Trogir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trogir
View over Trogir - Croatia.jpg
a város látképe
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Split-Dalmácia
Rang város
Polgármester Vedran Rožić (HDZ)
Irányítószám 21 22
Körzethívószám (+385) 021
Népesség
Teljes népesség 13 322 fő (2001) +/-
Népsűrűség 332 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 0 m
Terület 39,1 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Trogir  (Horvátország)
Trogir
Trogir
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 30′ 58″, k. h. 16° 14′ 59″Koordináták: é. sz. 43° 30′ 58″, k. h. 16° 14′ 59″
Trogir weboldala

Trogir (németül Trau, latinul Traqurium) város Horvátországban. A városközpont „Trogir történelmi városközpontja” néven az UNESCO kulturális világörökség-jegyzékében szerepel.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Splittől 27 km-re a Kastelanski-öböl végénél fekvő kisváros és kikötő. A város tulajdonképpen egy kis szigeten fekszik Čiovo sziget és a szárazföld között. Környékén számos festői öböl található, különösen a Seget és a Saldun-öböl nagyon szép.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először az illírek alapítottak itt települést, ők voltak az őslakosok amikor első gyarmatosítóként a Siracusai görögök hódították meg a környéket és Kr. e. 390-ben Vis (Lissa) szigetén megalapították Issát és a Kr. e. 3. században Traguriont. E görög településeket görög geográfusok is megemlítik. Pompeius elleni győzelme után Caesar megszüntette a települések függetlenségét és a terület a Római Birodalom része lett. Plinius római történész az 1. században Traguriumot mint római várost és fontos kikötőt említi. A birodalom kettészakadása után a város Dalmáciával együtt a Bizánci Birodalom része lett.

A bizánciakat hamarosan elsöpörte a népvándorlás vihara, majd a 7. században avarok és szlávok érkeztek erre a vidékre és az új hódítók a korábbi romanizált őslakókkal keveredtek. 814 körül Nagy Károly hódította meg a várost. A 10. században Trau a megalakuló horvát állam része lett és a horvát királyoktól kiváltságokat kapott.

A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát.

A Velencei Köztársaság megszűnésével a város Napóleon illír tartományának része lett, a francia uralom 1814-ig tartott. A város ezután a Habsburg Birodalom részévé vált. 1867-ben Strossmayer püspök támogatásával horvát nemzeti könyvtárat alapítottak és a város a horvát kultúra egyik központja lett. 1918-ban a Monarchia összeomlásával a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941 áprilisában olasz csapatok szállták meg Traut és a város Olaszország része lett, de 1944-ben felszabadult és 1990-ben népszavazás után a független Horvátország része lett.

Trogir 2004.jpg

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az óváros a 13. és 15. század között épített városfalakon belül alakult ki. Védelmi rendszerének fő részei a Kamerlengo citadella és a Szent Márk torony. A Kamerlengo citadella a sziget délnyugati részén áll, mai formáját a 15. században nyerte el. Délebbre áll a Szent Márk torony, szintén 15 . századi építmény. A két építmény között a francia megszállás alatt épített klasszicista stílusú gloriett áll.
  • A város főterén áll a Szent Lőrinc-székesegyház, mely a 13. és 15. század között épült román-gótikus stílusban. Főkapuja Dalmácia legértékesebb épületszobrászati alkotása 1240-ben készült, Radovan mester műve. Keresztelőkápolnája 1464-ben készült, Andrea Alesi alkotása. A nyolcszög alakú szószék a 13. századból való. A gótikus kórus 14. századi, freskóit itáliai mesterek festették. A gótikus Szent Jeromos-kápolna 1438-ban épült, a Boldog Ivan Ursini kápolna 15. századi, a legszebb reneszánsz építmény Dalmáciában.
  • A székesegyház előtti téren a loggia 15. századi, a kis Szent Sebestyén templom reneszánsz stílusban épült. A loggia déli falát Ivan Mestrovic Tomislav horvát király reliefje (Kép) díszíti.
  • A kora középkori Szent Borbála-templom 9–10. századi, a legrégebbi templom a városban.
  • A városháza (Općinska palača) 15. századi épület, melynek homlokzata 1890-ben kapta reneszánsz elemeit.
  • A tengerparton áll a Keresztelő Szent János-templom. A 13. századból való középkori freskókkal és a Ciripko család sírjaival.
  • Szent Miklós erőd.
  • Vitturi erőd.
  • Déli városkapu (Porta Civitatis) a kikötő felől.
  • A Benedek-rendi Szent Miklós kolostorban többek között megtekinthető Kairos márvány domborműve.
  • Szűz Mária-templom
  • A Nikola Firentinac által építtetett Szent Péter-templom egy keskeny utcában.
  • Kármel hegyi Miasszonyunk templom
  • Szent János-kápolna
  • Óratorony
  • Az 1457-ben épült Čipiko palota
  • Lucic palota
  • Garagnin-Fanfogna palota
  • Andreis palota
  • Katedrális Múzeum. Gazdag egyházművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Egy 14. századból származó feszület, valamint Paolo Veneziano alkotásai a múzeum legjelentősebb műtárgyai közé tartoznak.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meštrović (1938): Beriszló Péter, püspök és horvát bán

A városban két általános és két középiskola található:

Általános iskolák: Majstor Radovan és Petar Berislavić általános iskola

Középiskolák: Ivan Lucić és Blaž Jurjev Trogiranin középiskolák

A város szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Blaženi Augustin Kažotić - dominikánus szerzetes, zágrábi püspök
  • Petar Berislavić - horvát bán
  • Vinko Coce - tenor
  • Blaž Jurjev Trogiranin - festő
  • Matej Andreis - költő
  • Ivan Lucius Lučić - történész

Trogir Csontváry művészetében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry: Traui látkép naplemente idején

Csontváry Kosztka Tivadar 1899-ben egy öt darabból álló festménysorozatot készített az akkori Trauban a nap járásának fényviszonyait tanulmányozó „napút-programja” keretében. A ciklus egyik darabja 2012-ben bukkant fel magángyűjteményből.[1]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • HNK Trogir, labdarúgóklub
  • NK Croatia Trogir, labdarúgóklub
  • ŽRK Trogir, női labdarúgóklub
  • KK Trogir, kosárlabdaklub

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Virág, Judit, Törő István. Csontváry (katalógus). Budapest: Virág Judit Galéria (2012) 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Trogir témájú médiaállományokat.