Zengg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zengg (Senj)
Senj Croatia.JPG
A város látképe
Zengg címere
Zengg címere
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Lika-Zengg
Község Zengg
Rang város
Polgármester Darko Nekić (HDZ)
Irányítószám 53270
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 4822 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 658 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zengg  (Horvátország)
Zengg
Zengg
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 59′ 25″, k. h. 14° 54′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 59′ 25″, k. h. 14° 54′ 00″
Zengg weboldala

Zengg (németül Zengg, horvátul Senj, latinul Senia) város és község Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Zengg községhez tartozó települések: Alan, Biljevine, Bunica, Crni Kal, Jablanac, Klada, Krasno, Krivi Put, Lukovo, Melnice, Mrzli Dol, Pijavica, Podbilo, Prizna, Senjska Draga, Starigrad, Stinica, Stolac, Sveta Jelena, Sveti Juraj, Velike Brisnice, Veljun Primorski, Volarice, Vrataruša, Vratnik és Vrzići.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiumétól 77 km-re délkeletre, az Adriai-tenger partján fekszik. A festői városka egy keskeny partszakaszon épült a 698 m magas Vratnik-hegy tövében. Zengg városa rendelkezik a legnagyobb agglomerációval a Fiume és Zára közötti partszakaszon. A község területe 76 km hosszan húzódik a tengerpart, valamint Horvátország legnagyobb hegységei a Kapela- és a Velebit-hegység között. Fekvése miatt fontos csomópontja a Fiumét Zárával, Splittel és Dél-Dalmáciával összekötő, valamint a hegyeken át a szárazföld belsejébe haladó főutaknak.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata alapján a község két területre osztható. A tengerparti rész mediterrán, a hegyvidék alpi-dinári éghajlatú. A tengerpartot meleg és száraz nyarak, valamint enyhe és csapadékos telek, míg a hegyvidéket hidegebb telek és csapadékosabb, enyhébb nyarak jellemzik. Az éves átlaghőmérséklet a tengerparton 15,2°C. A legalacsonyabb hőmérséklet Zenggben -10,4°C, a legmagasabb 37,6°C. A hegyvidéken a legmelegebb hónap az augusztus 13,1°C, míg a leghidegebb a február -4,2°C átlaghőmérséklettel. Zenggben és közvetlen környékén az évi napsütéses órák száma 2338. Zengg területe kifejezetten szeles, ez a legszelesebb vidéke a horvát Adriának. A tenger felől gyakran és erősen fúj a tengerparti szél a bóra.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zengg területe ősidők óta lakott. A mai várostól keletre fekvő Kuk-dombon háromezer éves erődített település maradványait találták. E település alatti záporpatak torkolatában fekvő öbölben horgonyzóhely és piac volt, ahol az itteni lakosok a környező vidékekről hajón érkezőkkel kereskedtek. A piac fontosságának növekedésével az erődített település lakói fokozatosan lehúzódtak a tengerpartra és új települést alapítottak, amelyet az i. e. 4. században említ „Attienites” néven először az egyik görög periplus (szöveges útikalauz) a Pseudo-Scylax.[2] A rómaiak az i. e. 2. században foglalták el ezt a területet és a településnek a „Senia” nevet adták. Innen indultak a japodok és a megmaradt illír törzsek elleni hadjáratokra. Ők kezdték meg a város kiépítését, mely az i. e. 1. századtól a 4. századig tartott. A rómaiak uralma alatt Senia az Adria ezen részének kereskedelmi, közlekedési és kulturális központjává vált. Felépültek a város középületei, a vízvezeték, a fürdő, a templomok és egyéb épületek. Minderről az a számos kőemlék, istenszobor, épületmaradvány és sír mesél, melyet a város területén a régészeti feltárások során találtak. Az ókori város romjai a város feletti Nehaj-várhoz felsétálva jól láthatók.

