Velić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Velić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségTrilj
Jogállásfalu
Irányítószám21240
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség266 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság458 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 37′ 17″, k. h. 16° 48′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 37′ 17″, k. h. 16° 48′ 00″
SablonWikidataSegítség

Velić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 31, közúton 48 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 15, közúton 20 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re keletre a dalmát Zagora területén, a Sinji mező délkeleti szélén, a Kamešnica-hegység délnyugati lábánál fekszik. A településen halad át a Triljt Otokkal összekötő út.

Története[szerkesztés]

Már a 3. században út vezetett itt át melyet az igazol, hogy 1921-ben a Krivač család szántóföldjén római mérföldkövet fordított ki az eke, melyen a 236-os évszám szerepelt.[2] A faluban ókeresztény templom alapfalait tárták fel. Ez azt jelzi, hogy itt már a kora középkorban is éltek emberek.[3] Területe 1686-ban Trilj környékével együtt szabadult fel a török uralom alól, de a karlócai béke ismét török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békét követően 1718-ban történt meg, mely az új határt a Kamešnica-hegységnél húzta meg. A velencei uralom első éveiben telepítették be Hercegovinából érkezett keresztény lakossággal. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 236, 1910-ben 359 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 288 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
236 250 253 306 336 359 377 364 432 401 393 412 395 408 298 288

Nevezetességei[szerkesztés]

A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt régi római katolikus temploma[6] kis méretű, boltozott épület. Építése valószínűleg a török alóli felszabadulás után nem sokkal történt. 1750-ben az egyházlátogatás során Bizza érsek még Hétfájdalmú Szűzanya kápolnaként említi, mai titulusát 1789-ben kapta. Egy szép Szűz Mária kép található benne. 1938-ban a régi kápolna mellett kezdték építeni az új templomot, de az építést a háború miatt abba kellett hagyni. A háború után ismét megindultak a munkálatok, de véglegesen csak 1978-ban Ivan Jukić plébános idejében készült el.

A D-220-as országút déli oldalán, a Trilj-Kamensko úton, a gornji seloi leágazástól mintegy 400 m-re található a falu víztározója.[7] A mesterséges tó a 20. század elején, a második osztrák kormányzás idején, készült helyi kőből, elliptikus alaprajzzal (hosszabb tengelye kb. 16 m, rövidebb kb. 10 m), téglalap alakú kifolyóval és mindkét oldalán két kisebb kővályúval. A környező terep felől alacsony kőfal veszi körül.

Oktatás[szerkesztés]

A településen a Trilji alapiskola négyosztályos kihelyezett területi tagozata működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]