Trnovac (Gospić)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trnovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségGospić
Jogállásfalu
Irányítószám53000
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség41 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság584 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 31′ 34″, k. h. 15° 16′ 37″Koordináták: é. sz. 44° 31′ 34″, k. h. 15° 16′ 37″
A Wikimédia Commons tartalmaz Trnovac témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Trnovac falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Gospićtól légvonalban 8 km-re közúton 10 km-re nyugat-délnyugatra, a Velebit-hegység lejtői alatt, a Lika középső részén található Smiljani-karsztmező nyugati szélén fekszik. Területe bővelkedik erdőkben és vízfolyásokban. Legismertebb forrásai a Bukovac és a Crno vrilo.

Története[szerkesztés]

Területe már a bronzkorban lakott volt, ezt bizonyítják a határában található Jozgina-barlang leletei. Itt egy tűzhely maradványait tárták fel tele cserépmaradványokkal és állati csontokkal. A leletek igazolják, hogy a barlang abban az időben lakóhely céljára szolgált. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került, lakossága elmenekült. A török időkben Trnovac a lička novai törököké volt. Az övék volt a Kosa dombon állt erőd is, amely a podgorjei bunyevácok behatolását akadályozta. 1686-ra a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre Jerko Rukavina razanaci és Dujam Kovačević vinjeraci kenézek vezetésével még 1683-ban Karlobag vidékére telepedett bunyevácokat telepítettek le itt négy faluba (Brušane, Trnovac, Smiljan és Bužim). Trnovacra tíz családban 56 személy érkezett. Az újonnan érkezettek a likai határőrezredhez, 1765-től az otocsáni ezredhez, azon belül a 11. számú smiljani századhoz tartoztak. Trnovacot 1733-ban említi Šimon Zduna smiljani plébános egy jelentésében a smiljani Kármelhegyi Boldogasszony plébániatemplom filájaként. 1789-ben Trnovac a gospići Mária Mennybevétele plébánia filiája lett, szolgálatát káplán látta el. A lakosság számának növekedésével 1807-ben plébániát alapítottak a településen. Az új plébániatemplomot 1879-ben kezdték építeni és 1881-ben fejezték be. Idővel felépítették a Hétfájdalmú Szűzanya kápolnát is. 1850-ben Trnovacnak hét településével (Brižik, Debelo Brdo, Guste, Jadovno, Murjanovica, Novoselo, Privija, Podoštra) együtt 111 háza és 1007 lakosa volt. iskoláját 1851-ben építették és még abbanaz évben megnyitották. 1888-ig a tanítás nyelve német volt. Az épületet 1889-ben bővítették. A katonai határőrvidék megszüntetése után 1873-ban a települést integrálták a polgári közigazgatásba. A falunak 1857-ben 980, 1910-ben 717 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 93 százaléka horvát volt. 1991-ben a független Horvátország része lett. 1991. december 19-én a plébániatemplomot a JNA repülőgépétől származó rakétatalálat érte. Megsérült a tetőszerkezet és a főoltáron álló Szent Miklós szobor. A falunak 2011-ben 96 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
980 1.051 819 721 744 717 711 690 612 583 482 403 270 233 127 96

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1879 és 1881 között épült. A templom a faluban egy dombon található. A főhomlokzat északnyugati tájolású. Egyhajós, négyszögletes alaprajzú épület, harangtornya a főhomlokzat előtt áll, hátul pedig ötoldalú apszissal rendelkezik. A szentély mellett a déli oldalon található a sekrestye. A berendezés (a fő- és a két mellékoltár) a 19. és a 20. század fordulójától származik, a tiroli műhely minőségi munkái.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]