A város az 5. századtól többször volt kitéve barbár népek támadásának, melyek korábbi gazdagságát megszüntették. A régészeti feltárások során előkerült égésnyomok és romok megerősítik, hogy a várost több barbár támadás érte. Az első ilyen támadást valószínűleg a vizigótok még az 5. század első felében intézték a város ellen, míg az utolsó a 7. század elején az avarok és szlávok támadása volt. A horvátok érkezéséről és az ezt követő első századokról nem áll rendelkezésre adat. A korai horvát állam központja délebbre, a mai Dalmácia területén volt, így Senia elveszítette korábbi kereskedelmi és közlekedési központ jellegét. A város római neve azonban lényegében átöröklődött a későbbi korokra. Az ókori romokon a középkorban új horvát település épült fel, bár a neve csak a 12. században bukkan fel újra az írott forrásokban. Ekkor az új geopolitikai viszonyok miatt a város szerepe újra felértékelődött, melyet az is jelez, hogy 1169-ben megalapították a püspökséget.[2] 1184-től a templomos lovagrend fennhatósága alá került, mely az 1270-es évekig tartott. Ezt követően a vegliai grófoké, illetve későbbi nevükön Frangepánoké lett, akik alatt a város kezdte visszanyerni régi fényét. Fejlődött a kereskedelem, a városban és környékén új középületek, templomok, kolostorok, lakóházak épültek. A papoknak és szerzeteseknek köszönhetően fejlődött a glagolita műveltség, melynek alapját a szlávok 9. századi evangelizációja képezte. Egyedülálló módon IV. Ince pápa 1248-ban hivatalosan is engedélyezte a zenggi püspöknek a glagolita írás, a horvát nyelv és liturgia használatát.[2] Ez a 14. és 15. században újabb lendületet adott a horvát írásbeliségnek, melyről számos fennmaradt feljegyzés, könyv és okirat tanúskodik. Zenggben 1494 körül alapított glagolita nyomda működött, amely az egész Délkelet-Európa egyik első nyomdája volt. A 15. század közepén a városba bevonult Mátyás magyar király serege. 1469-től Zengg szabad királyi város és a török veszély, valamint Velence elleni védelemre létrehozott kapitányság központja lett. A 16. század első felében erősödtek a török támadások, melyek során a város egész környéke elpusztult. Maga Zengg a török elől a meghódított területekről menekülő lakosság menedékhelye lett. A török hódítás és a velencei terjeszkedés elleni védelem céljából szerveződött meg a kalózkodó uszkókok tengeri flottája, melynek a város központja lett. 1558-ban vezérük Iván Lenkovics parancsára a Trbušnjak-dombon erődöt (a Nehaj-várat) építettek és a 17. század elejéig ellenálltak a török hódításnak, de rendszeresen fosztogatták a velencei hajókat is. Az erőd építésekor pusztult el a Szent Péter templom a pálos kolostorral és az ókori épületek maradványaival együtt. 1617-ben Velence a köztársaság elleni kalóztámadások megtorlásául elfoglalta az erődöt, az uszkókokat pedig szétkergette.[2]

A békésebb időszak újra lehetővé tette a kereskedelem és vele együtt a város fejlődését. Különösen virágzó időszaka volt a városnak a 18. század vége és a 19. század eleje, amikor megépült a Jozefina út, megújult a kikötő, felépült az állami raktár és elkészült a patak szabályozása. Ebben az időben Zengg az ország egyik legjelentősebb gazdasági és kulturális központja volt, kikötője pedig egyike volt a legnagyobbaknak az osztrák birodalomban, amelyen keresztül jelentős só, gabona és fa szállítmányok mentek. A zenggi tengerészek hajóikkal behajózták az egész világot, különösen intenzív kereskedelem folyt a mediterrán országokkal. A fejlődő város újabb betelepülőket és munkaerőt vonzottak ide. Új