Split

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Split
Split2.JPG
Split látképe
Split címere
Split címere
Split zászlaja
Split zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Split-Dalmácia
Rang város
Polgármester Ivan Kuret (HDZ)
Irányítószám 21000
Körzethívószám (+385) 021
Népesség
Teljes népesség 190 255 fő (2006) +/-
Népsűrűség 3515 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Split  (Horvátország)
Split
Split
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 30′, k. h. 16° 26′Koordináták: é. sz. 43° 30′, k. h. 16° 26′
Split weboldala

Split (latinul Spalatum, olaszul: Spalato) Horvátország második legnagyobb városa Split-Dalmácia megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város Közép-Dalmáciában a Jadro és Žrnovica folyók torkolatánál fekszik, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja.

Közlekedési csomópont, vasútvonal köti össze Zágrábbal, Budapesttel, közvetlen vonat indul ide Budapestről (Maestral nemzetközi gyorsvonat).

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a görög aszpálatosz (= tüskebokor) főnévből ered, de lehet, hogy illír eredetű, és a latin palatium (= palota) főnévhez igazították hozzá, mivel Diocletianus császár 293 és 305 között palotát emelt a kis halászfaluban, és ide vonult vissza. A város neve 1918-ig az olasz eredetű volt: Spalato, majd ezt követően lett a ma ismert szláv eredetű Split.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Diocletianus palotája

A város helyén eredetileg görög kolónia volt, majd római uralom alá került. A település első lakója Diocletianus császár volt, aki 293-ban palotát épített a barátságos tengeröbölhöz. Lemondása után ide vonult vissza és itt, ebben a 38700 négyzetméteres (180 x 215 méteres) luxuspalotában töltötte élete utolsó éveit. A népvándorlás során a 7. században a közeli Salona lakossága a hódítók elől a palota biztonságos falai közé menekült.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát uralom alá került. A 9. században elterjedt a kereszténység is és felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő félszigeten a 10. században kezdték el építeni a benedek-kolostort, amelyet Szent István tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet később Sustipan-félszigetnek nevezték el. 1105-ben magyar uralom alá került, amikor Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1241-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai Katalin és Margit.

1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került.

A 19-20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1805 - 1813 között Dalmácia és ezzel együtt Split is Napóleon uralma alá került. Ezt az uralmat ma egy utca a Marmontova utca őrzi. 1813-ban a Habsburg Birodalom része lett, azonban a városban erős belső konfliktus volt az olaszok és nem olaszok között.

1912-ben megépítették a vasutat, így Dalmácia összeköttetésben volt Horvátországgal.

A Monarchia felbomlásával a független Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben olasz megszállás alá került, de 1943-ban az olasz kapitulációval megszűnt az olasz uralom is. 1979-ben az UNESCO a belvárost a világörökség részévé nyilvánította.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es népszámláláson a város lakossága 188 694 fő volt, ebből 95,15% horvát, 4,85% egyéb nemzetiségű volt (főleg délszlávok)

A lakosság 88,37%-a római katolikus, 2,12%-a ortodox keresztény, 3,78%-a ismeretlen hovatartozású.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város központja

Konzulátusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház híres harangtornya
  • Az egykori Diocletianus-palota falai között található a tulajdonképpeni óváros.
  • A Szent Doimus székesegyház 13. századi, eredetileg Diocletianus mauzóleuma volt.
  • A Papalić-palota 15. századi, a város legjelentősebb gótikus emléke. Ma a városi múzeum van benne.
  • Az Agubio-palota.
  • A Cindro-palota, a város legszebb barokk épülete.
  • A Szentháromság templom és a reneszánsz kolostor a város patrícius családjainak síremlékével.
  • A püspöki palota neoreneszánsz stílusú.
  • A Szent Arnir-kápolna, Juraj Dalmatinac alkotása.
  • A Miasszonyunk templom barokk oltárral, 11. századi bizánci ikonnal és Mengello 1412-ben készített freskóival.
  • A Szent Ferenc templom és kolostor a 13. századból.
  • A Gripe erőd 17. század.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római falak Splitben
  • Archeológiai Múzeum
  • Néprajzi Múzeum
  • Meštrović Galéria
  • Művészeti Galéria
  • Horvát Oceanográfiai Múzeum
  • Meštrović citadella
  • Split város Múzeum
  • Horvát Archeológiai Emlékek Múzeuma
  • Természettudományi Múzeum és állatkert

