Trondheim

Régi raktárházak a folyóparton

Trondheim címere

Közigazgatás

Ország

Földrajzi régió

Megye

Község

Rang

megyeszékhely

Népesség

Teljes népesség

164 953 fő (2011. jan 1.)^[1] +/-

Népsűrűség

2583^[2] fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

Összesen

63,86^[2] km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Trondheim

Pozíció Norvégia térképén

Koordináták: é. sz. 63° 25′ 47″, k. h. 10° 23′ 36″

é. sz. 63° 25′ 47″, k. h. 10° 23′ 36″

Trondheim Norvégia harmadik legnagyobb városa, Sør-Trøndelag megye székhelye. A 997-ben alapított város ma az oktatás, a technikai és gyógyászati kutatás központja, több mint 30 000 tanulóval. A város lakossága 164 953 fő (2011. jan 1.)^[1] +/-, míg Trondheim régióé 246 751 fő.

Földrajz[szerkesztés]

A város a Nidelva-folyó torkolatánál, a Trondheim-fjord (Trondheimsfjorden) partján fekszik. A nyári napforduló idején a Nap 03:00 és 23:40 között látható az égen, és éjszaka is igen kevéssel ereszkedik a horizont alá, tehát május 20. és július 20. között nem beszélhetünk valódi éjszakai sötétségről. A téli napforduló idején a Nap csupán 10:00 és 14:30 között látható az égen, és ekkor is csak kevéssel emelkedik a horizont fölé. Trondheim község legmagasabb pontja az 565 m magas Storheia hegy.

Éghajlat[szerkesztés]

Trondheim éghajlata túlnyomórészt óceáni, de a környező hegyek takarják az erős partmenti szelektől. Az eddig mért legmagasabb hőmérséklet +35 °C (1901. július 22.), a leghidegebb érték -26,1 °C (1899-ben).

Történelem[szerkesztés]

A régióban már több ezer éve élnek emberek. Az ősi időkben a norvég királyokat a Trondheimben tartott népgyűlés (Øretinget) választotta meg. A Nidelva folyó torkolatánál tartott gyűlésen minden szabad férfi részt vehetett. I. (Széphajú) Haraldot (860 k. – 930 k.) és fiát, I. (Jóságos) Haakont is itt választották meg. Olaf Tryggvason király 997-ben Kaupangennek nevezte el („piachely”, vagy „kereskedelmi hely”). Hamarosan azonban Nidarosnak kezdték hívni. Eleinte csak királyi székhely volt, később Norvégia fővárosa, egészen 1217-ig.

Leif Eriksson is itt élt 1000 körül, mint Olaf király katonai alkalmazottja.

Trondheim városa a Nidelva folyó torkolatánál helyezkedik el, annak kiváló hajózási adottságai, és védett helyzetének következtében. A folyó elég mély volt a középkori hajók számára, a 17. század közepén azonban egy sár- és kőlavina lerontotta hajózhatóságát, és a kikötőt is részben megsemmisítette.

A Nidarosi katedrális, a folyó déli partjáról nézve

Trondheim 1152-től volt székhelye a norvég (katolikus) érsekségnek. 1537-ben a lutheránus vallás terjedése következtében az utolsó érseknek el kellett menekülnie a városból.

A város több nagy tűzvészt is átélt. Mivel főként fából építkeztek, a tüzek súlyos károkat okoztak. Jelentősebb tűzvészek: 1598, 1651, 1681, 1708, 1717 (kétszer is), 1742, 1788, 1841 és 1842. Emellett számos kisebb tűzvész is sújtotta a várost. Az 1651-es tűzvész során a város határain belül az épületek 90%-a megsemmisült. Az 1681-es tűzvészt a város majdnem teljes átépítése követte, Johan Caspar von Cicignon (luxemburgi származású katonatiszt) irányítása mellett. Széles sugárutak épültek, mint például a Munkegaten, a telekhatárokat figyelmen kívül hagyva, a tűzesetek megállításának céljából.

A második világháború alatt az ország területe német megszállás alá került 1940 áprilisától egészen a háború végéig, 1945 májusáig. A németek a várost Drontheimnek nevezték, kikötőjét tengeralattjáró-támaszpontnak használták, és tervbe vették egy 250 000 fős új városrész (Neu-Drontheim) építését a várostól 15 km távolságban délkeletre.

Lásd még: Nidaros

Turizmus[szerkesztés]

Trondheim két legfontosabb idegenforgalmi látványossága a Nidarosi katedrális (Nidarosdom) és az érseki palota (Kongsgaarden). Ezek az épületek egymás mellett állnak az óváros közepén. Az 1070-ben elkezdett hatalmas katedrális Norvégia legjelentősebb gótikus épülete és Észak-Európa legjelentősebb zarándokhelye volt a középkorban. Zarándokutak vezettek ide Dél-Norvégiából, Oslóból és a közeli svéd régiókból is. A középkorban, majd Norvégia függetlenségének 1905-ös visszaállítása óta ismét a Nidarosi katedrális lett a norvég királyok koronázó temploma.

A várossal szemben, a Trondheim-fjordban található kis Munkholmen sziget kellemes kirándulóhely. Ősi bencés-rendi kolostor romjai találhatók itt, és egy középkori erődítmény és börtön, melynek leghíresebb foglya Peder Schumacher Griffenfeld dán gróf és államférfi volt, aki 1680-99 között sínylődött itt. Victor Hugo erről a korszakról írta Izlandi Han („Han d'Islande”) c. romantikus regényét.