kereskedelmi és hajóépítő vállalatok alakultak, megalakult a kereskedelmi és iparkamara, pezsgett a kulturális élet. Megalakult a városi énekkar, az olvasókör és más kulturális egyesületek. Az értelmiség körében teret nyert a horvát nemzeti eszme. A városban olyan jelentős írók és költők éltek, mint Silvije Strahimir Kranjčević (1865. – 1908.), Vjenceslav Novak (1859. – 1905.), Milutin Cihlar Nehajev (1880. – 1931.), Milan Ogrizović (1877. – 1923.) stb. 1873-ban megépült a KárolyvárosFiume vasútvonal, amely azonban elkerülte a várost és ez a tény csökkentette gazdasági jelentőségét. Visszaesett a kikötői forgalom, az áruk ezután inkább Triesztbe vagy Fiumébe érkeztek, melyeknek vasúti összeköttetésük is volt. Zengg kikötőjének szerepe a fakereskedelemre korlátozódott.[2] Ennek hatása már a 19. század végén megmutatkozott és negatív hatást gyakorolt a város fejlődésére. 1910-ben 3296 lakosából 3126 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegyéhez tartozott. Ezt követően Zengg is Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a városmag több épülete súlyosan megsérült a bombázásokban, a kulturális örökség egy része megsemmisült. A zenggi püspökséget 1969-ben Fiuméhez csatolták, létrehozva ezáltal a fiume-zenggi püspökséget, majd ezt 2000-ben II. János Pál pápa újra felosztva létrehozta a gospić-zenggi püspökséget. 2001-ben Zengg 8132 lakosából 7869 horvát volt. 2011-ben a városnak 4822, a községnek összesen 7165 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2953 3496 3039 2785 3182 3296 3036 3072 2722 3093 3903 4906 5536 5998 5491 4822

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A város felett magasodó hegyen áll a város szimbóluma a 16. századi Nehaj-vár. A vár építése 1558-ra fejeződött be. Építtetői a horvát katonai határőrvidék parancsnoka Ivan Lenković és Herbert Auersperg zenggi kapitányok voltak. Az építéshez az anyagot nagyrészt a vár helyén és környékén állt templomok, kolostorok és a város falain kívül álló házak anyagából nyerték. A vár négyszög alaprajzú, oldalai 23 méter hosszúak, magassága 18 méter. A várba lépcsőkön, egy fahídon és egy szűk, kétrészes kapun át lehet bejutni. A falak vastagsága 2-től 3,30 méter, felül pártázatosak, melyeken öt kis saroktorony áll. A falakon a kisebb puskalőréseken kívül tizenegy nagy, ágyúk számára kialakított lőrés biztosítja a védelmet. Belül a várudvaron ciszterna találnató, melynek káváját három címer díszíti. Balra Lenković kapitány címere, középen I. Ferdinánd osztrák császár, Zengg akkori uralkodójának címere, míg jobbra Herbert Auersperg zenggi kapitány címere látható. A földszinten a konyha a legénység szállásai és a fegyverraktár található. Itt láthatók a 11. századi Szent György templom feltárt alapfalai. Az első emeleten voltak a tisztek és a várparancsnok szobái. A második emeleten voltak elhelyezve az ágyúállások, tizenegy nehéz ágyúval. Ma itt tartják a város egyes kulturális eseményeit. A vár teteje kilátóként szolgál. A várőrség innen belátta a tenger és a szárazföld nagy területeit és füstjelekkel küldte jelzéseit a környező öblökben és szigeteken elhelyezett őrhelyekre. Innen nemcsak a partvidék messzi területeit, hanem a Rab, a Goli, a Prvić, a Cres és a Krk-szigeteket, a Hegyvidék az Učka-hegység és a Velebit nagy részét is be lehet látni. A várban kiállítás tekinthető meg a zenggi uszkókok és a zenggi kapitányság történetéről. Állandó kiállításán egyháztörténeti gyűjtemény és a város nemesi címereiből összeállított tárlat tekinthető meg. A vár a városi múzeum igazgatása alá tartozik.
