Smolonje
| Smolonje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Omiš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21253 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 75 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 179 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 26′ 50″, k. h. 16° 46′ 29″Koordináták: é. sz. 43° 26′ 50″, k. h. 16° 46′ 29″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Smolonje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 27, közúton 33 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 13 km-re keletre, Poljica középső részén, a Mosor hegység déli lábnál és a Cetina északi partja felett elterülő nyugat-keleti irányú festői völgykatlan keleti részén, a 70-es számú főút mellett fekszik.
Története[szerkesztés]
A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Poljica a 16. század első felében került török uralom alá, ahol szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett. A településnek 1857-ben 87 1910-ben 164 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1960-as évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. Ez a folyamat az utóbbi időben megállni látszik. 2011-ben a településnek 79 lakosa volt, akik a zvečanjei plébániához tartoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 87 | 0 | 115 | 155 | 166 | 164 | 160 | 183 | 178 | 168 | 162 | 150 | 147 | 105 | 68 | 79 |
(1869-ben lakosságát Kostanjéhez számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Vid tiszteletére szentelt római katolikus templomát Bizzi érsek említi először 1748-ban tett egyházlátogatása során, de 1754-ben még mindig nem volt készen. Oltárán Szent Videt ábrázoló kép és szobor látható. Az 1980-as évek végén az épületet teljesen felújították és 1990. június 15-én Szent Vid ünnepén szentelték fel.
- A település új temetőjében található a Szent József templom, melyet 1991-ben építettek és az év június 23-án szentelte fel Franić érsek. Ezt a templomon elhelyezett emléktábla örökíti meg. Modern épület, homlokzata előtt előcsarnokkal, pengefalú harangtornyában egy harang látható.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Omiš város hivatalos oldala Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
