A sekrestye az oltár mögött helyezkedik el. A templomnak márvány szembemiséző oltára is van.[4]
- Szent Márk evangélista tiszteletére szentelt középkori temploma egyhajós épület volt félköríves apszissal. Oldalfalaiba a tető jobb megtartása érdekében ívelt tartópilléreket építettek be. Megmaradt az oldalsó bejárat is. Falai helyenként még emeletnyi magasságban állnak. A templom a 12-13. században épülhetett, amikor ez az építési forma elterjedt volt. Körülötte temető található több mint húsz, monumentális síremlékkel.[4][9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6173.
- ↑ a b c d e f g Kula-jankovica.unizg.hr:Bukovica i Ravni kotari Archiválva 2014. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ a b c Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Karin Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1215.
- ↑ Tz-benkovac.hr:Franjevački samostan u Karinu Archiválva 2015. július 23-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2626.
Források[szerkesztés]
- Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 8673770106
- A Građevinar folyóirat 2009. évi 6. száma
További információk[szerkesztés]
- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)
