Lukovo Šugarje
| Lukovo Šugarje | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Karlobag |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53289 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 100 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 19 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 26′, k. h. 15° 12′Koordináták: é. sz. 44° 26′, k. h. 15° 12′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lukovo Šugarje falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Karlobaghoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Karlobagtól légvonalban 14 km-re, közúton 19 km-re délkeletre a Pag-szigettel szemben, a 8-as számú főút mentén a tengerparton az azonos nevű öböl partján fekszik. Az öbölnek a tenger felé egy szűk kijárata van. Vonzáskörzetében kis parti telepek sora található, melyek a Velebit-csatorna kopár és meredek partján helyezkednek el.
Története[szerkesztés]
A település nevét Szent Lukács tiszteletére szentelt templomáról kapta és már a középkorban is létezett, de a 17. században elpusztult. Később bunyevácokkal telepítették újra. Lakói állattartással és halászattal foglalkoztak. Szorgalmas nép élt itt. Télen a tenger közelében maradtak, míg nyáron a száraz időszakokban távolabb kerestek forrásokat maguknak és állataiknak. Kis hajóikkal fuvarozták a homokot az útépítésekhez és a fát a Velebit-hegységből, amelyeket borra, sóra és egyebekre cseréltek, amelyekre szükségük volt. Amíg út nem volt gyalog tették meg az utat a hegyeken át Gospićra és vissza. Templomát a 18. században, építették, plébániáját 1809-ben alapították. A templom mellett 1840-ben a vízellátás biztosítására ciszternát építettek. Alapiskolája 1907-ben nyílt meg, miután lakossága ezt már 1875-ben igényelte a zágrábi hatóságoktól. 1857-ben 272, 1910-ben 667 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A királyság idejében a Pora-öbölben vámház működött, amely megakadályozta az áruk engedély nélküli forgalmát Lika felé. Az itt élők állattartással, halászattal, méhészettel foglalkoztak és közismerten kitűnő tengerészek voltak. 1937-ben makadámút épült, amelyen a tengeri úton érkezett lisztet szállíthatták a helyi pékségbe. A Skočkobila-foknál posta működött, ahonnan a vízi úton érkezett küldeményeket Gospić, Zára és más települések felé továbbították. A II. világháború után nehéz idők jöttek. Tömegek vándoroltak ki Amerikába a jobb élet reményében. 1959-ben megépült az aszfaltozott tengerparti főút, mely elősegítette újabb tengerparti részek betelepítését. A településnek 2011-ben 68 lakosa volt. A lakosság bevételi forrásai egyre inkább a turizmus és a halászat irányába tolódnak el, míg a régebben elterjedtebb állattenyésztés ma már kihalófélben van. A térség legnagyobb gondja még mindig a víz és a vízvezeték hiánya.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 272 | 632 | 588 | 455 | 632 | 667 | 584 | 456 | 342 | 343 | 256 | 184 | 147 | 136 | 79 | 68 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1772-ben épült. Ennek alapjain építették fel 1842-ben a mai templomot.
További információk[szerkesztés]
- Karlobag község hivatalos oldala (horvátul)
- Karlobag turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Lucija Tomljenović: Lukovo Šugarje - Vila Velebita 16. szám 2008. december
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
