Krasno (Zengg)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krasno
Krasno látképe
Krasno látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségZengg
Jogállásfalu
PolgármesterDarko Nekić
Irányítószám53274
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség385 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság714 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 49′ 17″, k. h. 15° 03′ 06″Koordináták: é. sz. 44° 49′ 17″, k. h. 15° 03′ 06″
A Wikimédia Commons tartalmaz Krasno témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Krasno (2001-ig Krasno Polje) falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Zengghez tartozik. Az Észak-Velebiti Nemzeti Park központjaként a vidék turisztikai központja, ahova évente több tízezer hegymászó és turista látogat el. Búcsújáróhelyként is évente csaknem százezer ember látogatja.

Fekvése[szerkesztés]

Zengg központjától 22 km-re (közúton 33 km-re) délkeletre, Otocsántól 20 km-re délnyugatra, a Velebit hegység egyik völgyében fekszik. A hegység területének legnagyobb települése.

Története[szerkesztés]

Krasno területén már az ókorban laktak emberek. A Lisac nevű magaslaton a plébániatemplomtól délre a japodok által épített erődített település maradványai látszanak, melyet a római korban is erődként használtak. A település anyagi kultúrájáról a hegy alatt található kútnál előkerült leletek is tanúskodnak. A középkorban a hegyen a Crastino nevű kis falu állt amely a török hódítás időszakát is átvészelte. Még a török előtti időszakban épült itt egy Szűz Mária tiszteletére szentelt templom, melynek fennállásáról már 1219-ből van adatunk és amely a középkorban a zenggi plébániához tartozott. Krasno első írásos említése 1275-ben történt. A középkori falu a 17. században a török támadások hatására néptelenedett el. A pusztán maradt mezőket és erdőket a 18. század elején a Sveti Juraj vidékéről és a Lika belső területeiről bevándorolt bunyevácok népesítették be újra. Krasno 1790-ben ismét önálló plébánia székhelye, a Krasnói Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom pedig a mai napig kedvelt búcsújáróhely, az ország egyik legjelentősebb Mária-búcsújáróhelye lett. Jelentőségével akkoriban csak Máriabeszterce és Trsat versenyezhetett, ahova Boszniából és Dalmáciából gyalog zarándokoltak el az emberek. Hatalmas erdőterületei miatt az itteniek elsődleges megélhetését is az erdő biztosította. A krasnói erdőgazdaság az ország egyik legrégibb és legnagyobb erdészete, melyet 1865-ben alapítottak. A falunak 1857-ben 874, 1910-ben 1483 lakosa volt. 1920-ig Lika-Korbava vármegye Zenggi járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 476 lakosa volt, akik ma is főként az erdészeti munkákból élnek. A faluban két magán fűrészüzem is működik. Két bolt és néhány vendéglő is található itt. Iskolája a zenggi S. S. Kranjčević alapiskola kihelyezett területi alapiskolájaként működik. Az elmúlt években megkezdődött az infrastruktúra fejlesztése a településen.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
874 1165 1236 1359 1459 1483 1390 1404 1287 1194 1086 873 754 674 535 476
A Krasnói Boldogasszony templom

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Krasnói Boldogasszony legendája 1219-ből származik. Eszerint a krasnói erdő egyik tisztásán pásztorok őrizték nyájukat amikor egy nap amikor egy csodás virágra lettek figyelmesek. A virágban pedig Szűz Mária képét látták. A pásztorok leszakították a virágot és a faluba vitték, ahol már ősidők óta egy kápolna állt. A virág azonban nemsokára hervadni kezdett. Erre újra visszavitték az erdei tisztásra, ahol életre kelt. A csodás eseményt látva azon helyen Szűz Mária tiszteletére kápolnát építettek, melynek oltárát arra helyre emelték, ahol a virág mutatta. A középkori kápolna később tönkrement és a 17. században a helyére építették fel a Krasnói Boldogasszony templomot. A templom legértékesebb berendezése az 1740 körül fából készített festett kazettás mennyezet. Képei Krisztus, Szűz Mária és a szentek életéből vett jeleneteket ábrázolnak a szentírásból vett latin idézetekkel. A templom búcsúnapja augusztus 15., Nagyboldogasszony ünnepe.
  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] a 18. században épült, 1754-ben említik először. Késő barokk épület sokszögletű szentéllyel. A 20. századig a templomtól délkeletre eső terület volt a falu temetője. 1925-től az iskolától északra fekvő új temetőbe temetkeznek.
  • A Jurjevoból Otocsán felé menő régi út mellett a Lisac nevű helyen az illírek egyik törzse a japodok által épített ókori erődített település maradványai találhatók.
  • A „Premužićeva staza” egy 57 km hosszú túraútvonal, amely áthalad Velebit-hegység legvonzóbb részein, összekötve az északi és középső Velebit csúcsait. Az Északi Velebit Nemzeti Parkban kezdődik. Zavižanból a Hajdučki és a Rožanski kukovi természetvédelmi területen halad át, majd Alanon át, a Velebit Natúrparkon keresztül halad tovább, és Baške Oštarijében ér véget. Mintegy 1500 méteres magasságban halad. Tervezőjéről, Ante Premužićról, a Sušaki Erdőgazdaság tisztviselőjéről kapta a nevét, aki nemcsak megtervezte, hanem kiépítésében is részt vett. Az ösvény 1930 és 1933 között épült, a munkálatokat a velebiti falvak dolgozói végezték.[5]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]