Nova Sela (Omiš)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nova Sela
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOmiš
Jogállásfalu
Irányítószám21254
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség152 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság438 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 31′ 19″, k. h. 16° 46′ 59″Koordináták: é. sz. 43° 31′ 19″, k. h. 16° 46′ 59″
SablonWikidataSegítség

Nova Sela falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 28, közúton 47 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 30 km-re északkeletre, a Cetina északi partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település neve (nova sela = új falu) azt sugallja, hogy újabb alapítású. Ez azonban egyáltalán nem igaz, mivel már 1382-ben említik a nagy kiterjedésű radobiljai plébánia részeként. Területe a régészeti leletek alapján már az ókorban lakott volt, melyet a Šarić-ház feletti magaslaton található illír várrom igazol. Középkori népességéről a plébániatemplom és a temető területén talált egyedülálló és díszített ősi sírkövek tanúskodnak, melyeket a templom falába építettek. Területe már nagyon korán, 1495 előtt török uralom alá került és csak 1715-ben a velencei-török háború során szabadult fel a török uralom alól. Plébániáját 1752-ben alapították, anyakönyveit is azóta vezetik. A településnek 1857-ben 355, 1910-ben 569 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1970-es évek óta lakossága folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 224 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
355 389 414 459 498 569 630 615 723 752 705 728 655 471 286 224

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a temetőben áll. A mai templom elődje egy deszkából épített templom volt, melyet Cupilli érsek említ 1718. június 16-án itt végzett vizitációja alkalmával. Hosszúsága 11, szélessége 6 könyök volt. Valószínűleg 1700 körül építették ideiglenes megoldásként. Az első kőből épített templomot 1742-ben említik. A mellékbejárat feletti kőtáblán az 1765-ös évszám áll, mely a következő átépítés dátuma lehet. A templom hosszúsága 15, szélessége 5 méter. Homlokzata felett kis harangtorony állt, benne egy haranggal. Ezt 1989-ben elbontották és helyette építették a ma is látható piramis záródású beton harangtornyot. A templombelsőt az 1990-es években rendezték, ekkor helyezték át a régi fából faragott oltárt az apszis falához, eléje pedig szembemiséző oltárt építettek. A régi oltár közepén áll a plébánia védőszentjének Szent Péter apostolnak a szobra, két oldalán Jézus szíve és a Lourdes-i Szűzanya szobraival. A hajó falánál szent Lukács evangélista és Szent Kelemen pápa szobrai láthatók, akiknek korábban önálló oltárai voltak. A régi fából épített kórust beton kórusra cserélték. A templom mellett állt a régi halottasház, melyet lebontottak és a helyére épített kőépület lett a templom sekrestyéje.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]