Opanci (Lovreć)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Opanci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségLovreć
Jogállásfalu
PolgármesterAnte Babić
Irányítószám21257
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség258 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság484 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
SablonWikidataSegítség

Opanci falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Lovrećhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 43, közúton 61 km-re keletre, Makarskától légvonalban 21, közúton 36 km-re északra, községközpontjától 1 km-re délre a dalmát Zagora területén, Imotska krajina nyugati részén fekszik.

Története[szerkesztés]

A középkorban az egyik nagy horvát nemzetség az Opanakok birtoka volt, róluk kapta a nevét a település. A 15. század második felében Vladko Opanak kenéz 44 családot és 18 nőtlen férfit telepített be broćnoi birtokára. Egy 1477-ben kelt török dokumentum neveiket is felsorolja. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 635, 1910-ben 1327 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1960-as évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2011-ben a településnek 321 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
635 780 889 1.051 1.163 1.327 1.422 1.338 1.396 1.235 1.153 1.110 885 671 469 321

Nevezetességei[szerkesztés]

A településen négy kút és egy Pridivišće elnevezésű tavacska[4] található, melyek ebben a formában valószínűleg a 16. század elején épültek. A kutakat és a tavat helyi lakosság építtette ivóvízellátásra és az állatállomány itatására, melyek alapvető feltételei az életnek ezen a területen. A kutak négy-nyolc méter átmérőjűek és körülbelül hét méter mélyek. Kör alakban épültek anélkül, hogy a föld beleomlott volna. Szabálytalan, egyenetlen méretű faragott kövekkel falazták körbe őket. Minden kúthoz tartozik egy lépcső is, melyen a víz szintjéig tudtak lemenni.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]