  • A városi múzeum az egyik legtekintélyesebb helyi család a Vukasović család palotájában kapott helyet. A palota a 14. – 15. században épült gótikus stílusban. Később reneszánsz stílusban építették át. A múzeumot 1962. május 7-én alapították. Állandó kiállításai: régészeti és víz alatti régészeti, numizmatikai, glagolita nyomdászati, fegyverkiállítás és Zengg újabb történetéről szóló kiállítások. Etnográfiai és természettudományi gyűjteménye is van. A múzeum gyűjteményéhez könyvtár, levéltár, kisebb festmény-, képeslap- és fényképgyűjtemény tartozik.
  • A kikötői erődrendszer maradványa a 13. századi hengeres Sabac-torony.
  • A városkapu 1779-ben épült, 1843-ban átépítették.
  • A Főtér végében áll a Frangepánok 13. századi kastélya, amely 1896-ban nyerte el mai formáját, amikor Mirko Ožegovic püspök kollégiummá alakíttatta át.
  • A Nagyboldogasszony székesegyház 1169-ben épült. Irásos forrás 1271-ben említi először, amikor a zenggiek a templom előtti téren választották meg a vegliai grófokat (a későbbi Frangepánokat) a város urává. A feltárások és restaurátori munkát során előkerültek az eredeti egyhajós román stílusú templom részletei. A templomról ismert Valvasor leírása is a 17. századból. Eszerint a 15. – 16. században a templom egyhajós volt, valószínűleg gazdagon díszített homlokzattal, mely egyúttal a város gazdagságáról is árulkodott. A 16. század végén tizenhárom oltára volt.[5] A 17. század elején már romos állapotban állt és Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. A templomot a a 18. században teljesen átépítették és háromhajóssá bővítették. A munkák első szakasza Bedeković püspök (1704.-1709.) idejében kezdődött és Ratkaj püspök idejében 1714-ben fejeződött be. Ivan Anton de Benzoni püspök (1730.-1745.), aki méltatlankodott amiatt, hogy a régi templom bontási munkái a szükséges gondosság és ellenőrzés nélkül történtek az addig egyhajós épülethez egy jobb oldali hajót és öt új oltárt építtetett. A bal oldali hajó Čolić püspök (1746.-1764.) idejében épült meg, aki három új márványoltárt is építtetett. A templom újbóli felszentelése 1752-ben volt. 1764-ben a székesegyháznak kilenc oltára volt.[5] Az újjáépítés után a főhajó pilléreit a keresztút képeivel díszítették. A régi székesegyházból került át a bal oldali kápolnába a szentségtartó és egy 1329-ből származó címer. A szentély alatt kripta található, ahol több püspök és kanonok van eltemetve, míg a jobb oldali hajó alatti kriptába a 19. század közepéig a város kiválóságait temették. A régi harangtornyot 1826-ban építették újjá. 1900-ban a templomot újra átépítették. Ekkor bontották le az eredeti harangtornyot, helyette újat emeltek. 1923-ban a homlokzatot renoválták, a belső falakat 1934-ben festették az előző, 1865-as festés stílusában. Az 1943 októberi és az 1944 februári bombázásokban a székesegyház is súlyos károkat szenvedett. A bombák beszakították a tetőt és megsérült a homlokzat. A vakolat leverése után láthatóvá váltak a román kori templom falmaradványai.[5] Restaurálása 1946-47-ben történt.
  • Az egykori ferences kolostor – ma városháza – 16. századi.
  • Az 1558-ban épített Szent Ferenc-templom a második világháborúban pusztult el, csak a tornya és romjai maradtak.
