Kaštel Žegarski
| Kaštel Žegarski | |
 | |
| A Szent György pravoszláv templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Obrovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23451 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 122 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 76 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 09′ 18″, k. h. 15° 51′ 29″Koordináták: é. sz. 44° 09′ 18″, k. h. 15° 51′ 29″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kaštel Žegarski falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Obrovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 50, közúton 68 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 15, közúton 19 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, a Bukovica tájegységen, a Zrmanja folyásától délre, a folyó forrása közelében fekszik.
Története[szerkesztés]
Žegar története a korabeli források alapján a 16. századig követhető vissza, de valószínűsíthető, hogy ennél valamivel előbb keletkezett. A szerbek betelepülése az 1527-es török hódítással van összefüggésben. A Murat szandzsákbég vezette török sereg 1527. március 30-án foglalta el Obrovacot a Magyar Királyságtól. Még az évben elesett Karin vára is. Az első szerb betelepülők török szolgálatban harcoló zsoldosok, ún. martalócok voltak. Velük együtt valószínűleg muzulmán népesség is érkezett, akiknek jelenléte egészen a moreai háborúig kimutatható. A szerb polgári lakosság Boszniából vagy Hercegovinából érkezett.[2] Žegar egyike lett annak a számos északdalmát településnek, ahol a török toronyvárat épített. A település első említése 1582-ből származik, ez év júliusában vagy augusztusában ugyanis a zenggi uszkókok felgyújtották Žegart.[2] Az uszkók támadás ebben az évben még kétszer megismétlődött. Az uszkókok fogságába került a žegari martalócok vezére Nikola Vukšić is, aki korábban korábban Zára környékét és a Pag szigetet fosztogatta végig. Az uszkókok 1591 szeptemberében újra támadták Žegart. A korabeli források szerint a kandiai háború kezdetén 1645 első felében a žegariak parancsnoka Hasan Nemibegović volt. A háborús pusztítás elől a szerb katonaság és lakosság legnagyobb része 1647-ben és 1648-ban a biztonságosabb velencei területekre, Udbina vidékére, majd Ravni kotari területére, Posedarje, Islam Grčki és Zemunik környékére vándorolt.[2] Innen kiindulva részt vettek a török elleni hadműveletekben, így 1650-ben a hegyeken átkelve Boszniában támadták a törököt kirabolva hat nagyobb települést és felgyújtva két török várat. Amikor 1683-ban a török sereg Bécs alatt vereséget szenvedett a keresztény hadak ellentámadásba mentek át. Az ezt követő hadműveletek eredményezték Dalmácia nagy részének felszabadítását a török uralom alól. A török elleni felkelés vezetői Stojan Janković testvére Ilija Janković és a žegari születésű Janko Mitrović voltak. A felkelők felszabadították Knin, Skradin és Obrovac városait. 1683 decemberében a Žegart kifosztó felkelők parancsnoka Ilija Janković volt, akihez a morlakok mellett zenggi uszkókok is csatlakoztak.[2] 1684-ben a település végleg felszabadult a török uralom alól és a Velencei Köztársaság része lett. Ezt követően főként a horvát tengermellékről telepítették be újra. A velencei uralom 1797-ig tartott. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1857-ben 1315, 1910-ben 799 lakosa volt. Még 1908-ban megalakult a helyi szerb takarék és földművesszövetkezet, mely növelte a település gazdasági jelentőségét.[2] Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben Dalmácia Olaszország fennhatósága alá került. Itt húzódott az olasz területek határa, melyet Zrmanja folyó képezett. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991-től szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A Vihar hadművelet idején 1995 augusztusában a horvát hadsereg visszafoglalta a települést, melynek lakossága elmenekült. A településnek 2011-ben 135 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.315 | 1.323 | 655 | 633 | 770 | 799 | 1.832 | 1.671 | 509 | 538 | 595 | 574 | 598 | 480 | 53 | 135 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Zrmanja közelében fekvő temető közepén áll Szent György tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma. A templomot 1987-ben építették a 17. századi templom alapjain neoromán stílusban. Egyhajós épület, homlokzata felett dalmát stílusú, biforámás nyílású pengefalú harangtoronnyal. Berendezésének legértékesebb része az ikonosztáz, melynek nagy része még a régi templomból származik. A templomot temető övezi régi és újabb sírokkal, köztük mintegy ötven késő középkori sírkővel. Ezek közül hat sírkövön látható díszítés.[5]
- A templomtól távolabb a krupai kolostor felé vezető úton egy az osztrák uralom idején épített elegáns többnyílású híd (alsó híd)[6] áll, melyet a korabeli források tanúsága szerint egy régebbi híd helyén építettek.[5] A faragott kőből épült hídnak öt íve van, amelyből a középső a legnagyobb. Az ívek négy pilléren nyugszanak, amelyek a folyásiránnyal elletétes oldalon háromszög alakú hullámtörőkben végződnek. A híd mellvédje masszív fal formájában készült, járószintje a közepe felé kissé emelkedik. A hidat a levéltári adatok említik a 18. - 19. században és 1885-ben az osztrák-magyar hatóságok általi átépítéssel nyerte el jelenlegi megjelenését.
- A felső híd[7] Prndelji falu közelében ível át a Zrmanja folyón. A híd kocka alakú faragott kövekből épült, és négy egyenlő, félköríves ívből áll, amelyek pilléreken nyugszanak. A híd vízszintes vonalvezetésű, és a közúti forgalmat szolgálja. Felépítése és felépítésének a módja a 19. századra jellemző.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Komazec.com:Povijest(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ a b Kula-jankovica.unizg.hr:Crkva sv. Georgija/Žegar Archiválva 2014. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1216.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1217.
További információk[szerkesztés]
- A žegari települések weboldala (szerbül)
- Obrovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Obrovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális emlékei (horvátul)