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban 20 római katolikus templom van:

Szt. Doimus Szt. Péter-apostol Mária szűzi anyasága - Brda
Szt. Rok - Manuš Segítő Szűz Mária - Kman Szűz Mária "od Zdravlja" - Dobri
Szt. Pál - Pujanke Szűz Mária "od Milosrđa" - Žnjan Szűz Mária "od Ružarija" - Lučac
Szt. Megváltó - Mejaši Szt. István - Meje Gospe od Pojišana - Pojišan
Szentháromság - Poljud Szűz Mária "od Pohođenja" - Špinut Szent család - Sukoišan
Fatima asszonyai - Škrape Szt. kereszt - Veli Varoš Jézus szíve - Visoka
Szt. Lipót Bogdan Mandić - Sirobuja Szt. András apostol - Sućidar Szt. József - Mertojak
Szt. Keresztelő János - Trstenik Sz. Máté - Ravne njive Szt. Márk - Neslanovac
Szt. Lukács evangélista - Kocunar Szt. Mihály arkangyal - Šine,Kamen

Protestáns templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasútállomása

Split fontos közlekedési csomópont. Tengeri kikötőjéből hajók indulnak a Közép-Dalmát szigetek Brač, Hvar, Šolta, de távolabb Vis és Lastovo úticélok felé is. Menetrend szerinti járatok közlekednek Dubrovnik, Fiume, Pescara és Ancona felé. Repülőtere 20 kilométerre nyugatra Trogir mellett fekszik, és nemzetközi járatokat fogadását szolgálja. Splitben végződik Dalmáciai vasútvonal déli ága, amelynek részeként 1874 és 1877 között Siverić és Split viszonylatban a vasút kiépült. 1888-ban átadták a Knin - Siverić közötti szakaszt. A Lika vasútvonal a Szerb-Horvát Királyság idején 1925-ben készült el, és csatlakozott a Zágráb felé menő vasúti hálózathoz. Budapesttel közvetlen vasúti összekötése a Maestral nemzetközi gyorsvonat révén van.

2006. december 10-én kezdte működését a Spliti Helyiérdekű Vasút 17,8 km-es vonalával és 7 megállójával. Tervezik a vonal meghosszabbítását Trogirig.

2005 júliusában adták át az A1-es autópályán várost elérő szakaszát. A város és az autópálya között a 2x2 sávos autóútként átépített 1-es főút szolgál kapcsolatként. A belvárosi negyedet és a kikötőt 2x2 sávos és 2x3 sávos jól kiépített főútvonalak tárják fel. A történelmi óváros gyalogos zóna része, amelyben az árufeltöltést villamos meghajtású kézikocsikról biztosítják.

Parkolásai rendszere fizető parkolós.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A splitiek sokszor hangoztatják, hogy Split a legsportosabb város a világon.

Több sportrendezvény is volt a városban: VIII. Mediterrán játékok (1979), úszás és vízilabda Európa-bajnokság (1981) és atlétikai Európa-bajnokság (1990)

Prokurative

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

zenészek, zeneszerzők, énekesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festők, szobrászok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalmárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színészek, rendezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sportolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kosárlabdázók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb sportolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Diocletianus, római császár
  • Gajo Bulat, ügyvéd, Split község polgármestere, képviselő a bécsi császári tanácsban
  • Ivo Tartaglia, ügyvéd, polgármester, Tengermelléki bánság bánja
  • Ante Trumbić, ügyvéd, politikus, SzHSz külügyminisztere
  • Ivo Sanader, horvát miniszterelnök

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban működik a Spliti Egyetem, amelyet 1974-ben alapítottak. Rektora prof. dr. sc. Ivan Pavić, aki a közgazdasági kar dékánja is egyben.

Az egyetemen az alábbi karok működnek:

  • Elektrotechnikai, hajóépítési kar (FESB)
  • Közgazdasági kar
  • Természettudományi-matematikai ismeretek és kinezológiai kar (PMF)
  • Építészeti kar
  • Katolikus Kar
  • Kémiai-technológiai kar
  • Orvostudományi kar
  • Tengerészeti kar
  • Jogi kar
  • Művészeti akadémia
  • Filozófiai kar

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Split című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Split témájú médiaállományokat.