  • Az Arti Szűz Mária (Sv. Marije od Arta) templom a városfalakon kívül a tengerpart közelében az Art-fokon épült a tengerészek fogadalmi templomaként a 15. században. Az utakról szerencsésen visszatérő tengerészek számos ajándékkal, hajókról és hajószerencsétlenségekről készített képekkel, szépen kidolgozott hajómodellekkel halmozták el. A templomot első alkalommal I. Mátyás magyar király egy oklevele említi 1489-ben. Ez a 15. századi templom valószínűleg Ivan Lenković zenggi kapitány 16. századi várépítésének esett áldozatul. Helyette új templomot építettek, de ennek építési ideje nem ismert. A korabeli dokumentumok és térképek alapján a 17. század elején már bizonyosan állt. 1639-ben „Sta Maria” néven szerepel Alessandro Pieroni itáliai építész tervrajzán.[5] Egyhajós épület félköríves apszissal. A szentélyben áll a márványból épített Szűz Mária főoltár, ezen kívül még két oltára van, melyek Szent Rókus és Szent Miklós tiszteletére vannak szentelve. Nagyon értékesek és szépek a késő barokk padok. A berendezés a 18. század végéről és a 19. század elejéről származik.[5]
  • A Szentlélek-templomot 1389-ben említik először. Ez a templom is a falakon kívül állt és ezt is lerombolták a Nehaj vár építésekor. A mai templomot már a falakon belül emelték 1559-ben. A templom barokk stílusú, homlokzata csiszolt kőtömbökből épült. A templom alatt kripta található, a legrégebbi sírkőlap 1496-ból való. A korabeli dokumentumok szerint a 16. és a 18. század között ispotály működött mellette úgy, hogy a templom az ispotállyal közös tető alatt volt. Bár a templomot sűrűn említik a dokumentumok, első sematikus ábrázolása csak 1763-ban a város tervrajzán látható.[5]
  • A Keresztelő Szent János templomot már 1271-ben említik és megemlíti a város 1388-as statútuma is. Az egyhajós, négyszögletes apszisú templom a város központjában épült gótikus stílusban. Homlokzatán ma is láthatók a gótikus ablakok maradványai és valószínűleg a gótikus kapuzat egy része. A templom a 19. század közepén elveszítette fontosságát. Az 1880-as hozzáépítés során végleg eltűntek gótikus jegyeit és eredeti festése.[5]
  • A várostól északnyugatra a középkori falak közelében áll a Szent Márton templom. Építésének ideje nem ismert, de a 14. században már bizonyosan állt, amint azt egy 1330-as glagolita felirat bizonyítja. Egy Szent Mártont ábrázoló feliratos dombormű is innen származik, melynek eredetije Zágrábban a történeti múzeumban van. A templom eredetileg gótikus stílusú volt, de 1864-ben és 1934-ben átépítették. A II. világháború után elvették és csak 1968-ban kapta vissza az egyház.[5] 1968 és 1972 között restaurálták.
  • A várostól 2 km-re Vratnik irányában a temetőben találhatók a Szent Vid templom romjai. A régészeti kutatások alapján építését a 12. és 14. század közé teszik. Egyhajós épület volt négyszögletes apszissal, homlokzatán harangtoronnyal. A 19. században megszűnt egyházi használata és lakás céljára szolgált. 1849-ben új templomot építettek helyette ugyancsak Szent Vid tiszteletére, melynek oltárképe a régi templomból származik. A templom alatt a Marković család sírboltja található.[5]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nehaj-vár  
Látkép a várból a Sabac-toronnyal  
Látkép a tenger felől  
A déli kikötő  
A belváros  
A városkapu  
Belvárosi utcarészlet  
Belvárosi utcarészlet  
Jurisics Miklós szobra  
A tengerészek szobra  
A Szent György szobor  
Naplemente Zenggben  
Zengg látképe a tengerről
Zengg látképe a tengerről

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zengg témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  2. ^ a b c d e Povijest grada (horvát nyelven). www.senj.hr. (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  5. ^ a b c d e f g h i Senjske crkve (horvát nyelven). www. gospicko-senjska-biskupija.hr. (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  6. Kőszegi Ostromnapok. Kőszeg városának hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2010. augusztus 30.)