Uszkókok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Uszkókok (szerb és horvát nyelveken „szökevények”) a gyűjtőneve azoknak a délszláv csoportoknak, amelyek a 16. században a török hódítások elől a környező országokba, a velencei fennhatóság alá tartozó tengerpartra vagy Magyarországra menekültek

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bosznia-Hercegovina területének török meghódítása a 16. század elején a helyi délszlávok, főleg horvátok (de akadtak közöttük bosnyákok, szerbek, sőt albánok, bolgárok) nagy csoportjait űzte el szülőföldjéről. A menekülők egy része először Klissza várában vetette meg a lábát. Büszkén viselve az "uskok" elnevezést, Petar Kružić kapitány vezetése alatt hosszú ideig zaklatták a török hódítókat. Bár névleg elfogadták az 1527. január 1-jén horvát királynak is megválasztott I. Ferdinánd osztrák császár főhatóságát, nagyfokú önállóságot élveztek.

1537 márciusában azonban engedniük kellett a török túlerőnek és szabad elvonulás fejében átadták nekik Klis várát. Ezután lett fő központjuk az Adriai-tenger partján fekvő, stratégiailag rendkívül kedvező helyzetű, jól védhető Zengg. Innen folytattak kalózkodást a török hajózás, de más kereskedők ellen is. Tevékenységüket évtizedeken át eredményesen folytatták az osztrák és a velencei hatalommal szemben is, sőt ezt a két országot sikerült egymás ellen is ugrasztaniuk. Mivel a feudális rendekkel nem volt soha jó a viszonyuk (tekintettel arra, hogy nem kívánták magukat semmilyen szolgáltatásnak alávetni), 1572-ben csatlakoztak Gubecz Máté parasztvezérhez, aki kirobbantotta a horvát parasztháborút. Az uszkókok és a horvát parasztok serege még Stájerországba és Krajnába is benyomult, ahol fellázították a szlovéneket. A felkelést aztán leverték, de az uszkókok továbbra is végeztek katonai szolgálatot.

Végül azonban Velence és Bécs összefogott az uszkókok ellen. 1615 körül flottájukat felégették és az uszkókokat Károlyváros környékére, Horvátországba telepítették át.

Magyarországon uszkókok alkották később a déli katonai határőrvidékek lakosságának nagy részét, ahol a törökök elleni harcokban hasznos szolgálatokat teljesítettek.

Nevük utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uszkókok emlékét a térségben, különösen Horvátországban egyfajta betyár-, illetve nemzeti függetlenségi romantika övezi. Ettől bizonyára nem függetlenül a mai Horvátországban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni különleges rendőri egység elnevezését (Ured za suzbijanje korupcije i organiziranog kriminaliteta), annak népszerűsítése érdekében, úgy alakították ki, hogy annak rövidítése az USKOK betűszót adja ki.[1]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bracewell, Catherine Wendy. The Uskoks of Senj: Piracy, Banditry, and Holy War in the Sixteenth-Century Adriatic. Ithaca, NY: Cornell University Press (1992) 
  • Council of Europe. Parliamentary Assembly - Working papers - 2003 Ordinary Session January 2003 - Volume I - Documents 9519, 9568 & 9576-9639. Strasbourg: Council of Europe Publishing (2003). ISBN 0-521-27485-0, 92-871-5135-0 
  • Clissold, Von Stephen. A short history of the Yugoslav peoples. Cambridge: Cambridge University Press (1966). ISBN 0-521-04676-9 
  • Davies, Norman. Europe: a history. Oxford University Press (1996). ISBN 0198201710, 9780198201717 
  • Fine, John Van Antwerp. When ethnicity did not matter in the Balkans. Michigan: The University of Michigan Press (2006). ISBN 0-472-11414-X 
  • Goffman, Daniel. The Ottoman Empire and early modern Europe. Cambridge: Cambridge University Press (2002). ISBN 0-521-45908-7, 0-521-45280-5 
  • Lane, Frederic Chapin. Venice, a maritime republic. Baltimore: Johns Hopkins University Press (1973). ISBN 0-8018-1460-X 
  • Listeš, Srećko. Klis: prošlost, toponimi, govor (horvát nyelven). Klis: Hrvatsko društvo Trpimir (1998). ISBN 9539675138, 9789539675132 
  • Setton, Kenneth Meyer. The Papacy and the Levant, 1204–1571: The Sixteenth Century, Vol. IV. Philadelphia: The American Philosophical Society (1984). ISBN 0-87169-162-0 
  • Singleton, Frederick Bernard. A short history of the Yugoslav peoples. Cambridge: Cambridge University Press (1989). ISBN 0-521-25478-7, 0-521-27485-0 
  • Minuccio Minucci, Historia degli Uscochi (Venice, 1603); Minucci velencei követ volt Grazban.
  • C. de Franceschi's L'Istria, chap. 37 (Parenzo, 1879); and T. G. Jackson's Dalmatia, the Quarnero and Istria, chap. 27 (Oxford, 1887).
  • Wendy Bracewell tanulmánya az uszkók nőkről a "Žene u Hrvatskoj" (Nők Horvátországban) c. kötetben (2004)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Uszkókok témájú médiaállományokat.